Dés Márton bemutatja a középső ujját

Képzőművészet

A Ferencvárosi Művelődési Ház visszacsinálta volna Dés Márton betiltott kiállítását, a művész nem hagyta, hogy palira vegyék. A Ferencvárosi Pincegaléria előtt mutatta be képeit.

„Rendezés miatt zárva” – ez áll a Ferencvárosi Pincegaléria lelakatolt kapuján. Dés Márton kiállítása tényleg elmarad, a megnyitó viszont nem. A feliraton elkelne némi módosítás: „cenzúra miatt zárva”.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A járdán krétától maszatos gyerekek ülnek, hamarosan „azt rajzolok, amit akarok” és „nincs főnök” feliratokkal lesz teli a Mester utca 5. előtti kis tér. A mégis megnyitón kíváncsi sokaság: művészek, művészetért aggódók és sajtósok várják, hogy történjen valami, ha már kiállítás nem lehet. A dolog inkább performansz és „media event”, nem harsány tüntetés.

Dés Márton piros pünkösdirózsával és hangosbemondóval a kezében ácsorog, képei egyelőre háttal, falnak fordítva. „Egy napig azt hittem, hogy ez az egész nem komoly – mondja valaki a közönség soraiból. –  Abszurd, bizarr, hihetetlen és nevetséges!”

„Tegnap éjjel felhívtak, hogy mégis visszaviszik a képeket, tartsuk meg a megnyitót a meghirdetés szerint, és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna” – meséli Dés Marci, miközben megfordítja festményeit. Arra a kérdésre azonban, hogy miért kellett korábban ezeket az alkotásokat betiltani (amelyek feltehetően egy ötéves gyerek számára sem tartalmaznak „közösség elleni izgatást” jelentő momentumokat), ő maga sem érti. A Ferencvárosi Művelődési Központból senki nem jelent meg, hogy erre a kérdésre választ adhasson.

A mégis megnyitón felszólalt a kiállítás kurátora, Forián Szabó Noémi, aki elmondta, hogy mindenben kiáll Dés Márton mellett, és tiltakozni kíván minden alkotói szabadságot korlátozó intézkedés ellen.

A  jó hír, hogy Dés Márton képeit innentől kezdve sokkal többen ismerik, mintha minden a maga medrében halad, a rossz pedig, hogy 2013-ban, Budapesten, mondvacsinált okokra hivatkozva be lehet tiltani egy képzőművészeti kiállítást.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.