A Pride ellehetetlenítése jóval több mindenről szól, mint a Pride-ról, vagy az LMBTQ-emberek és a velük szimpatizálók gyülekezési jogának korlátozásáról. Miközben a gyülekezési jog korlátozása, vagy a kifejezetten rendőrállami gyakorlatok törvénybe építése, az arcfelismerő programok használata békés tüntetőkkel szemben önmagában is vérlázító,
a Pride elleni fellépés csak a kezdete lehet egy sokkal súlyosabb és sokkal szélesebb körű kampánynak, amelyben a Fidesz lényegében a vele egyet nem értőkkel szemben lépne fel.
Orbán március 15-i beszédéből ugyanis egyértelműen kirajzolódott, hogy kiket tekint ellenségének. A „szivárványos világbirodalom” ügynökeiről beszélt, ennek központját Brüsszelben azonosította, ezzel szemben állnak szerinte a „patrióták”, saját magát és a Fideszt ennek lényegében egyik alapítójaként emlegetve. És itt most korántsem csak a Fidesz által alapított európai parlamenti frakcióról van szó, hanem egy trumpista-kreacionista-etnonacionalista vonulatról, amelyet jobb híján általában a szélsőjobbos formulával szoktunk jellemezni.
A március 15-i beszéddel kapcsolatban is megírtuk, hogy Orbán lényegében ideológiai alapú kettéosztást alkalmazott: nem konkrét állításokat, politikát állított szembe egymással, hanem világnézeteket. A „nyugati világ lelkéért folyó” küzdelemről beszélt. A világnézetét ismerjük, a vele szemben álló állítólagos „birodalom” ideológiája azonban józan ésszel nehezen megfogható; ugyanis amiről Orbán beszélt, az a jobboldali retorikában „genderideológia” néven futó elképzelés.
Fontos leszögezni, hogy ezt a kifejezést a jobboldali, fideszes és trumpista retorika használja és találta fel a megbélyegzésre, és valószínűleg a világon nem találnánk olyan embert, aki azt vallaná magáról, hogy ő a „genderideológia” híve. A kifejezés kifejezetten az úgynevezett „anti-gender mozgalmak” kreálmánya, és lényegében azt az összeesküvés-elméletet alapozza meg, hogy a világban van valamiféle „meleglobbi”, ami ezt az állítólagos „genderideológiát” szeretné terjeszteni mindenkinek, nyilván a gyerekeknek is, akiket ettől meg kellene védeni.
Láthatóan ennek az összeesküvés-elméletnek a híve a magyar miniszterelnök is, aki „szivárványos világbirodalmat” vizionál, ami meg akarja törni Magyarországot.
És el is jutottunk a csapdahelyzetig. „Genderideológia” ugyanis a trumpi-orbáni összeesküvés-elmélet értelmében nyilvánvalóan nincs. Amit ők annak tartanak, az valójában az LMBTQ-emberek egyenlőségéért és igen, láthatóságáért küzdő mozgalom, az elfogadás és a sokszínű társadalom propagálása, annak kimondása – nyilvánosan –, hogy nem vagyunk egyformák. Valójában ez a normalitás: annak elismerése, hogy az emberek különbözhetnek egymástól bőrszínben, vallásban, politikai és nemi identitásban is. Világuralomra törő tervekről nincs szó, óvodások átműtéséről sem, csak az alapvető elfogadás propagálásáról.
Ebből a szempontból lehet azt mondani, hogy az egész nem más, csak „gumicsont”, hiszen nincs valódi alapja annak, amiről Orbán és a Fidesz beszél – ilyen ideológia és összeesküvés nem létezik, felesleges is reagálni rá. Itt csak kitalált ellenségekkel próbál hadakozni a kormány, a célja a hergelés, és hogy prezentáljon valamiféle ellenségképet, amitől aztán lehet rettegni. Viszont
mivel a Fidesz egy, a valóságban nem létező ideológiát igyekszik megbélyegezni, ez innentől kezdve bárkire rámondható, aki nem úgy gondolkodik, mint a kormánypárt.
Lényegében ezt láttuk Orbán március 15-i beszédében is: a „szivárványos világbirodalom” „árnyékhadseregéről” beszélt, és bár minden megnevezett (és lepoloskázott) csoport – politikusok, bírók, újságírók, civil szervezetek, politikai aktivisták – elmondhatja majd, hogy ő nem is szolgál semmilyen „szivárványos világbirodalmat”, ha mégis más véleményen van a kormányétól, könnyen rásüthető, hogy de, a „genderideológiát” szolgálja. Ki fog akkor kiállni értük?
Ez pedig nem kommunikációs blöff, hanem a hazug gyermekvédelmi indokok mögé bújva az új törvénymódosításokkal egészen konkrét leszámolás a másként gondolkodókkal – az egyenlőség és a szabadság híveivel. Konkrét eszközöket alkot meg a kormány az ellenfeleivel szemben való fellépéshez,
és mivel a Fidesz és Orbán világában létezik ez az elképzelt ellenség, nem kellene bagatellizálni a megbélyegzésének jelentőségét.
Épp ezért nem kéne vállat vonogatni sem akkor, amikor a Pride ellehetetlenítéséről van szó – a Pride, a „gyermekvédelem” meg a „genderideológia” ugyanis csak egy eszköz, amelyen keresztül lényegében bárki ellen fel tud majd lépni a kormány.
A Pride elleni fellépés csak az első lépcsőfoka lehet annak a kampánynak, amelyben a megbélyegzettek végül tehetetlenül kalimpálhatnak, mondván nem is szolgálnak semmilyen „szivárványos világbirodalmat”. És ezek között lehetnek politikusok, újságírók, bírók, civilek és politikai aktivisták is.
Persze lehet, hogy az ellenük való fellépés nem is lesz látványos: a tüntetések például rendben lemennek, lehet majd mutogatni, hogy nem verték szét a tüntetőket a rohamrendőrök, a szabálysértési csekkeket viszont később mindenki megkapja otthon, hogy utána kétszer is meggondolja, kimegy-e még egyszer a kormány ellen tüntetni. Közben a kormány persze mondhatja, hogy hát ők csak szabálysértőket büntettek, a büntetéseket be kell fizetni, a gyermekeket meg meg kell védeni, nincs itt semmi látnivaló. De ettől ez még ugyanúgy a másként gondolkodókkal, a szabadságért és az egyenlőségért kiállókkal szembeni fellépés lesz.
