Dés Márton bemutatja a középső ujját

Képzőművészet

A Ferencvárosi Művelődési Ház visszacsinálta volna Dés Márton betiltott kiállítását, a művész nem hagyta, hogy palira vegyék. A Ferencvárosi Pincegaléria előtt mutatta be képeit.

„Rendezés miatt zárva” – ez áll a Ferencvárosi Pincegaléria lelakatolt kapuján. Dés Márton kiállítása tényleg elmarad, a megnyitó viszont nem. A feliraton elkelne némi módosítás: „cenzúra miatt zárva”.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A járdán krétától maszatos gyerekek ülnek, hamarosan „azt rajzolok, amit akarok” és „nincs főnök” feliratokkal lesz teli a Mester utca 5. előtti kis tér. A mégis megnyitón kíváncsi sokaság: művészek, művészetért aggódók és sajtósok várják, hogy történjen valami, ha már kiállítás nem lehet. A dolog inkább performansz és „media event”, nem harsány tüntetés.

Dés Márton piros pünkösdirózsával és hangosbemondóval a kezében ácsorog, képei egyelőre háttal, falnak fordítva. „Egy napig azt hittem, hogy ez az egész nem komoly – mondja valaki a közönség soraiból. –  Abszurd, bizarr, hihetetlen és nevetséges!”

„Tegnap éjjel felhívtak, hogy mégis visszaviszik a képeket, tartsuk meg a megnyitót a meghirdetés szerint, és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna” – meséli Dés Marci, miközben megfordítja festményeit. Arra a kérdésre azonban, hogy miért kellett korábban ezeket az alkotásokat betiltani (amelyek feltehetően egy ötéves gyerek számára sem tartalmaznak „közösség elleni izgatást” jelentő momentumokat), ő maga sem érti. A Ferencvárosi Művelődési Központból senki nem jelent meg, hogy erre a kérdésre választ adhasson.

A mégis megnyitón felszólalt a kiállítás kurátora, Forián Szabó Noémi, aki elmondta, hogy mindenben kiáll Dés Márton mellett, és tiltakozni kíván minden alkotói szabadságot korlátozó intézkedés ellen.

A  jó hír, hogy Dés Márton képeit innentől kezdve sokkal többen ismerik, mintha minden a maga medrében halad, a rossz pedig, hogy 2013-ban, Budapesten, mondvacsinált okokra hivatkozva be lehet tiltani egy képzőművészeti kiállítást.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.