Magánirodalmi szalon Egerben

Ahova örömmel megy Esterházy és Parti Nagy

  • Kovács Péter
  • 2013. április 19.

Kis-Magyarország

Saját lakásán szervezett nyilvános irodalmi szalont Molnár Ferenc: a másfél évtizeddel ezelőtt indult kezdeményezés ma már az egri kulturális élet színfoltja. Az egyik felolvasásra mi is ellátogattunk.

„Nem tudom, ma hányan jönnek el, ez mindig bizonytalan. Én nem szervezek, nem hirdetek. Szólok a barátaimnak, néhány kollégának, tanítványoknak. Gyakorlatilag szájról szájra terjed a hír.” Molnár Ferencnek, a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium történelem–magyar szakos tanárának több ezer kötetet számláló könyvtárszobájában ülünk az egri belváros egyik lakásában. A helyiségben kétoldalt plafonig könyvespolcok, melyeken napjaink díszkötetes sorozatai közt megbújva százéves könyvkötészeti remekek is megtalálhatók.

Molnár tizenöt éve tart irodalmi szalont a lakásában. Mint megtudjuk tőle, ötletét két dolog motiválta: egyrészt a lakásba költözéskor kialakított nagyméretű könyvtárszoba szinte „adta magát” ilyen rendezvényekre, másrészt egyszer a József Attila Kör irodalmi táborában megismerkedett néhány íróval. Ott pedig „vette a bátorságot”, hogy pár művészt megkérdezzen, volna-e kedve ellátogatni Egerbe egy beszélgetésre. Volt: az első vendégek között olyan nevek is szerepeltek, mint Kukorelly Endre vagy Parti Nagy Lajos. Az útiköltséget Molnár állta, egyébiránt mindenki „díjmentesen” érkezett. (Ahogy a vendégeknek sem kell belépőjegyet venniük. – K. P.) Sőt, egy idő után Molnár meglepődve tapasztalta, hogy az általa ismeretlenül felhívott írók nemcsak hallottak szalonjáról, hanem örömmel is vették a meghívást. A szalon létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Esterházy Péter estje olyannyira jól sikerült, hogy csak késő éjszaka lett vége, így az író végül Molnárnál aludt, és csak másnap indult haza.

A házigazda egyébként azt hívja meg, akit ő szeret, és értékesnek ítél. Ebben természetesen benne rejlik a tévedés lehetősége, de a szalon látogatottsága alapján mások is értékesnek gondolják választottjait. Ahogy ő fogalmaz: „Aki ide eljön, az biztos lehet benne, hogy olyannal találkozik, akit érdemes elolvasni.”

Interaktív esemény
Mire a mai vendég, Gyukics Gábor költő, műfordító felolvassa első versét, a könyvtárszoba zsúfolásig megtelik. Sokan ülnek a földön, de állnak a falnál is. A közönség összetétele vegyes: idősebbek, középiskolai tanárok és több, tízes éveiben járó fiatal is eljött. Az egyik középiskolással beszélgetve kiderül, nem tanáraik unszolására jöttek, csupán egy helyet kerestek, ahol értelmes témákról lehet gondolkodni – így „szerettek bele” a szalonba. A vendégek között van, aki üdítőt hoz, és van, aki pogácsával érkezik. Maga Molnár borral kínálja az érkezőket, miközben halk jazz szól aláfestésül.

Gyukics Gábor zöldben, Molnár Ferenc feketében


Gyukics Gábor zöldben, Molnár Ferenc feketében

Fotó: A szerző felvétele


Olyan 30-an lehetünk: a mellettünk ülő idős úrtól megtudjuk, hogy nagyjából ez az átlaglétszám. Molnár egyfajta moderátorként néha kérdez ugyan, de az est kötetlenül zajlik, bárki hozzászólhat, akár véleményezhet is. Nincs is ebben hiba: többen alaposan belekérdeznek az álszonettek szerkezetétől az indiánköltészet hatásáig Gyukics költészetébe. Ebbe még az is belefér, hogy kinyilvánítsák, ha egy-egy vers tetszik, vagy nem. Csapongunk Gyukics életélményei, versei, az amerikai és magyar irodalom helyzete körül, miközben észre sem vesszük: két órán át csakis az irodalomról beszéltünk. Szomszédunk elmondása szerint – ő évek óta törzsvendég – minden alkalom ilyen. Azt mondja, természetes, hogy Molnár és a közönség kérdéseivel körbejárják, „megforgatják” a vendégek művészetét.

Hétköznapi dolog
„A szalon sikerét abban látom, hogy egy alternatív világot jelenít meg a mai tömegízléssel szemben – véli Molnár. – A szalon arra világít rá, hogy az irodalom milyen hétköznapi dolog. Az írók nem a Pantheonban élnek, hanem hús-vér emberek. Olvasni pedig egészen hétköznapi cselekvés, ami nagyon sok mindent tud mondani a létezésről, sőt még élvezni is lehet. Bár kétségkívül sok munkát kell belefektetni, aminek az eredménye esetleg csak jóval később jelentkezik. Egy Esterházyt például nem lehet évek hosszú igényes olvasottsága nélkül megérteni.”

Molnár Ferenc irodalmi szalonját pár éve a Szépírók Társasága A könyv utóélete című programja támogatja. Eger városa eddig nem érezte szükségét, hogy a kezdeményezés mellé álljon, igaz, ahogy Molnár távozásunkkor fogalmazott: ő soha nem kért támogatást a várostól. Többen javasolták neki, hogy egyesületi formában induljon pályázatokon, azonban amellett, hogy „ő nem az a típus”, aki jártas lenne ebben, nem is feltétlenül szeretné ezt. Mint mondja, nagyobb helyen, nagyobb létszámmal könnyen elveszhetne az, amitől egyéni az egri irodalmi szalon. A könyv szerepe szerinte a meghitt, családias légkörben jobban érvényesül. A szalonnak „itt a helye”, nála.

 

Egy komoly misszió
Elképzelhető, hogy létezik az országban másik, az egrihez hasonló irodalmi szalon, de Kéri Piroska, a Szépírók Társaságának alelnöke a Narancs kérdésére azt mondta, nem tud hasonló kezdeményezésről, pedig a társaság évente közel 200 rendezvényhez járul hozzá. A helyszínek elsősorban könyvtárak, irodalmi kávéházak – de egyre több rendkívüli irodalomórára is hívják tagjaikat egyetemekre, középiskolákba, akár a határon túli, magyarlakta területekre is.
A pályázati pénzeket a Szépírók Társasága közvetlenül a meghívott vendégek tiszteletdíjára, utazási és egyéb költségeik, például szükség esetén a szállásuk fedezetére fordítja. A Narancs információi szerint nem kell óriási összegekre gondolni, a bevett egységes gyakorlat szerint Budapesten 20 ezer, vidéki helyszín esetén átlag 40 ezer forintos támogatásról beszélhetünk.
Az Szépírók Társaságának Molnár Ferenc irodalmi szalonjával 2008-tól van kapcsolata. Molnár tevékenységét az egyediségén túl azért is értékeli nagyra Kéri, mert ő maga is szervezett hasonló szalont 1988-tól 2002-ig a saját lakásán, ezért tudja, milyen „komoly misszió”, amit Molnár Ferenc Egerben folytat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.