Másik szolgáltatóhoz csak úgy átmenni meg persze nem lehet, legfeljebb elköltözni, ha valakinek nem tetszik, hogy például az országban fogható zenecsatornák közül (MCM, MTV, VIVA I-II., Z+) csak az utóbbit (amely történetesen az egyik szolgáltató, a UPC-be azóta már beolvadt Kábelkom vállalkozása) nézheti. Az e téren mérsékelt választékkal bíró kerületek nagy részét még csak nem is méretüknél fogva tehetetlennek tűnő kábeltársaságok, hanem ugyanez a UPC Magyarország (United Pan European Communications), Európa legnagyobb magántulajdonban lévő kábelszolgáltatójának leányvállalata látja el. Részükről a magyarázat úgy szól, hogy ezekben a városközponthoz közelebb eső kerületekben (I., II., V., VII., VIII., XIII.) több időbe telik lecserélni a célnak nem megfelelő soros rendszert a többi kerületben (IX., X., XI., XVII., XXI.) már több-kevesebb ideje üzemelő csillagpontos rendszerre. Ez utóbbi telefon- és internetszolgáltatást is lehetővé tesz majd, amiben a UPC valószínűleg nagyobb üzletet lát, így a Matáv-koncesszió 2002-es lejártáig a maguk részéről ráérnek befejezni a fejlesztést. Viszont tény, hogy a VII. kerület egy részében a soros rendszer ellenére fogható az MTV (régebb óta, mint hogy a UPC megvette volna a területet). Félhivatalos források szerint tehát a többi soros rendszerben valójában azért nincs, hogy a szóban forgó előfizetők majd még jobban érzékeljék a különbséget az új és a régi rendszer között. Az átépítés egyébként az I., II., a maradék VII. és VIII. kerületekben év végéig, azV. és XIII. kerületekben jövő augusztusig várható, ellentétben a vidéki nagyvárosokkal, ahol már régen megtörtént.
Igaz, az itthoni fogyasztók rámenősségben egyelőre messze állnak a nyugat-európaiaktól, arról nem is beszélve, hogy a kisebb szolgáltatók meg éppen arról számoltak be, hogy ők ugyan felvennék az MTV-t a választékba, csakhogy az időről időre kitölthető kérdőívek alapján nemigen mutatkozik rá igény. Ennek pedig lehet némi alapja, figyelembe véve, hogy a zenecsatorna maga legalább annyira megváltozott a hőskorhoz képest, mint amennyire kicserélődött a potenciális nézőközönsége. Az évtized közepén eszközölt kódolás, bár ez Nyugat-Európát nem érintette annyira, mint minket, mindenképpen fordulópont volt az MTV történetében, és a jelentősen lecsökkent nézőszámot azóta sem sikerült teljes egészében visszaállítani. Hátterében a kontinens befolyásos szolgáltatói álltak, akiknek nem tetszett, hogy míg ők fizetnek a sugárzásért, addig kisebb versenytársaik (a hazai szolgáltatók mindegyike akkoriban) és az egyéni fogyasztók egy parabolaantenna birtokában grátisz hozzáférhetnek. Ugyanezek a kábeltársaságok, esetenként lemezcégekkel karöltve, időközben létrehozták a regionális igényeket kielégítő zenei adókat is, amire az MTV európai központja az MTV Germany, az MTV Italy, az MTV U. K. és ez év elejétől az MTV Skandinavia leválasztásával válaszolt. Az alapadás így ezekben az országokban már nem látható, mint ahogy a többi országban sem mondhatják, hogy például inkább az MTV U. K.-t néznék helyette. "Ennek nem is annyira technikai, inkább jogi okai vannak, így nem várható, hogy a közeljövőben megváltozzék" - mondta az MTV-t Magyarországon képviselő cég, a Radio Picture Show képviseletében Boros Attila.
Márpedig ezzel a regionálissá válással az MTV lényegében megszűnt az az egész kontinens ifjúságára hatással lévő, egységes kulturális tényező lenni, ami az évtized elején volt. Tartalmát tekintve is hátrányára változott: négy-öt évvel ezelőtthöz képest kevesebb a meghatározó személyiség, egysíkúbbá vált a műsorválaszték, így a legalább mérsékelten kritikus vagy egyéniséget tükröző műsorok is megszűntek. Mint ahogy egy-két kivételtől eltekintve a VJ-ken vagy a stáb többi tagján sem érződik már a lelkesedés, a kötődés egy olyan intézmény iránt, ami négy-öt éve még álommunkahelynek számított. A kiszorult műsorok, szempontok nemritkán külön csatornákban élnek tovább. A klasszikusokat előtérbe helyező VH1 nyilván megkapta a Greatest Hits archívumát, az MTV egykori újító szellemét az Amerikában és Angliában már bevezetett, független művészeket pártfogoló M2 képviseli, de Angliában már léteznek olyan oldalhajtások is, mint az MTV Rap vagy MTV Dance nevű csatornák. Az M2 még azt is lehetővé teszi, hogy hosszabb időn keresztül egy-egy internethozzáféréssel rendelkező néző kívánságlistája alapján jelenjenek meg nemcsak a videók, de a kis MTV-promók is, sőt meg lehet szavazni, hogy ki legyen a VJ a következő héten. A hazai sugárzás még messze van, bár már folynak róla a tárgyalások, amint egy hetente jelentkező magyar magazinműsor megvalósításáról is (az MTV Germany is így indult), amelyet a Radio Picture Show egy földi sugárzású csatornán kívánna beindítani. Nemcsak az alapadón elhangzó információkat tennék majd itt magyarul hozzáférhetővé, hanem természetesen a magyar videók lesznek túlsúlyban, legalábbis azok, amelyek képileg megfelelnek az MTV szabta színvonalnak.
Az, hogy az úgynevezett MTV-generációt valószínűleg nem fogja meghatni ez a pár éven belül három-négy MTV tulajdonú csatornát jelentő választék, rajtuk kívül nem sokakat érdekel majd. Legkevésbé a mindenkori tizenéveseket, akikről az MTV mindig is szólni fog. Egykori jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi pedig akkoriban azt hittük: nekünk szól.
-orosz -
