Kiállítás

Áttetsző robotikonok

Soós Nóra: Legyen valami!

Lehetséges, hogy egy gyanútlan, a kortárs képzőművészetben járatlan látogatót első pillantásra elrettent a Léna & Roselli Galéria terében elé táruló, szinte nyomasztóan zaklatott szín- és formaorgia, az összképet uraló patchworkszerű látvány. Közelebb merészkedve azonban, ha nem is könnyen, de felfejthető a vibráló munkákon felbukkanó különféle elemek és jelentések bonyolult mátrixa, megérthető a szokatlan következetességgel felépített festői kézjegy.

Bár Soós Nóra a nőművészet magyarországi divathulláma idején kezdte pályafutását, utólag nézve látható, hogy a sorozataiban felismerhető más kurrens témák (mint a társadalmi-politikai kérdések vagy a közösségi/személyes emlékek, a művészettörténeti és tömegkulturális idézetek) feldolgozásai fontos, de nem elsődleges részei az eddigi életműnek. A „mit ábrázol?” kérdése helyett sokkal inkább a „miként?” foglalkoztatja – s kétségtelen, hogy ebben egy igazán szuverén és autonóm nyelvet sikerült kialakítania.

Műveinek jellegzetes vonása a transzparens rétegzettség, az ozmotikusan egymásba fonódó-folyó képsíkok hálózatának alkalmazása. A most kiállított festmények kiinduló rétege a 2007–2008 körül készített Buborék sorozatból származik; az alapra az automatikus jelhagyást követve felvitt, inkább kör, de néha amorf alakú színes foltok, amelyekre figurális, gyakran csak körvonalaikkal jelzett alakok kerülnek. A néhol négy-öt réteg azonban nem fedi el egymást, hanem – akár egy finom, félig áteresztő hártyán átszűrődve – egyszerre válik láthatóvá.

A tavaly és idén készült alkotások viszont – ha nem is gyökeresen – eltérnek a korábbi munkáktól. Az absztrakt foltok most döntően komor hangulatú, fekete alapozásra kerülnek, majd erre a tradicionális festészetben idegen, újabb technikákkal felvitt elemek, csillogó flitterek, testes betűk, színezett gyufák „nyomódnak”, sőt beemelődik a művekbe a graffitikhez kapcsolható stencilezés és a szórópisztolyos lenyomattechnika is (légycsapó!), megfejelve a sablonhasználat imitálásával. Bár a néző felé kitüremkedő, egyfajta lebegtetett harmadik dimenzió illúzióját adó síkok alakjaiban számos önidézet és vándormotívum (gyerek- és felnőttjáték, kisgyerek, önportré, sportolás, cipő) felismerhető, jelentésük módosul. A matrjoskababa nem egyszerűen az egymásba rakható festett bábokat, hanem a művésznő képi reprezentációjára jellemző, egymásba csúszó rétegzettséget jelöli. A felhúzható mechanikus gyerekjátékok, a rajzfilmszereplők (Lolka és Bolka), a számítógéppel animált robotok (Mikrobi), a műanyag babák, az apró katonafigurák sem a családi hétköznapokból kiemelt tárgyak, hanem a közös kelet-közép-európai kulturális emlékezet enigmatikus alakjai. Emellett Soós megidézi az egyetemes kultúra ikonikus, az off- és online sajtóból, híres filmekből ismerős képi toposzait is. Így feltűnik a női névvel illetett hurrikánok közül Sandy (Olivia Newton-John képében, partnere természetesen John Travolta a Grease-ből, a „háttérben” pedig egy ház látható az összeomlás szélén), de láthatjuk az arab tavasz fejkendős asszonyait is egy hatalmas – az ottani jelképvilágban a megvetést kifejező – férficipő „árnyékában”.

A mostani sorozat domináns szereplői a Star Warsból kilépő R2D2 (a robotikon), a világegyetem sötétjében lebegő asztronauták (sőt űrbúvárok), az űrhajók és a műholdak, a rakéták és a kilövőállomások, továbbá a repülőgépek és a katonák (rendőrök). Ez az interpretáció szintjén előhívja egyrészt a fikció (film) és a „valóság” közötti ellentét kézenfekvő szembeállítását és határaik elmosódását, másrészt a múlt és a jelen (vagy a jövő) egymásba csúsztatását (a festményeken a 20. század elején készült fejvédőt és szemüveget viselnek a pilóták). A munkák további jellegzetessége az eredeti „jelentést” kioltó megtöbbszörözés (a kalapok sorából így válik ufóinvázió), a többnézetűség, illetve az egyes címekben felbukkanó, többjelentésű szókapcsolatok (Kemény robot).

Bár a végtelen űrre tekinthetünk úgy is, mint a szabadság metaforájára, e munkákon igen sokszor bukkannak fel az agresszió képei (például rohamrendőrök vernek tüntetőket), gyakori szereplő a felfegyverzett katona, s nemegyszer találkozhatunk levágott lábakkal. Igaz, a férfiközpontú rendszert ellenpontozzák a feszültség fenntartása helyett a kiegyezést és az állandóságot szimbolizáló női figurák (Szűz Mária és Siva szobra), de a sötét hangulat mégis rátelepszik az egész kiállításra: a művekben a megszokottnál jóval kevesebb a humor és az irónia. Arról meg talán a kozmoszból érkező „fehér zaj” tehet, hogy Soós Nóra új festményeinek többszólamúsága gyakran az olvashatóság rovására megy.

Léna & Roselli Galéria, Bp. V., Galamb u. 10., nyitva: április 14-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.