Női sorsok a világban

  • Iványi Zsófia
  • 2013. április 28.

Képzőművészet

Drogcsempészésért elítélt, brazil börtönben raboskodó nők; több hónapos szobafogságra kényszerített terhes olasz tinédzserek; rettenthetetlen kurd milicista leányok; a nőket sújtó szigorú szabályok ellen lázadó csecsen csajok - kifejezetten ígéretes a Marie Claire fotópályázatának döntőjébe jutott művekből rendezett tárlat. Mégsem szippant be, sőt. Az eredetileg nyilván erős atmoszférával bíró élethelyzetek hangulata valahogy szertefoszlott a fotózás közben vagy után. Pedig olyan jó lenne tudni vagy legalább sejteni, hogy mi járhat az esküvőjükre titokban sminkelő csecsen lányok, a függönyük mögül óvatosan kileső terhes tinik vagy a börtön kantinját takarító asszonyok fejében. Talán a nem túl szerencsés beállítások, talán más teszi, de a legtöbb fotó szereplői illusztrációnak tűnnek csupán. A sajátos fotóleírások sem segítik a kiállításban való elmélyülést: "A nagy érzelmi erejű kántálás sirámba és gyötrődésbe fordul, mígnem elszunnyad a Szűz Mária bánata feletti elmélkedés során, és egyetlen tompa, örök hanggá válik" - olvashatjuk egy vallási menetről készült kép alatt. De a drogos-alkesz kismama szombat estéjét megörökítő fotó magyarázata is stílusteremtő: "Lilya egy árokban ül részegen, hogy elmeneküljön a valóság elől." A tíz sorozat egyikének még az igen szerencsétlen szövegek se tudtak ártani: egy idős, Alzheimer-kóros férfi és felesége mindennapjait mutatják be Fausto Podavini nagyszerű képei. Egyedül az ő monokróm történetükért érdemes ellátogatni a kiállításra, de azért nagyon.

Mai Manó Ház, Bp. VI., Nagymező u. 20., nyitva május 5-ig

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.