Drogcsempészésért elítélt, brazil börtönben raboskodó nők; több hónapos szobafogságra kényszerített terhes olasz tinédzserek; rettenthetetlen kurd milicista leányok; a nőket sújtó szigorú szabályok ellen lázadó csecsen csajok - kifejezetten ígéretes a Marie Claire fotópályázatának döntőjébe jutott művekből rendezett tárlat. Mégsem szippant be, sőt. Az eredetileg nyilván erős atmoszférával bíró élethelyzetek hangulata valahogy szertefoszlott a fotózás közben vagy után. Pedig olyan jó lenne tudni vagy legalább sejteni, hogy mi járhat az esküvőjükre titokban sminkelő csecsen lányok, a függönyük mögül óvatosan kileső terhes tinik vagy a börtön kantinját takarító asszonyok fejében. Talán a nem túl szerencsés beállítások, talán más teszi, de a legtöbb fotó szereplői illusztrációnak tűnnek csupán. A sajátos fotóleírások sem segítik a kiállításban való elmélyülést: "A nagy érzelmi erejű kántálás sirámba és gyötrődésbe fordul, mígnem elszunnyad a Szűz Mária bánata feletti elmélkedés során, és egyetlen tompa, örök hanggá válik" - olvashatjuk egy vallási menetről készült kép alatt. De a drogos-alkesz kismama szombat estéjét megörökítő fotó magyarázata is stílusteremtő: "Lilya egy árokban ül részegen, hogy elmeneküljön a valóság elől." A tíz sorozat egyikének még az igen szerencsétlen szövegek se tudtak ártani: egy idős, Alzheimer-kóros férfi és felesége mindennapjait mutatják be Fausto Podavini nagyszerű képei. Egyedül az ő monokróm történetükért érdemes ellátogatni a kiállításra, de azért nagyon.
Mai Manó Ház, Bp. VI., Nagymező u. 20., nyitva május 5-ig
