Kiállítás

Igazat ír, hamisan énekel

Karinthy Frigyes-emlékkiállítás a PIM-ben

Számadás a tálentomról. Ezt a címet viseli a Petőfi Irodalmi Múzeum - nagyjából évfordulón kívüli - Karinthy-kiállítása: egyszerre stílszerű idézetkölcsönzéssel és annak ékes bizonyításával, hogy milyen erőteljesen és az utókor vélekedését döntően meghatározó modorban szólt saját életművéről a beskatulyázhatatlan író-költő.

Merthogy hiába az immár bizonyítottan halhatatlan művek műfajilag vegyes válogatottja, mi, úgy tetszik, örökkön a Találkozás egy fiatalemberrel önbírálata meg a Cirkusz allegóriája felől tekintünk Karinthy teljesítményére, egykönnyen csonkának vagy épp hajszában fogantnak ítélve életművét. Pedig hát irodalomtörténetünk jó néhány, nyilvánvalóan szolidabb összteljesítményű alakjával kapcsolatban eszünkbe sem jutna hasonló mérleget felállítani; az élet és az alkotómunka ziláltságát, hírlapírói tempóját és kávéházi űzöttségét sem emeljük minden más esetben kitüntetett szemponttá; s voltaképpen még az sem állítható bizonyosan, hogy a Karinthy által örökkön tervezett, de soha el nem készült Nagy Enciklopédia többet adna, mint a megszületett művek tetszőleges csoportja.

Mindezek előrebocsátásával a Kovács Ida által jegyzett kiállítás gusztusos tálalásban, a kötelező etapokban is ötletesen göngyölíti elénk Karinthy életét és életművét. Osztályterem a Magyar Királyság térképével és a gyermekkori naplók máris meghökkentő humorával, obligát kávéházi részleg, ahol a felcsörrenő telefonba ügyesen bejátszható Karinthy hangfelvétele ("Halló, itt Karinthy Frigyes költő a huszadik századból..."), s a kiállítás meg az életút utolsó szakaszában persze az agydaganat-agyműtét irtóztató és remekművet kiváltó epizódjával, koponyaröntgenképekkel, műtéti eszközökkel és az agydaganat korai említésének citálásával. Valamint előre kikövetkeztethető, de valóban elhagyhatatlan kitérőkkel a Nyugat, a természettudományos érdeklődés és a Karinthy alakját őrző pár kurta képsor levetítését környező mozitematika felé: ahol nemcsak a Barátságos arcot kérek 1935-ös plakátja kerül elénk, de az 1913-as Karinthy-kinemaszkeccs, a Robinson Krausz hirdetménye is, a címszerepben a kuplé műfajának egyik nagy magyarítójával, Baumann Károllyal.

A kiállítás természetesen a magánéletnek is teret szentel, de örvendetes negatívumként: nem forszírozza a "Karinthy-dinasztia" konstrukcióját, s a második házasság teátrális viharait sem hangsúlyozza túl. Igaz, itt, a mángorló köré rendezett szerelmi-házassági kiállításrészletben véltük felfedezni az egyetlen tárgyi tévedést: Karinthy ugyanis leendő első feleségét (Judik Etel - Boga) nem Bécsbe, hanem Berlinbe szöktette el.

Karinthy, ha filmfelvételen nem is, de más formában egészen pompás dolgokat kínált az utókor kiállításrendezői és -látogatói számára. Karinthy-fotók strandon pózoltában és bűvésztrükkök teljesítése közepette, hangfelvétel a Méné, tekel egészét hatásosan elszavaló, illetve a Kacsóh-slágert (Rákóczi megtérése) kedélyes-tévetegen intonáló íróval, s persze cikkek és interjúk tömkelege a lapozgatható képernyőn. Az utóbbiak között az a Somlyó Zoltánnak adott 1927-es Színházi Élet-beli interjú, amely egyebek közt ezt az önvallomást olvastatja velünk: "Soha, egy pillanatra, életem legszörnyűbb fájdalmaiban és legvidámabb percében sem felejtettem el a csillagos eget fejem fölött. Nappal is tudtam a csillagokról, hogy vannak, és nem emlékszem rá, hogy valaha is gyerekkoromban gyertyácskákkal vagy angyalszárnyak porzójával tévesztettem volna össze a velem született tudatot, hogy amikor az égre nézek, az egyetlen ablakon át nézek ki, ami az élet börtönéből nyílik." Még a színházi bulvárlap hasábjain megszólaltában is a metafizikára tekintve, de váltig a személyesség hangsúlyozásával, akárcsak a kiállításnak címét kikölcsönző versében: "Így találtam ezt a világot mikor idehozták s most ha úgy érzed / Hogy úgy hagyom itt ahogy találtam semmi se változott ám te ítélj."

Petőfi Irodalmi Múzeum, nyitva december 31-ig

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).