„Nem tudom, ma hányan jönnek el, ez mindig bizonytalan. Én nem szervezek, nem hirdetek. Szólok a barátaimnak, néhány kollégának, tanítványoknak. Gyakorlatilag szájról szájra terjed a hír.” Molnár Ferencnek, a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium történelem–magyar szakos tanárának több ezer kötetet számláló könyvtárszobájában ülünk az egri belváros egyik lakásában. A helyiségben kétoldalt plafonig könyvespolcok, melyeken napjaink díszkötetes sorozatai közt megbújva százéves könyvkötészeti remekek is megtalálhatók.
Molnár tizenöt éve tart irodalmi szalont a lakásában. Mint megtudjuk tőle, ötletét két dolog motiválta: egyrészt a lakásba költözéskor kialakított nagyméretű könyvtárszoba szinte „adta magát” ilyen rendezvényekre, másrészt egyszer a József Attila Kör irodalmi táborában megismerkedett néhány íróval. Ott pedig „vette a bátorságot”, hogy pár művészt megkérdezzen, volna-e kedve ellátogatni Egerbe egy beszélgetésre. Volt: az első vendégek között olyan nevek is szerepeltek, mint Kukorelly Endre vagy Parti Nagy Lajos. Az útiköltséget Molnár állta, egyébiránt mindenki „díjmentesen” érkezett. (Ahogy a vendégeknek sem kell belépőjegyet venniük. – K. P.) Sőt, egy idő után Molnár meglepődve tapasztalta, hogy az általa ismeretlenül felhívott írók nemcsak hallottak szalonjáról, hanem örömmel is vették a meghívást. A szalon létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Esterházy Péter estje olyannyira jól sikerült, hogy csak késő éjszaka lett vége, így az író végül Molnárnál aludt, és csak másnap indult haza.
A házigazda egyébként azt hívja meg, akit ő szeret, és értékesnek ítél. Ebben természetesen benne rejlik a tévedés lehetősége, de a szalon látogatottsága alapján mások is értékesnek gondolják választottjait. Ahogy ő fogalmaz: „Aki ide eljön, az biztos lehet benne, hogy olyannal találkozik, akit érdemes elolvasni.”
Interaktív esemény
Mire a mai vendég, Gyukics Gábor költő, műfordító felolvassa első versét, a könyvtárszoba zsúfolásig megtelik. Sokan ülnek a földön, de állnak a falnál is. A közönség összetétele vegyes: idősebbek, középiskolai tanárok és több, tízes éveiben járó fiatal is eljött. Az egyik középiskolással beszélgetve kiderül, nem tanáraik unszolására jöttek, csupán egy helyet kerestek, ahol értelmes témákról lehet gondolkodni – így „szerettek bele” a szalonba. A vendégek között van, aki üdítőt hoz, és van, aki pogácsával érkezik. Maga Molnár borral kínálja az érkezőket, miközben halk jazz szól aláfestésül.
Gyukics Gábor zöldben, Molnár Ferenc feketében
Fotó: A szerző felvétele
Olyan 30-an lehetünk: a mellettünk ülő idős úrtól megtudjuk, hogy nagyjából ez az átlaglétszám. Molnár egyfajta moderátorként néha kérdez ugyan, de az est kötetlenül zajlik, bárki hozzászólhat, akár véleményezhet is. Nincs is ebben hiba: többen alaposan belekérdeznek az álszonettek szerkezetétől az indiánköltészet hatásáig Gyukics költészetébe. Ebbe még az is belefér, hogy kinyilvánítsák, ha egy-egy vers tetszik, vagy nem. Csapongunk Gyukics életélményei, versei, az amerikai és magyar irodalom helyzete körül, miközben észre sem vesszük: két órán át csakis az irodalomról beszéltünk. Szomszédunk elmondása szerint – ő évek óta törzsvendég – minden alkalom ilyen. Azt mondja, természetes, hogy Molnár és a közönség kérdéseivel körbejárják, „megforgatják” a vendégek művészetét.
Hétköznapi dolog
„A szalon sikerét abban látom, hogy egy alternatív világot jelenít meg a mai tömegízléssel szemben – véli Molnár. – A szalon arra világít rá, hogy az irodalom milyen hétköznapi dolog. Az írók nem a Pantheonban élnek, hanem hús-vér emberek. Olvasni pedig egészen hétköznapi cselekvés, ami nagyon sok mindent tud mondani a létezésről, sőt még élvezni is lehet. Bár kétségkívül sok munkát kell belefektetni, aminek az eredménye esetleg csak jóval később jelentkezik. Egy Esterházyt például nem lehet évek hosszú igényes olvasottsága nélkül megérteni.”
Molnár Ferenc irodalmi szalonját pár éve a Szépírók Társasága A könyv utóélete című programja támogatja. Eger városa eddig nem érezte szükségét, hogy a kezdeményezés mellé álljon, igaz, ahogy Molnár távozásunkkor fogalmazott: ő soha nem kért támogatást a várostól. Többen javasolták neki, hogy egyesületi formában induljon pályázatokon, azonban amellett, hogy „ő nem az a típus”, aki jártas lenne ebben, nem is feltétlenül szeretné ezt. Mint mondja, nagyobb helyen, nagyobb létszámmal könnyen elveszhetne az, amitől egyéni az egri irodalmi szalon. A könyv szerepe szerinte a meghitt, családias légkörben jobban érvényesül. A szalonnak „itt a helye”, nála.
| Egy komoly misszió Elképzelhető, hogy létezik az országban másik, az egrihez hasonló irodalmi szalon, de Kéri Piroska, a Szépírók Társaságának alelnöke a Narancs kérdésére azt mondta, nem tud hasonló kezdeményezésről, pedig a társaság évente közel 200 rendezvényhez járul hozzá. A helyszínek elsősorban könyvtárak, irodalmi kávéházak – de egyre több rendkívüli irodalomórára is hívják tagjaikat egyetemekre, középiskolákba, akár a határon túli, magyarlakta területekre is. A pályázati pénzeket a Szépírók Társasága közvetlenül a meghívott vendégek tiszteletdíjára, utazási és egyéb költségeik, például szükség esetén a szállásuk fedezetére fordítja. A Narancs információi szerint nem kell óriási összegekre gondolni, a bevett egységes gyakorlat szerint Budapesten 20 ezer, vidéki helyszín esetén átlag 40 ezer forintos támogatásról beszélhetünk. Az Szépírók Társaságának Molnár Ferenc irodalmi szalonjával 2008-tól van kapcsolata. Molnár tevékenységét az egyediségén túl azért is értékeli nagyra Kéri, mert ő maga is szervezett hasonló szalont 1988-tól 2002-ig a saját lakásán, ezért tudja, milyen „komoly misszió”, amit Molnár Ferenc Egerben folytat. |
