„Leszálltam az állomáson, és egy hatalmas víztengert láttam magam előtt a mostani játszótér helyén” – így emlékszik vissza Irénke néni arra a napra, amikor fiatal óvónőként Ibrányba érkezett. Ez 55 évvel ezelőtt, 1960-ban történt. Az akkor 6500 lelket számláló községnek még nem voltak burkolt útjai, ipara pláne. Egy poros kis falu volt, melynek főutcáján apró házak sorakoztak.
A fiatal tiszalöki óvónő, aki ibrányi férjével itt alapított családot, akkor még nem gondolta, hogy ezen az elmaradott településen egyszer majd otthon érzi magát, és sohasem vágyik el innen. Pedig így történt.
| ||
Ma már ő a nyugdíjas-egyesület művészeti vezetője, sőt, külön rovata van a helyi újságban. Ebben volt óvodásairól ír, olyanokról, mint Jászai József agykutató, aki a müncheni egyetemen dolgozik, vagy Szatmári Edit budapesti tankerületi igazgató, esetleg Kató Miklós, aki Székesfehérvár vezető főügyésze. A felsorolásból nem maradhat ki Hegedüs D. Géza színművész sem, aki ma már Ibrány „nagykövete”, mert bármerre jár, sosem felejti el megemlíteni, hol született. „Ilyen hely nincs több a környéken” – mondja Irénke Ibrányról, „itt béke és nyugalom van”. Ma is mondogatja: „engem Ibrányból két tót két rúdon tud csak elvinni.”
Fejlődési nyomok
Ibrány ma már 7100 lelkes település Nyíregyházától 25 kilométerre, Nagyhalásztól karnyújtásnyira. Az utóbbi 10-12 évben különösen látványos fejlődést produkált a Tisza-parti kisváros, ahol az elmúlt időszakban több mint hatmilliárd forintot fordítottak utakra, kerékpárutakra, szennyvíz- és belvízelvezető rendszer kiépítésére, az oktatás, az egészségügy, a közművelődés, a szociális ellátórendszer magas színvonalú feltételeinek megteremtésére. Fedett uszoda is épült, hamarosan új helyre költözhet a rendőrség, a házak előtt pedig több száz méter hosszan térköves járda kígyózik.
| ||
Ibrány két éve járási székhely. A városközpontban bármerre indulunk, fából, fémből, kőből helyi és országos hírű művészek által készített szobrok díszítik a közterületeket. Nagyhalász és Ibrány között épült új egészségcentrum, mindkét város lakosságát kiszolgálja, ezen kívül további 10 települését is. Ibrány azon ritka települések közé tartozik, melynek népessége, ha lassan is, de évről évre nő. Ez köszönhető a kiépült szolgáltatásainak, mert akad itt bölcsőde, óvoda, iskola és középiskola, félszáz önkormányzati szociális, szolgálati és bérlakás is, nyáron pedig a Tisza közelsége teszi vonzóvá a települést.
Kezdeti nehézségek
Idén lesz negyven éve, hogy Berencsi Béla áll a település élén – akivel találkozunk, mind azt mondja, miatta fejlődik a város.
Berencsi tősgyökeres ibrányi, már a dédnagyapja is itt született. Az általánost 1961-ben fejezte be, épp, amikor zajlott a téeszszervezés, ami elől többen az iparba menekültek. Ő Kazincbarcikára került szakmát tanulni, később azonban visszakerült szülőhelyére, és a téeszben vállalt munkát. Volt szerelő, gépirányító, a helyi KISZ-bizottság titkára, majd a mezőgazdasági szövetkezet személyzeti vezetője lett. Aztán 1975-ben nagy változás állt be az életében.
Ha erről kérdezzük, ma azt mondja: szervezőkészségének tudja be, hogy amikor az ibrányi tanácselnök nyugdíjazását kérte, helyére őt szemelték ki az akkori „illetékesek”. Kiírták az időközi „választást”, amit Berencsi Béla megnyert, így 1975 júniusától, 28 évesen a falu első embere lett. Ezt a minőségét azóta is megőrizte, ugyanis 1990 után megnyert minden választást.
| ||
| A rekorder Magyarországon ma a leghosszabb ideje Pásztor Béla vezeti települését, Veresegyházát. (Berencsi a 40 éves munkájával „csak” második ebben a sorban.) Pásztor 1965-ben kezdte munkáját. Portrécikkünket róla itt olvashatják. |
„Óriási érzés volt” – meséli az első napjairól a most ősszel újra megválasztott polgármester, aki fehér hollónak számított a környező településeket vezető, élemedett korú, nagy tapasztalattal rendelkező tanácselnökök között, de jó ötvenesek voltak a tanácstagok is.
Azt mondja: a faluban akkoriban nagy volt a szegénység. Se ipar, se utak, se közművek nem voltak, csak a gyenge adottságú földeken gazdálkodó téesz. 1975–80 között a járási és megyei pártvezetés elképzeléseiben Nagyhalász, Rakamaz és Gávavencsellő élvezett prioritást, hiszen a nagyhalászi zsákgyár ezer embert foglalkoztatott, Gáván és Rakamazon pedig országos hírű cipőgyár működött – Ibrányban viszont semmi. Így nekik a „funkció nélküli település” szerep jutott, miközben itt éltek a legtöbben, mintegy 6500-an.
Berencsi Béla nem akarta elfogadni a helyzetet. El is panaszolt mindent egy Ibrányból elszármazott, vezető beosztású politikusnak: mégiscsak furcsa, hogy ez a környék legnépesebb települése, de csak 3. osztályú minősítést kap. Ez a politikus Berecz János volt, az akkori külügyminisztériumi osztályvezető. A helyi legenda úgy tartja, ha ő nincs, az akkori pártvezetés le is váltja az ifjú polgármestert. Nem így lett.
Megjött a városi rang
A szorítás a 80-as években oldódott. A megyei tanács akkori elnöke ekkor karolta fel az ibrányi fiatal vezetést, és elkezdődtek az első komoly fejlesztések: új általános iskola, tanácsháza és óvoda épült. Majd jött a központi orvosi ügyelet, a központi egészségügyi épület, mentőállomás és
| Az elmúlt négy választás 2014: Berencsi függetlenként nyert, a testületben szintén független mindegyik képviselő. Berencsi 79,4 százalékára a kormánypárti jelölt alig 20 százalékot kapott. 2010: Berencsi függetlenként nyer, a testületben egy fideszes képviselő ül, a többiek függetlenek. Berencsi 73 százalékot kapott, a fideszes polgármesterjelölt 27-et. 2006: Berencsi ezúttal MSZP-s színekben nyert, miközben a testületben 6 fővel a Fidesznek volt a legnagyobb frakciója. Berencsi ekkor közel 74 százalékot kapott, fideszes ellenfele 26-ot. 2002: Berencsi Béla függetlenként egyedül indult el a polgármesteri címért Ibrányban. A testületben a függetlenek vannak a legtöbben, de van képviselője az MSZP-nek, az SZDSZ-nek és a Fidesznek is. |
rendőrőrs. 1989 és 93 között sorra épültek az utak, közművek, de kiépült a gázvezeték- és a szennyvízelvezető rendszer is. A vágyott városi rangot az 1993-as év hozta el. Sokat számított, hogy Berencsi Béla elődje a végsőkig harcolt azért, hogy Ibrányban középiskola épüljön. Az intézmény azóta folyamatosan fejlődik, korszerűsödik, megmaradását az önkormányzat által épített kollégium is szolgálja. Jelenleg 250 diák jár ide. „1995. október 1-jén körzeti főállatorvos kezdte meg munkáját a városban. (…) Szintén 1996-ban 100 millió forintos beruházással Bujjal, Tiszabercellel és Paszabbal összefogva közös szemétlerakó bázist építenek. (…) Pihenőpark épül a város központjában. A parkban tölgyfából emlékoszlopot farag majd ki egy szlovák művész. (A szlovákiai Várhosszúrét testvértelepülése Ibránynak.) Jókora könyvtára, képtára és helytörténeti gyűjteménye, amolyan kis múzeuma, üdülőövezete van a városnak. Az arany minősítésű fúvószenekar egyre több helyen válik ismertté, a fúvósok is öregbítik a város hírnevét” – írták 1995-ben a városról.
Berencsi egy alkalmat leszámítva mindig függetlenként indult a polgármester-választáson. Erről tíz éve azt mondta lapunknak: „az egyik tábor melletti elkötelezettség azonos zászló alatt vonuló kormányzat esetén kifizetődő lehet, a politikai széljárásnak a ciklusváltással be-következő menetrend szerinti megváltozása azonban szűkös időket hozhat a településre, így ő inkább a mindenkori kormányzathoz való, pártszínektől független lojalitás híve.” (Igaz, pont egy évvel később épp szocialista színekben nyert.) Berencsi ma is nagy becsben tartja a Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, amit 1995. augusztus 20-án Göncz Árpádtól vett át.
A várossá válás után 2013 is fordulatot hozott: Ibrány járási székhely lett. Pályázati támogatásból pedig már épül az új városháza, a Blauer-kastélyt pedig szintén pályázati forrásból kívánják felújítani, miután kiköltözik a rendőrség az önkormányzat által épített új épületbe. Itt állítják majd ki a helytörténeti gyűjteményt, és ez az épület lesz a nyugdíjas-egyesület állandó székhelye is.
| ||
Ha megkérdik Berencsi Bélát, mi népszerűségének titka, előrebocsátja: nem könnyű mellette dolgozni! A hivatalban az ajtó mindig nyitva áll: a polgármesternél, a jegyzőnél, az ügyintézőknél, ami persze nehezíti a munkájukat, de ő ezt így szokta meg, és ezen 68 évesen változtatni már nem akar. Gyerekei, két lánya – egyik gyógyszerész, másik ügyvéd – és öt unokája itt él Ibrányban. Családjával állatokat tartottak, dohányt, paprikát termeltek. „A lakosság tudja, hogy amink van, azért a család minden tagja tisztességgel megdolgozott. Nyitott az életem” – mondja.
A városban ma két nagyobb vasipari cég 300 család megélhetését biztosítja. Emellett több magánvállalkozás működik itt (például terményszárító, légrugó fém alkatrészeit gyártó, térkövezéssel és térkő-kereskedelemmel foglalkozó cég, de van tüzép, autószerviz, tüzelőanyag-kereskedelemmel, tervezéssel foglalkozó cég), nagyobb részben ők nyújtanak munkalehetőséget, továbbá a városi intézmények (önkormányzat, iskolák, művelődési ház), rendőrség, járási hivatal, valamint a város határában épült egészségközpont. Mindeközben munkahely szempontjából nem elhanyagolható tény Nyíregyháza közelsége sem.
| Várólista a mosógépre A roma lakosság aránya jelentős a településen, az önkormányzat komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a családok megfelelő körülmények között tudjanak élni, dolgozni. A családsegítő az utolsó pillanatig segít a rászorult, nehéz helyzetben lévő szülőknek abban, hogy a gyerekek családban nevelkedjenek, ne kelljen kiemelni őket onnan. A Komplex telepprogram eközben a hátrányos helyzetű emberek, telepen élők felzárkóztatását szolgálja. Az esélyek javítására szervezett program révén több mint kétszázan vettek részt a képzéseken (kerti munkás, betanított kőműves, idősgondozó stb.). A program része a „Biztos Kezdet Gyerekház” bővítése által létrejött szociális fürdő, ahová bárki betérhet, sőt, egy automata mosógép is van a házban, ezt ingyen lehet használni. A népszerűségét bizonyítja, hogy kétnapos a várólista. „Három hónap alatt több mint 1300-an vették igénybe mosásra, tisztálkodásra a szolgáltatást, ami nagyon nagy eredmény” – mondja Hajdu Zsolt szakmai vezető, miután körbevezet az intézményben, mely nem nagyobb egy családi háznál. Az itt dolgozóktól háztartás-vezetési, életvezetési, vállalkozói ismereteket szereznek a házba betérők, de népszerű a kézimunkaszakkör is. Családi napokon állapotfelmérést, egészségügyi szűréseket végeztek. A szociális városrehabilitációs pályázaton mintegy 400 millió forintot nyert a város a leszakadt településrészek rendezésére. Sétány, park, kondipark, játszótér, focipálya, szociális bérlakások és közösségi helyek épültek. |
Kérés nélkül
Kormány Emilné épp egyidős Berencsi Bélával, gyerekkora óta ismeri. Ő a szüleivel a falu közepén lakott, míg Berencsiék a tanyán, a család dohánnyal foglalkozott. „Annyi biztos, hogy amijük van, azt a két kezük munkájával érték el” – mondja az asszony, aki szerint az elmúlt közel negyven évben nagyon sokat fejlődött a település. Korábban az ő utcájukban járda sem volt, most meg térkő burkolaton járnak. Hasonlóan vélekedik Kató Mihályné is, aki szerint meg is érdemli a polgármester, hogy rendre újraválasztják, mert szemmel látható a fejlődés.(Kerestük Imre Dezsőt is, a Fidesz korábbi polgármesterjelöltjét, aki 2002 óta vett részt az önkormányzat munkájában, arról érdeklődve, hogy mit kellene másképp csinálni a városban, Imre azonban megköszönte a lehetőséget, de inkább nem kívánt az ügyben nyilatkozni.)
| Nem reménytelen ország Ha Ön is vidéken él, és ismer olyan helyi kezdeményezést, jelenséget, szakmai teljesítményt, vagy olyan helyi összefogást, amit érdemes bemutatni, kérjük, írjon nekünk a . |
„Csak a legjobbakat tudom mondani róla. Mikor még a kommunista időkben volt tanácselnök, akkor is segített a családoknak. Népszerű, rendes, becsületes ember, mindenkivel közvetlen” – sorolja az asszony, hozzátéve: „polgármesterünk józan életű. Amit a városért tesz, ritkaság, elég összehasonlítanom a mi fejlődésünket és a szomszéd városét – azt kell mondanom, hogy mi többet haladtunk előre.”
„Nem tudnának innen engem elvinni, csak vendégségbe! Nem tudnám másutt elképzelni az életemet, minden ideköt, a férjem is itt van eltemetve” – feleli kérdésünkre Németh Gézáné. A polgármestert 20 éves korától ismeri, a feleségét, gyermekeit is tiszteli. Számíthatott a polgármesterre, amikor nehéz helyzetben volt. Meséli: több mint tíz évig volt súlyos beteg a férje, s nem is kellett kérnie, magától küldte, felajánlotta a segítséget Berencsi Béla.
| Híres ibrányiak Először a várossá avatás 15., 2013-ban pedig a 20. évforduló alkalmából jelent meg az Álomból valóság című kötet, mely azt az utat mutatja be, amelyet végigjárva a hajdani, elmaradott település járási székhellyé vált. Díszpolgárai között a sport- és a kulturális élet képviselői. Bakosi Benő az első, aki évtizedekig támogatta anyagilag és erkölcsileg a helyi focicsapatot, Hegedüs Dezső pedagógus, helytörténész, gimnáziumigazgató és fia, Hegedüs D. Géza színművész, rendező, illetve Berecz János, aki segítséget nyújtott a nehéz időkben a településnek, majd közbenjárt a nagyközségi címért. Dr. Nagy Ferenc, a megyei levéltár igazgatója, aki megalapozta a város helytörténeti gyűjteményét, levéltári kutatás alapján megírta Ibrány történetét, megalapította az Ibrányi Hírlapot, valamint Gosztonyi Tibor, akinek keze nyomán szakmai körökben is elismert könyvtár jött létre. 2004-ben ibrányi lányt választottak Magyarország szépségkirálynőjének, az akkor 19 éves Bakos Blankát. Ibránynak saját dala is van, meghallgatható az interneten, melyet az az ifjú titán írt – már nyugdíjasként –, aki 1973-ban mint vb-titkár került „bekerültként” a településre, majd Tiszavasvári polgármestere lett. Ő nem más, mint Sulyok József. |
