Dés Márton bemutatja a középső ujját

Képzőművészet

A Ferencvárosi Művelődési Ház visszacsinálta volna Dés Márton betiltott kiállítását, a művész nem hagyta, hogy palira vegyék. A Ferencvárosi Pincegaléria előtt mutatta be képeit.

„Rendezés miatt zárva” – ez áll a Ferencvárosi Pincegaléria lelakatolt kapuján. Dés Márton kiállítása tényleg elmarad, a megnyitó viszont nem. A feliraton elkelne némi módosítás: „cenzúra miatt zárva”.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A járdán krétától maszatos gyerekek ülnek, hamarosan „azt rajzolok, amit akarok” és „nincs főnök” feliratokkal lesz teli a Mester utca 5. előtti kis tér. A mégis megnyitón kíváncsi sokaság: művészek, művészetért aggódók és sajtósok várják, hogy történjen valami, ha már kiállítás nem lehet. A dolog inkább performansz és „media event”, nem harsány tüntetés.

Dés Márton piros pünkösdirózsával és hangosbemondóval a kezében ácsorog, képei egyelőre háttal, falnak fordítva. „Egy napig azt hittem, hogy ez az egész nem komoly – mondja valaki a közönség soraiból. –  Abszurd, bizarr, hihetetlen és nevetséges!”

„Tegnap éjjel felhívtak, hogy mégis visszaviszik a képeket, tartsuk meg a megnyitót a meghirdetés szerint, és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna” – meséli Dés Marci, miközben megfordítja festményeit. Arra a kérdésre azonban, hogy miért kellett korábban ezeket az alkotásokat betiltani (amelyek feltehetően egy ötéves gyerek számára sem tartalmaznak „közösség elleni izgatást” jelentő momentumokat), ő maga sem érti. A Ferencvárosi Művelődési Központból senki nem jelent meg, hogy erre a kérdésre választ adhasson.

A mégis megnyitón felszólalt a kiállítás kurátora, Forián Szabó Noémi, aki elmondta, hogy mindenben kiáll Dés Márton mellett, és tiltakozni kíván minden alkotói szabadságot korlátozó intézkedés ellen.

A  jó hír, hogy Dés Márton képeit innentől kezdve sokkal többen ismerik, mintha minden a maga medrében halad, a rossz pedig, hogy 2013-ban, Budapesten, mondvacsinált okokra hivatkozva be lehet tiltani egy képzőművészeti kiállítást.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.