A karanténhetek szorításában, a világjárvány által kizökkentett időben különösen hálás voltam azoknak az alkotásoknak, amik mégis utat találtak hozzám a számítógépem monitorján keresztül, és még a helyzetünkre, járványra, szorongásra, társadalmi távolságtartásra, kényszerű és önkéntes elszigetelődésre is reflektáltak valahogyan.
Ezen alkotások közül Buda Flóra Anna Kinky Quaratine-rajzai lettek a kedvenceim, a könnyed-kecses vonalvezetésű, személyes-közvetlen hangvételű, ugyanakkor elemelt grafitmunkákhoz időről időre visszatértem. A sorozatban minden alkalommal valami más fogott meg: a felszabadult, szorongásmentes szexualitás vagy annak ígérete, Erósz sokféleségének himnikus dícsérete, a látni engedés és a kacér — mert komolytalan — elrejtés bonyolult játékai, az önörömszerzés egyszerre felhőtlen és melankolikus pillanatai, a nemi szerepek humoros kiforgatása.
Buda Flóra Anna a MOME-n végzett, diplomafilmje, az Entrópia megjárta a Berlinálét, elnyerte az LMBTQ-filmeket díjazó Teddy-díjat. Korábban készített kisfilmet egy Bukowski-párbeszédből, többedmagával kifigurázta az okostelefonok és számítógépek virtuális valóságában élő modern társadalmat, jelenleg a dániai Viborgban él, ahol első animációs függetlenfilmjén dolgozik. Buda Flóra Annát ímélben kérdeztem a Kinky Quarantine-ról és a tudatos álmodásról.
| ||
Magyar Narancs: Hogyan jött a Kinky Quarantine ötlete, és aztán hogyan alakult a koncepció?
Buda Flóra Anna: Ennek az előzménye egy rajzsorozat volt, amit 2015 -ben Marseilleben készítettem. Ez nagyon megtetszett Endlein Zsófi barátnőmnek, aki bőrből készít képeket és más gyönyörű tárgyakat. Kitaláltuk, hogy legyen egy közös projekt: én rajzolok, ő megvarrja a rajzaimat bőrből.
Az ötletelés inspirálóan hatott rám, a rajzok szinte maguktól jöttek. Az erotikus tematika zsigerből jött, ezen kívűl több cikket is olvastam arról, hogy milyen sokan tapasztalnak megnövekedett szexuális vágyat a bezártság és a vírus okozta szorongás miatt.
| ||
MN: Hogyan lett ez a cím?
BFA: Olyan címet szerettem volna adni, ami leírva komolynak hat, de kimondva inkább huncut. Így reflektál a humorral fűszerezett, komolynak tűnő rajzokra.
MN: Szerinted karanténhelyzet és társdalmi távolságtartás nélkül megszülethettek volna ezek a rajzok?
BFA: Ebben biztos vagyok, de lehet, hogy kevesebb lakásbelső lett volna a képeken. Január óta egy dán kisvárosban élek és a következő filmemem dolgozom egy szakmai műhelyben. Ehhez tartozik egy sajátos életmód is, amit leginkább egy elvonuláshoz tudnék hasonlítani. A helyi látványosságokhoz hamar hozzá lehet szokni, úgyhogy nem marad más, mint a munka.
| ||
A karantén okozta további limitációk azért segítettek abban, hogy ezt a rajzsorozat viszonylag gyorsan, két hét alatt elkészüljön. Azok közé tartozom akik szinte egészségtelenül imádnak elvonulni és csak az alkotásra fókuszálni. Az egyedülléttel tehát nincs is problémám, de a rutin sajnos nem a barátom, kell a változatosság. Így kitaláltam a készülő filmem mellé ezt a rövid lefutású projektet, ami segített kiszakadni a monotonitásból, így mindkettőt élvezettel tudtam csinálni.
MN: A világjárvány és a hosszú távon megélt társadalmi távolságtartás nyilván átalakítja a következő évekre az emberek között az érintések, intimitás, fizikai közelség, akár a szexualitás kultúráját. A sorozat számomra erre is reflektál, néha melankolikus, néha utopisztikus, mégis vicces formában. Egy olyan felszabadult , euforikus szexualitást jelenít meg, amitől a járvány után talán távolabb kerültünk.
BFA: Instagrammon követek néhány felnőtt tartalommal foglalkozó oldalt, amelyek nemi identitástól független, kifejezetten a nemek közti egyenlőségre, intimitásra, és testpozitív értékekre fókuszálnak. Mindegyik, akárcsak a feminista felnőttfilmes rendezők legújabb munkái is, az önkielégítés jótékony hatására hívják fel a figyelmet. Ezért is nevezték a májust #masturbationmonth-nak. A járvány kezdete óta egyik tudatállapotból a másikba kerülünk, emiatt épp nehéz elképzelni, hogy mit hoz ezzel kapcsolatban a jövő, de én nem látom olyan rémesen a helyzetet.
Szerintem a pozitív dolgokhoz éppen olyan könnyen hozzá lehet szokni, mint a negatívhoz, ez rajtunk múlik. Most kicsit olyan, mintha a fizikai érintkezés, mint az érzékelés egyik módja depresszióba esett volna és nekünk kell majd ebből kilendíteni. Ezért nem árt, ha vannak kézzelfogható, tárgyi emlékeink arról, hogy milyen is az euforikus szexualitás. Remélem odáig azért nem jutunk el, mint a Barbarella című sci-fi ben, ahol a szex az egy tabletta amit mindkét félnek be kell venni és a mutatóujjunk összeérintése által elektromos feszültség jön létre.
| ||
MN: Említetted máshol, hogy gyakorlod a tudatos álmodást. Ez megmutatkozik a rajzokban?
BFA: Azt hiszem, hogy a közös pont a tudatalattiban van. Sokat foglalkozom az álmaimmal és még többször veszem észre, hogy mennyire sokat tudnak segíteni abban, hogy tudatosabban lássak egy felmerülő problémát. Amikor elmélyülten rajzolok, az olyan érzés, mint álmodni, közben végig pörög egy csomó emlék és szituáció, néha egymástól függetlenül, néha pedig koherensen kapcsolódva. Van, hogy rajzolás közben újraélek dolgokat, az egyik emlék generálja a másikat és azokat is belerajzolom a képekbe, így dolgozom fel őket, akárcsak az álmodó elme.
MN: Foglalkoztál már a technicizált világ abszurditásával a Social animals című rövid animációs filmben, a Kinky Quaratine mintha ennek az ellenpontja lenne — kecses grafitrajzok, burjánzó növények, ornamentika és ívelt emberi testek egymáson, háttérben egy-egy kedves állattal. MIntha a sorozat a digitális világot is negligálná, eltagadná.
BFA: Ez talán azért is van, mert egy olyan kollégiumszobában karanténozódtam el, ahol nincs wifi! Ez megfosztott attól, hogy a technicizált világ pozitív és negatív hatásait érzékelhessem. Az egyetemen az egyik tanárom mindig azt mondta: ha csak egy darab papír és bot áll a rendelkezésemre, akkor is tudnom kell filmet csinálni. Ezek a rajzok is ebben a szellemben születtek meg. A cél csak az volt, hogy a figyelmemet maximálisan lekösse a rajzolás. A Social Animals egyébként akkor született amikor még divat volt folyamatosan okostelefont bámulni egy baráti találkozón vagy családi vacsorán, szerencsére ez lassan kezd azért cikivé válni.
| ||
