Magyar Narancs: Az első teremben - mintegy megelőlegezve a főtémát - a látogató igennel, nemmel vagy tartózkodása jelzésével válaszolhat a kérdésre: "Egyetért-e Ön azzal, hogy inkább legyen Egyetemes Létminimum Járadék, mint semmi?" Persze hogy nem akarjuk a semmit!
St.Turba Tamás: Nézd csak meg, milyen sokan jelölték be a nemet! Ennek a kérdésnek a hátterében ott van az a bizonyos leibnitzi kérdés: "Miért van valami, mintsem inkább semmi?" Ez ott zúg a háttérben. Nagyon elkeseredett embernek kell lennie annak, aki azt mondja, hogy inkább legyen a semmi - de akkor nem értem, miért jött el a kiállításra.
A mutáns
Fotó: Anouk Gressot & Jean Otth
MN: Ugyancsak itt szerepel mintegy bevezetőként a "nem-művészet mint művészet" probléma felvetése Marcel Duchamp-nál és a "nem-művészet-művészet" George Brechtnél, amelyre a te válaszod: "Csinálj egy széket!"
STT: Duchamp mutációját Brecht mutálta, nyilvánvaló, hogy ez is mutálandó. A TNPU a Létminimum St.Andard Projekt 1984 W-vel végezte el ezt a műveletet. Duchamp szerint a jelentős művek ötven év után érnek be. S valóban, a tízes évektől csinálta a hihetetlen újításait, és a hatvanas években vált érthetővé és közhasznúvá. Ezt nem azért mondom, mintha a TNPU is akkora újítást vezetett volna be, mint Duchamp a readymade-jeivel, de van itt egy hasonló jelenség: a Létminimum St.Andard Projekt 1984 W a hetvenes évek elején indult be, és azonnal láttam, hogy még csak propagálni sem kell, mert előbb-utóbb be fog érni: elkerülhetetlen. Néhányszor bemutattam Nyugat-Európában és Budapesten is - katalizálni szabad, sőt nem is lehet mást csinálni. Mindenki kiröhögött, úgy fogták föl, hogy ez - akárcsak a direkt demokrácia témája - egyfajta vaker, bolondéria, hallucináció, művészet. Ma, negyven évvel később ott tartunk, hogy az egész világ a létminimum-járadékról és a közvetlen demokráciáról beszél. Mit beszél - követeli! Azok, akik egykor elfordultak tőlem, ma engem oktatnak ki ugyanebből.
MN: A következő teremben sötét van, csak a szélén lehet végigmenni, a végén egy "Streik macht frei!" felirat látható. Miért nem használtad ki ezt a hatalmas termet?
STT: Ki van használva. Sztrájkhasználatban van. Ez a Rosa Fluxemburg tér. Egyrészt: a rendszerváltás előtti, az ún. szocialista állam által kiforgatott, elhazudott, elnyomott tervünk, illetve a rendszerváltás utáni, a kapitalista állam által meggyalázott, megrágalmazott, elsikkasztott tervünk foglalja el ezt a teret. A Rosa Fluxemburg tér sötét, kopott, kopár falai adekvátan illeszkednek a helyzethez. Ahhoz, amelyben a TNPU a teljes felelősséget magára vállalja a civilizálatlan, szakmaiatlan, provinciális Ludwig múzeumi viszonyok, az alkotmánytalan, puccsista, fékevesztett, országos, Übü apónyi giccskultúra és a kollektív, globális, egyre terjeszkedő Big Brother-brutalitás miatt. A Rosa Fluxemburg tér a polgári engedetlenség tere. Másrészt: szemnek kedves színek és formák, tehát művészet alig van ebben a kiállításban, itt főként nem-művészet-művészeti dokumentációk vannak. "Ars est celare artem." ("Az igazi művészet titkolja, hogy művészet." - K. T.) A nem-művészet-művészet ezt nyíltan tagadja.
MN: A következő teremben múzeumi akciók keretében bemutatod a Mutánst.
STT: Állandóan megy ez a problematizálás: a külső vagy a belső megváltoztatása-e a célravezető? Tehát a szociális kondíciók megváltoztatásával - ahogy főként baloldalon állítják, vagy pedig az individuum belső állapotának módosításával juthat-e az egész egy normálisabb helyzetbe - ahogy inkább a jobboldalon állítják? 1980-ban a gazdasági, jogi, kulturális, illetve a gén- és mémviszonyok egy bizonyos állapotában a TNPU döntésre jutott: nem várunk tovább egy megérdemelt, isteni beavatkozásra, vagy a véletlenszerűen lomha, természetes kiválasztódásra, a Homo Sapiens Sapiens újabb mutációjára: az anarchista/evolucionista mítoszkör és a hierarchista/ kreacionista mítoszkör heterarchikus meghaladásával, a biofeedback-készülék által akarati úton történő kibernetikus önkontroll alkalmazásával mi magunk mutációt generálunk! S lőn: a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójával történt diadalmas fúziónk nyomán, a TNU genfi, rezgés- és visszhangmentes laboratóriumában létrejött a Létminimum Járadék értelmének, követelésének és megragadásának új tudatállapota: "Létminimumot a hadi költségvetésből!" Az egész egy mitikus háttéren alapszik. A Genezisben leírt bűncselekményre vonatkozó törvény - és erről nemcsak a zsidó-keresztény, hanem minden mítosz így beszél - alapvető egyenlete: a felesleget tilos elfogyasztani. A felesleg elfogyasztásának következményeként, inherens büntetésként a nő alárendelődik a férfinak, a nő fájdalommal szül, az ivadékai a felesleg elfogyasztására csábíttatnak, a termőföld elszikkad, a férfi arca verítékével keresi kenyerét, s beáll a halál. 3500 évig kérdéses volt, hogy mi a tiltott gyümölcs. A Mutáns már tudja: a felesleg elfogyasztása nem más, mint a saját farkába harapó kígyó, az ördögi kör, a destrukcióba fektetett munka - a hadiipar. Ez a halhatatlanság receptjének, a történelmünket formáló mítosznak az alapja.
MN: Az egyik képen fejek láthatók, különféle formájú glóriáktól övezve.
STT: Miközben ezt a glóriasorozatot csináltam 1978-ban, jöttem rá arra, hogy a Mutánst akarati úton kell létrehozni. Feltételezem, hogy a publikum, ráhangolódva a glóriákra, katalizálódik.
MN: Kissé avíttnak tűnik ez a biofeedback-készülék a tárlóban.
STT: Ez nem avítt. Látszik, hogy még nem láttál űrhajót vagy atomerőművet belülről. Az egész világ pont olyan, mint egy WC-öblítő tartály. Színtiszta kibernetikus barkács. De a lakosság 83 százalékának fogalma sincs arról, hogy mi a biofeedback. Pedig ez a világ egyik legfantasztikusabb találmánya: egy új érzékszerv, megmutatja neked kívülről, hogy milyen tudatállapotban vagy belül. Alapesetben négyfélét tud bemutatni: álmot, félálmot, ébrenlétet és éberséget. Az agyi elektromagnetikus impulzust auditív vagy vizuális jellé formálja, és az impulzusokat kiadó személy e jelzést konstatálva akaratlagos visszatáplálással tudja terelni a saját tudatállapotát egy másik szintre.
MN: És akkor mi van?
STT: Akkor kívülre helyezted magad, és kibernetikusként az akaratoddal formálhatod a bensőd.
MN: És ez jó?
STT: Hát persze. Egy oroszlánnak vagy egy tetűnek nem érdemes biofeedback-készüléket kapcsolni a fejére. Pavlov kutyája, akárhogy erőlködik, nem tudja fejleszteni magát. Még Norbert Wiener csimpánza sem. Ebből is látszik, hogy a majom lett az emberből, és nem fordítva.
MN: Két teremmel odébb van egy furcsa, nyugtalanító, trónusszerű valami, amely héber betűk alakját idéző elemekből áll.
STT: Van egy bibliai, héber szó: svt, svita, jelentése: sztrájk. Gyöke: sbt, sabbat. Innen származik az smt, smita, a szombatév is. Mind a tétlenséggel függ össze. Mint a taoista wei wu wei. A svita betűiből áll a Halhatatlan trónja.
MN: Halhatatlan? Kire kell gondolni?
STT: Arra, aki a Biblia szerint elkövette a bűnt, és halandóvá vált, arra, aki elköveti ma a bűnt és halandóvá válik. A munkamegtagadás - a fegyverzet előállításának megtagadása - a mi feladatunk, ha amnesztiát akarunk. Ha nem kreáljuk a destruktívat, nem kell dolgozni, mert a létminimum adva van.
MN: De munkát azért kell végezni.
STT: Az nem munka lesz. Az olyan, mint a séta vagy a virágszedés. Heti húsz perc gürcölés. Az emberek 83 százaléka nem fogja abbahagyni a munkát, mert nem tud mit csinálni 24 órányi szabadidővel. (Erről részletesen lásd: "Dolgozzanak a Szent Automaták!", Magyar Narancs, 2009. december 17.) De a heti húsz percet tizennyolcra akarja csökkenteni, mert még a 83 százalék szadomazochista is utál dolgozni. Nem azért büntetés a munka, mert jó. Tehát a robotizálás folytatódik. A pöcegödröket hamarosan drónok fogják kiszippantani, mint a méhek a nektárt. Nincs visszaút! Pont úgy nézel rám, mint negyven éve a haverjaim. De én nem képzelődöm, hanem jósolok. Az nem kunszt. Majd nézd csak meg!
MN: Semmi kétségem. De nézzük tovább: a szavazófülke a sok szórakoztató részlettel, Halász Péter koporsós képe egy templomi zászlón stb.
STT: Halász felkérte a barátait, hogy halála előtt tartsák meg a hozzá intézendő eulógiáikat. A beszédem egyik pillanatában azt mondtam, hogy mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Erre Halász kirakta a cipős lábfejét a koporsó peremére, s ennek fényképe került a Memento Immortalitatis zászlóra.
MN: A munkás-öltözőszekrényben elhelyezett kompon a kérdés: "Egyetért-e Ön azzal a törvényjavaslattal, miszerint senki se szeretkezzen munkahellyel bíró személlyel, amíg az állam nem folyósítja a hadi költségvetés terhére a Létminimum Járadékot a kényszerű és önkéntes munkanélküliek számára Magyarországon?" Miért pont vele ne lehessen szeretkezni?
STT: Hát azért, hogy ne dolgozzon a szerencsétlen barma. Sztrájkoljon! Menjen el munkanélkülinek, ha annyira kívánós! Lesznek olyanok, akik azt mondják: mutasd a munkakönyved! Dolgozol?! No sex! Vagy-vagy!
MN: És van rengeteg rajz, amelyeket képernyőkön nézhetünk végig.
STT: Egy genfi műgyűjtő, Mme Renée L'Huillier a LSP1984W-t támogatva kiadta a 3334 Baddrawingot tartalmazó Katabázisz Szoteriologikét USB-kártyán, 500 példányban. Szerintem ez az első USB-katalógus a világon. Elfér a brifkódban.
MN: A kiállítás az ELJ-re fókuszál, de ott van benne egy életmű-keresztmetszet is.
STT: Egy életmű-rózsakeresztmetszet. A Létminimum Projekt 1984 W öt fázisból áll. Az első fázis: a Mutáns, a második: a Mutáns-osztály, a harmadik: a 24. Kanton, a Mutáns-osztály országának megalapítása, a negyedik fázis: a Katabázisz Szoteriologiké, az Üdvtörténeti Alászállás, melynek központi eleme a Halhatatlan trónja, s ennek emanációja a 3334 Baddrawing. Az ötödik fázis a Heterarchia, a Direkt Demokratikus Szavazófülke. A Katabázisz Szoteriologiké szerves része az LSP1984W-nek, ugyanis felszámolja az esztétikai értelemben vett Jó és Rossz dichotómiáját. Megszünteti a jelenkori mítoszunkban még jelen lévő "pokol" fogalmat. Megkereszteli a Sátánt. S voila!, itt vagyunk a Purgatóriumban! Globális Szolidaritás!
MN: Hm. Értem.
TNPU: Létminimum St.Andard Projekt 1984 W, avagy: Ez lett az egysejtűből (komputer- és video-asszisztensek: Schmidt Motor Péter és Szilágyi Kornél). A kiállítás április 28-ig látható
