Bontott csirke, női test

Konyhában, ágyban, társaságban

  • Kürti Emese
  • 2013. április 28.

Képzőművészet

A képzőművészet gender típusú interpretációja három hullámban öntötte el a várost: a Ludwig Múzeum egészen friss kiállítása atipikus módon a férfitestre vetítette a társadalmi nemek kérdését, és bemutatta az első férfiakt-kiállítást Magyarországon.

Néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Galéria rendezett egy akadémikus tónusú nőiakt-kiállítást, amely azonban nem terjedt ki a kortárs művészet produktumaira, és nem a női alkotók programja szerint szerveződött, így nem is igazán kapcsolódott az "budai Társaskör Vízpróba (1995) című, genderszempontból úttörő kiállítássorozatához. A Vízpróba a rendszerváltás utáni új, emancipálódó művészgeneráció addig ismeretlen pozícióinak nyújtott teret, majd ettől kezdődően máshol is, egyre szervesebben jelentkezett a vonulat. A Mai Manó Házban most egyszerre két válogatás foglalkozik a női szerepekkel, közülük a beszédes című Konyhában, ágyban, társaságban - Női szerepmodellek bírálata a hazai kortárs fotográfiában redukált módon, de öszszefoglalja azt, ami a Vízpróba óta történt (a másik tárlat kritikája itt, jobbra olvasható - a szerk.).

Az Oltai Kata kurátor által rendezett kiállítás feminista társadalomkritikája a klasszikus női szerepmodellek bírálatától a nőkre negatívan visszaható társadalmi struktúrák hétköznapi megjelenésének elemzéséig terjed. Lefordítva: a művek egy része a konyha-háztartartás klasszikus toposzát veszi elő, amit bátran tekinthetnénk anakronisztikus, elavult tematikának, ha erre a feltételezésre az élet és az aktuális politikai kurzus nem cáfolna rá rendre. Innen, a mozgalmi gondolkodás érvényessége felől nézve abszolút relevanciája van a kurátor által a bejáratnál összegyűjtött, monitoron végtelenített médiagyöngyszemeknek a házassági tanácsokat megosztó honlapoktól a pornószínezetű kereskedelmi reklámokon keresztül a bontott csirke-női test analógiáig. Ugyanakkor épp a primer nyerseségük, feldolgozatlanságuk miatt érezni fölöslegesen lifegő adaléknak a feminista kultúrakritika számos közhelyét tartalmazó gyűjteményt. (Eperjesi Ágnesnek a fogyasztói társadalom nyelvezetét ironikusan adaptáló szöveges printjei kellőképpen karakteres felvezetésként szolgáltak volna.)

A rendelkezésre álló kis terek miatt rendkívül zsúfolt kiállításon a sűrűség önmagában nem zavaró, az már inkább, ha egy fotóinstalláció esetén azt érezni, a bővíthetőség vagy az elvétel ugyanazt az eredményt nyújtaná. Gáldi Vinkó Andrea nőket és "női tereket" ábrázoló töredékei nem állnak össze olyan montázzsá, amelyből világos alkotói állásfoglalás rajzolódhatna ki. Nem az erőteljesebb mozgalmi artikulációt hiányolom, mert az elég koncentráltan bejárja a tereket, hanem a fiatalabb generáció általában érvényes problémájára gondolok, ami az alkalmazott fotográfia és az autonóm fotó/mű határainak (gyakran kényszerű) egybecsúszásával jár. Mintha nem mindig tudnák, melyik térfélen mozognak. Szombat Éva installációja e tekintetben tudatosabb gondolkodásról árulkodik.

A kiállítás - szerencsés módon - nem törekszik merev történetiségre, de talán mégsem érdektelen a kilencvenes években már aktív női alkotók és az utóbbi években pályára került művészek közötti nyelvi, tematikus hangsúlyeltolódások figyelembevétele. Azt lehet talán megállapítani (ameny-nyiben a válogatást reprezentatívnak tekintjük), hogy az "idősebb" művészek nem pusztán társadalmi, hanem mediális értelemben is reflektáltabb műveket hoztak létre. Nagy Kriszta kacsintós önarcképe, amely még a nemi szerepek problematikáját köztérben megjeleníteni képes Kortárs festőművész vagyok előtt készült, a női klisék és jogok kérdését a nyolcvanas évek kommersz vizuális kultúrájának kritikájával tudta ötvözni. A fotográfia mint médium újragondolása egyaránt foglalkoztatja Eperjesi Ágnest és Gőbölyös Lucát, utóbbi a hagyományos reprezentációt a főzőműsorok narratíváját parodizáló videóval egészítette ki. Baglyas Erika nemi szerepekre fókuszáló műveinek legjobbjai mediálisan vegyesek, installációban, fotóban, objektekben egyaránt gondolkodik. A kiállításon szereplő, gombostűkkel teleszurkált aszott (nedvességet, életenergiát vesztett) almája, illetve a róla készült fotók társadalmi szintje a Geréb Ágnessel szembeni vérlázító hadjárathoz kapcsolódik, de attól szép, hogy esztétikailag autonóm módon is működik.

A kortársi szociografikus fotóhasználat legújabb felfedezettje Szász Lilla, akinek mikroközösségi (atipikus családformák) fotográfiái erősen támaszkodnak a narratív elbeszélésmódra. Egy kiöregedett prostituált, az anya és egy nevelt autista fiú hármasának története direkt társadalmi utalásokat tartalmaz a női szerepek szélsőséges példáira, és a marginálián való létezés különböző szintjeire. Az elhasznált, túlsúlyos meztelen test vizuálisan eltávolíthat, a torz testből kiáradó gyöngédség közelebb visz. De a legfontosabb talán az a nem túl eredeti és nem is új elgondolás, hogy a női szerepeket (ahogy a férfiakét) komplex társadalmi környezetben, nem pusztán önmagukban érdemes elemezni.

Mai Manó Ház, Bp. VI., Nagymező u. 20., nyitva május 5-ig

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.