„Ülök a szegedi pártirodában, amikor belép egy kétméteres fiú, és közli, szeretne MSZP-tag lenni. Egy elsőéves jogászhallgató, 1991-ben” – így meséli Révész Mihály, hogyan találkozott Botka Lászlóval jó negyedszázada. Révész MSZMP-tag és reformszocialista volt a 80-as években, ami azért fontos, mert a helyi értelmiségiekből álló ún. reformkör jelentette a rendszerváltás utáni szegedi baloldal alapját. Amelynek, ahogy az egész szocpártnak is, nagy szüksége volt a fiatalokra. „Kiállása volt, tudott beszélni, gyorsan járt az agya – emlékezik Révész. – Lacival azért is volt jó standolni, mert ha meglátták, egyből lekopott rólunk a bélyeg, hogy az MSZP csak a kiöregedett MSZMP-sek melegedője.”
| ||
A különben szolnoki Botka jogi egyetemre ment Szegedre. Nagyapja a két világháború közt a Szociáldemokrata Párt tagja volt, felmenői közt székelyek éppúgy akadnak, mint katolikus földbirtokosok. Szülei reálszakos középiskolai tanárok, de édesanyja is politizál majd az MSZP-ben, országgyűlési képviselő és Szolnok polgármestere is lesz. A ’73-as születésű Botka azt meséli, hogy politikai ébredése a gimnáziumban történt: a rendszerváltás 16 évesen érte, így a közéleti pezsgés alapvető élmény nála. A kérdés adódik: miért az MSZP, nem volt ciki az utódpárt? „A családból baloldali értékrendszert hoztam, fel sem merült más párt. Az MSZP 7-8 százalékon állt, mondhatom, nem a karriervágy hajtott. Akkor még büntetőbíró akartam lenni.”
A politikát a legalsó szinten kezdi. Szervez, és aktivistaként vesz részt a 90-es évek elejének időközi választásain. „Szórólapozás, lakossági fórum. És ez kezdett tetszeni. Tetszett, hogy az emberek kinyílnak, elmondják a problémáikat, és odafigyelnek rám.” Aztán ’94-ben az országgyűlési választáson ugyan nem a legesélyesebb szegedi körzetben, de elindítják. Tehát gyorsan bizalmat kapott, de Botka szerint „senki nem hitte, hogy ekkorát nyerünk. Úgy voltak, hadd próbálja ki magát a gyerek, nagy baja nem lesz egy pofontól”. De a pofon elmaradt: miután az MDF ’94 tavaszára szét-, a Fidesz pedig visszaesett, az MSZP tarolt a választásokon, Szegeden elvitték mindhárom körzetet. Botka 21 évesen korjegyző az új Országgyűlésben, bár Lendvai Ildikó szerint „nem lógott ki annyira, mivel a legtöbben akkor kerültünk be először, korábban ugyanis csak kis frakciónk volt. Hirtelen lettünk nagyok”. A külügyi bizottság tagja lesz, ifjúsági és finnugor vonalon dolgozik, igaz, plenáris ülésen saját bevallása szerint sem alkot maradandót. Első ciklusa szerinte „tanulási időszak volt, egy félig felnőtt ember került politikai szerepbe. A korom miatt hosszú ideig én voltam a csodabogár, egyfolytában interjúkat adtam”.
Négy év múlva viszont bukja a körzetét, mivel „nem tudtam felépíteni önálló politikai karaktert”. Mégsem áll jogásznak, nem megy vissza a civil életbe. „Rájöttem, hogy megszerettem a politikát. Éreztem, több van bennem annál, hogy egyszer eljátsszak egy fiatal fiút, akit a rendszerváltás szele befújt a Parlamentbe.”
| ||
Megyei közgyűlési alelnök lesz ’98-tól, ami az Országgyűléshez képest persze parkolópálya. Közben építkezik, hátországot gründol, és hamarosan átveszi a vezetést Csongrádban. „Szegeden volt egy fiatalokból álló közeg, Ujhelyi István is benne volt. Az a generáció volt, amelyiknek már nem volt kötődése a pártállami múlthoz – mondja Géczi József, egy korábbi reformkörös. – Volt is idegenkedés köztünk, de idővel megkötöttük a kompromisszumokat.”
De volt, aki nem.
Hatalomátvétel
A fiatalok Botka vezetésével a 90-es évek második felére lettek tényezők a helyi MSZP-ben. Botka nem cáfolja, hogy akadt nézeteltérése az előző (Fritz Péter-féle) szocialista vezetéssel azért, mert ’98-ban olyan rossz helyet kapott a megyei listán, ami miatt nem jutott be a parlamentbe. „Örültünk a fiataloknak, lendületet adtak a pártnak. Az évtizedes ideológiai viták nem érintették őket, alapvetően pragmatikusak voltak. Aztán egyszer csak átvették az irányítást” – mondja Géczi.
Ez 2000-ben történt, ekkor lett Botka megyei elnök. A korábbi vezető már el se indult a tisztújításon, állítólag időben levette, hogy Botka rég megszerezte a küldöttgyűlési többséget, így a párharc előre lefutott. Egy forrásunk szerint ezt Fritz Péter hátbatámadásként élte meg. „Ekkor látszott először, hogy Botka ért a hatalom technikájához, és ahhoz, hogyan kell győzelemi szavazatokat szerezni. De kiderült az is, hogy tud kíméletlen lenni” – mondja egy idősebb szoci, aki azért nem jött ki Botkával, mert túl autoriternek tartotta a stílusát. „Laci abban jó, hogy egyrészt meg tud egyezni, másrészt azt, akit kell, ki tudja szorítani” – így emlékszik Révész. „Inkább azok kezét engedte el, akik nem álltak be a sorba” – mondja Ujhelyi, aki szerint ebben semmi különös nincs, így működik a politika, az pedig természetes minden hatalmi fordulatnál, hogy lesznek sértettek. Így folytatja: „1998-ban Szegeden buktuk a polgármesterséget és az országgyűlési választásokat. A kudarcok az akkori vezetést minősítették. Laci 2000-ben átvette az irányítást, a későbbi eredmények pedig papírt állítottak ki arról, hogy jól viszi a megyét, nem?”
Botka előbb parlamenti mandátumot szerez egyéniben, majd fölényesen nyerve lesz szegedi polgármester 2002-ben. Mindössze 29 éves, a két posztot 12 évig viszi párhuzamosan. (2014 óta az új összeférhetetlenségi szabályok miatt már nem országgyűlési képviselő.) Pártbeli tekintélyének alapját a szegedi sikerek adják: még a „legnehezebb” időkben is megtartotta a várost, ilyenre megyeszékhelyen más nem volt képes az MSZP-ben. A legtöbb választási győzelme neki van ma az országos baloldalon, ettől pedig nem független, hogy a várost akkor „vette” be, amikor lett mögötte egy jól felépített megyei bázis. És amikor Szegeden botrány botrányt ért évek óta.
Rokonok, mutyik
Elődje, a fideszes Bartha László ugyanis 1998-tól futószalagon szolgáltatott témát a tényfeltáró sajtónak a legkülönbözőbb ügyekkel. (Lásd: Dzsentrivilág Dél-Magyarországon I–III., Magyar Narancs, 2000. október 19., december 7. és december 21.) Volt Szegeden médiafoglalás, privatizációs mutyi, önkormányzati cégekben landoló fideszes képviselők, és Móriczot idéző rokoni politika: sógor, após, házastárs, mindenkinek találtak egy kisebb-nagyobb falatot. A személyzeti politikát firtató kérdésre az akkori alpolgármester azt válaszolta: „Mégsem mondhatom a rokonaimnak azt, hogy költözzenek el a városból négy évre, amíg a mandátumom lejár.” Így a rokonok maradtak, a Fidesz azonban repült Szegedről 2002-ben: sőt a Bartha-korszak oly mély nyomokat hagyott a Tisza-parton, hogy 2002 igazi fordulópont lett. A helyi MSZP-t (és az egykori Centrum Párttól a mai Együttig terjedő szövetségeseit) azóta a Fidesz csak 2010-ben tudta megfogni, igaz, Botka akkor is polgármester lett, így mára már három különböző fideszes városvezető-aspiránst nyomott le.
| ||
Abban, hogy a mélypontot jelentő 2010-et kivéve (ami után Szegeden visszaerősödött a baloldal) Botka és szövetségesei uralják a várost, három tényező játszik közre. Az egyik a veszélyes ellenzék hiánya. Botkának nincs igazi alternatívája Szegeden, a városi Fidesz–KDNP szövetségben nincs vezéralak, aki potens kihívója lehetne. Jó példa a kormánypárti szervezetlenségre a 2014-es önkormányzati választás, amikor felülről blokkolták a helyiek polgármester-jelöltjét, helyette Kövér Lászlóék katolikus szövetségesük, Kiss-Rigó László püspök emberét dobták be, akit viszont Botka lemosott. A másik ok, hogy Botka és stábja remekül szerepel a városfejlesztési pályázatokon; ebbéli képességeit még azok is elismerik, akik Botkát nagyjából Orbán Viktor baloldali pandant-jának tartják. (Táblázatunk a szegedi uniós támogatásokat összeveti más nagyvárosokéival – N. G. M.) Polgármestersége alatt a várost elérte az M5-ös, az M43-as, Szegednek új villamosa lett, most pedig kinéz egy új Tisza-híd és uszoda is, erős a kulturális turizmus, továbbá szellemileg és gazdaságilag is lökést ad a városnak az egyetem és annak több tízezer diákja. (Sok nyugdíjasklub működik a városban, ezeket a Botka-vezetés szépen támogatja, ami szavazás idején sokat számít.) A harmadik ok, hogy Botka fegyelmet és rendet tart a pártjában, a frakcióból nincs kibeszélés, továbbá a polgármesternek eddig nem volt súlyos botránya. „Eddig nem hibázott olyan nagyot, ami komolyabb politikai következménnyel járt volna a számára” – ismeri el Haág Zalán KDNP-s képviselő, aki szerint azonban „Botkának politikusként csak a szavazatmaximálás számít”. Egy másik kormánypárti szerint „se cége, sem korrupciós ügye. Sajnos”. (Kínosabb ügyek azért akadnak, ezekből gyűjtöttünk össze négyet keretes írásunkban.)
| ||
Kritikusai szerint ugyanakkor Botkának elhibázott a gazdaságpolitikája. Egy kormánypárti politikus hosszan sorolja, hogy a rendszerváltás után mennyi munkahely szűnt meg Szegeden. „Az Ikarus, a ruhagyár, a kábelgyár. Ma Szegeden nincs autógyár vagy kiemelkedően sok embert foglalkoztató üzem.” A polgármester nem ért ezzel egyet. „Nem igaz, hogy leszakad a szegedi gazdaság. Nálunk 2,8 százalékos a munkanélküliség, az országos átlag 4,4 százalék. Az viszont igaz, hogy politikai ellenfeleim szerint a 21. században az összeszerelő üzem a meghatározó, én viszont nem hiszem, hogy ebben kell a jövőt keresni. Szeged gazdaságában nem dominál egyetlen nagy szereplő. Ez igaz. Viszont 2008-ban épp azok a települések kerültek nehéz helyzetbe, ahol az az egy-két cég dőlt be, amelyik az iparűzési adó nagy részét adta. A több lábon állást preferálom, van nálunk is összeszerelő üzem, de jobban hiszek a hozzáadott értékre épülő tudásgazdaságban. Az elmúlt 10 évben két iparág szárnyalt Szegeden: az informatika és az üzleti szolgáltató központok. Tavaly a British Petrol jelezte, hogy egy 500 fős backoffice-t hoz itt létre. Hamarosan nyit a nemzetközi kutatóprojektünk, a lézerközpont, ez több száz kutatónak, informatikusnak és mérnöknek ad munkát.”
Vitatkozik és élvezi
Botka a közgyűlési pulpituson különösen elemében van; osztja rendesen a Fideszt, KDNP-t, Jobbikot, kapott már fejmosást mindenki, aki ellene van, az LMP is. „Évek óta aláz, mocskol minket. Felszólalás közben kommentál, ő dönti el, ad-e szót, és azt mikor vonja meg, miközben nem pártatlanul elnököl” – panaszolja egy érintett, aki szerint ez „nagyon nincs rendben”. A „szégyelljék magukat” visszatérő fordulat a polgármesternél, de volt már „Fidesz–Jobbik mutyikoalíció”, „demagógia” beszólása is. A KDNP-s Haág egyszer percekig sorolta a városvezetés szerinte elhibázott lépéseit, mire Botka ezt vágta oda: „Képviselő úr, a világ mindenkinek annyi, amennyit felfog belőle.” Botka minderre azt mondja: „Ez belefér, vállalom. Bevallom, élvezem a debattőrséget, de sohasem emberi mivoltában akarom megsérteni a politikai ellenfelemet. Amit néha a kormánypártiak művelnek a közgyűlésben, attól nehezen őrzöm meg a hidegvérem.” Arra is panaszkodik a szegedi ellenzék, hogy az önkormányzati médiában alig kap felületet. „2014 után egy éven keresztül egyáltalán nem jelenhettünk meg, azóta pedig jó, ha kéthavonta meghívnak egy fideszest vagy kereszténydemokratát” – mondja Haág. Botka hárít, és a rá jellemző módon ironizál: „Nem szóltunk le soha a városi tévébe. Egyszer mondtam is az ellenzéknek, miért gondolják, hogy bárki is korlátozza az önök megjelenését? Annál jobb reklám, hogy a választók önöket nézzék, nekem nincs.”
| ||
A helyi jobboldal egyszer megfoghatta volna Botkát, de nem sikerült. Bár 2010-ben Botka nyert a polgármester-választáson, a Fidesz–KDNP szerezte a legtöbb mandátumot, de a többséghez mindig szükségük volt a jobbikos vagy az LMP-s szavazókra. Ám ahelyett, hogy a következő választásig felelősen politizáltak volna és fölépítik Botka esélyes kihívóját, a szegedi jobboldal összecsuklott, egymást érték a gyanús esetek. Országos botrány lett a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójának menesztéséből vagy a Belvárosi mozi és a Grand Café bezárásából, és persze abból is, hogy a Bartha-korszak tempójával kerültek fideszes és jobbikos (hiszen a szavazatnak ára volt) ismerősök önkormányzati cégekhez. Eközben Botka folyamatosan szapulta a tőle ilyen-olyan jogköröket elvonó jobboldaliakat, és a maga szempontjából jól is taktikázott: jegyzőjével több fideszes napirendet megfúrtak, költségvetése viszont mindig lett Szegednek. Ráadásul a jobboldal nemegyszer szétszavazott; egyik képviselőjüknek máig meggyőződése, hogy Botka képes volt megosztani a Fidesz–KDNP-t. „Volt olyan társam, akinek jutott önkormányzati megbízása korábbról, máskor előfordult, hogy pont nem lettünk elegen a szavazásnál, mert valaki elfelejtett bejönni.” Botka és csapata az ellenszélben töltött négy évet a maga javára fordította: 2014-ben a baloldalnak sima többsége lett, Botka pedig jóval nagyobb előnnyel verte jobboldali vetélytársát, mint négy évvel korábban.
| Kényes ügyek listája VIP-parkolójegyek. 2008 és 2012 között közel hetvenen kaptak ingyen parkolóbérletet Szegeden. Az ügy a bíróságon jár, Botka munkatársait (jegyző, alpolgármester, kabinetvezető) vádlottként hallgatják majd meg. Ez nyilván kellemetlen lesz a kampány alatt Botkának – főleg, ha őt is beidézik. A vád szerint negyvenmillió forintos vagyoni hátrány érte a várost. „Ezt bányászták elő rólam 15 év alatt. Eddig volt 16 feljelentés, egyikből se lett semmi. Ilyen kedvezmény minden nagyvárosban van, nem haveroknak osztogattuk. Rég nyilvánosságra hoztuk, kik kaptak: sok köztük a fideszes, több is, mint a baloldali, de akadt Fidesz delegálta alkotmánybíró vagy rendőrkapitány is.” Ligetfürdő. Tavaly jelentették fel Botkát, a gyanú szerint Szegedet egy élményfürdő-beruházás miatt 2,4 milliárd forint vagyoni hátrány érte. A beadványt azonban a csongrádi főügyészség elutasította. A projektben a város alapított egy közös céget – a Leisztinger Tamáshoz tartozó Hunguest Hotellel –, amibe a város bevitte az önkormányzati területet, ingyen. „Apportáltuk a telket, cserébe az üzletrész 80 százaléka a városé, amit évek múlva eladhatunk. A fürdő nem veszteséges. Az országban sok önkormányzat belerokkant ilyen létesítménybe. Mi nem” – mondta erre Botka. Tanács Eszter ügye. „Ez az eset jól mutatja, mit gondol Botka a demokráciáról. Amíg nem árt neki, elviseli, ha kellemetlen, megszünteti” – mondja Szentistványi István korábbi LMP-képviselő. Tavaly Botka visszahívta Tanácsot a pénzügyi bizottságból, ahova a 2014-es LMP-s országgyűlési jelöltet külsősként delegálták. Korábban a zöldpárt kizárta szegedi csoportját egy vita miatt, és Botka a szabályokra hivatkozva úgy vélte, a „külsős bizottsági tagokat a pártok és frakciók delegálják. Ez az LMP részéről Szegeden megszűnt, Tanácsnak nem volt jogosultsága a bizottságban ülni”. Tanács magát komolyan vevő ellenzékiként rendszeresen bírált a bizottságban, ráadásul Botka úgy hívta őt vissza, hogy közben a korábbi szegedi LMP-sek fellebbeztek a párt döntése ellen, amit bíróságon megnyertek, azaz visszakerültek a pártba. Szeviép-sztori. Az építő cég számos alvállalkozóját nem fizette ki, miután csődöt jelentett. A gyanú szerint saját – hitelbe felvett – tőkéjét továbbhitelezte más, baráti cégeknek; ezután állt elő a fizetésképtelenség, eltűnt több mint 10 milliárd forint. A Szeviép konzorciumi tagként benne volt az M43-as és a szegedi 2-es villamos pályájának az építésében, ám a városházán azt mondják, nincs közük a céghez, ők csak egy konzorciumnak adtak megbízást a villamos miatt. (Az M43-as állami beruházás volt.) A cég egyik vezetője, P. László azonban az egyik képviselő szerint Ujhelyi István segítségével „került képbe, ami utólag nem volt jó pont a Pistának”. Ujhelyinek egy másik volt kollégáját is meghallgatták, de az EP-képviselő szerint „ezek rágalmak. Ha lett volna érintettségem, a fideszes ügyészség már rég előkotorta volna. A Pick Szeged kézilabdacsapatának társadalmi elnöke voltam azelőtt, és azután is, hogy P. László vezetőségi tag volt. Nem volt szüksége rám semmilyen téren.” |
Erőből, kompromisszummal
Pártbeli előmenetele párhuzamosan futott városvezetői karrierje mellett. Ma ő az MSZP legnépszerűbb politikusa, „azért is, mert nem azonosítják a párttal” – véli Lendvai Ildikó, aki ezzel arra céloz, hogy Botka kicsit kívülálló volt mindig. „Senkinek sem az embere, de neki sincs embere Pesten” – mondja egy vidéki szocialista.
| ||
Botka az MSZP-n belül két generációs csoporthoz kötődött. Jellemző, hogy sem a 90-es évek Baloldali Ifjúsági Tömörülésében (BIT), sem a 2000-es évek Mozaik-csoportjában nem töltött be központi szerepet. Az egykori BIT-vezető, Tóbiás József (akit Botka bizalmi emberének tartanak) egy jellemző történetet idéz fel a Narancsnak: „A ’98-as vereség után Szegeden egy idősebb politikus arról kezdett beszélni, hogy a listán végül is több szavazatot kaptunk, mint Orbánék, nem is olyan rossz eredmény ez! Erre Laci szót kért, és azt javasolta, hogy ne csapjuk már be magunkat ilyen szövegekkel, nézzünk inkább szembe a valósággal. Korábban is nyíltan, de korrekt módon ment szembe az idősebbekkel, ha nem értett egyet velük.” Többen kiemelik, hogy a pártvezetésben vagy a frakcióban Botka rendre nyíltan megmondja, ha valamivel nem ért egyet. „Nyersebb a stílusa, nekem semmi bajom nincs vele – mondja Szanyi Tibor. – Mondjuk volt olyan, aki egy ilyen odaszólás miatt kirohant, annyira a lelkére vette.” Baja Ferenc így jellemzi Botkát: „Erős alkat, így erőből politizál, de kompromisszumkész.” Egy másik régi ismerőse azt emeli ki, hogy Botka az MSZP-n belül soha nem tartozott egy érdekkörhöz, csak alkalmi szövetségeket kötött, és „mindig saját jogán szólalt fel bárhol. A pártvezetők mindig jóban akartak vele lenni”. Se a Puch-világgal, sem később a Mesterházy-vezetéssel nem volt különösebben jóban – de rosszban sem. „Igaz, Mesterházyval nem kedvelik különösebben egymást. Hasonló korúak, de teljesen más a stílusuk. Attila félrehúz valakit, és köt egy alkut. Laci nem ilyen. Ő megmondja nyíltan, hogy mit akar, sőt, ha nagyon felhúzza magát, akkor simán elzavar a picsába” – mondja egy korábbi képviselő. Hiller István szerint „Botka úgy ül le tárgyalni, hogy tudja, mit akar. Az apró részletek nem is nagyon érdeklik, a végeredményre koncentrál, és addig tárgyal, amíg meg nem kapja. Tud makacs lenni és igen vehemens”.
Nem volt hozzá türelme
Botka az MSZP-ben először 2003-ban próbált választmányi elnök lenni. Ebben szerepe volt az akkori harmincasok Mozaik-csoportjának (idetartozott Vadai Ágnes, Hagyó Miklós, vagy a ma már szintén a DK-ban politizáló, egyesek szerint Botkához legközelebb álló politikus, Oláh Lajos), ami kapacitálta, hogy friss polgármesterként szerezze meg ezt az igen fontos pártbéli posztot. (A választmányban dől el a pártstratégia, ott hagyják jóvá a választási listákat; ez a párton belüli viták fóruma is, azaz a tagság a befolyáson túl rálátást biztosít az MSZP legbelső ügyeire is.) „Szüksége volt már ennek a generációnak a párton belül egy fontos pozícióra. A felső vezetésben csak az idősek ültek, szerettünk volna betörni ide” – meséli egy korábbi mozaikos. Az elképzelés nem jött össze, a rutinosabb Jánosi György több támogatót húzott be maga mögé, mint Botka.
| A magánember Botkát távolságtartó embernek mondják, akinek életvitele józan és visszafogott, sok időt tölt családjával (orvos feleségével három lányt nevelnek, van egy nyaralójuk Mátraalmáson). „Kicsit magának való alkat. Szeret felmenni a Mátrába, és ott bóklászni. A privát szférába nagyon nehezen enged be, van nála egy határ, amit csak a jó barátok léphetnek át” – mondja egy ismerője. Ujhelyi István szerint pedig „ha csak a nyilvánosságban látod, nem jön át, de van humora, tud laza is lenni”.
| |||
Az Országházban 2002 és 2010 közt Botka főleg önkormányzati ügyekben volt aktív, a vidéki szocialista lobbi tagjaként többször szembement a kormány helyhatóságokat sújtó intézkedéseivel. A pártban a második kormányzati ciklus végére válik a jövő embere Botkából: 2009-ben informálisan felkérik a párt vezetésére, 2010-ben pedig miniszterelnök-jelöltnek, de mindkét alkalommal nemet mond. Lendvai Ildikó – aki régóta fantáziát lát Botka országos szerepvállalásában – így vélekedik: „Nagyon gyakorlatias politikusnak tartom. Modernizáló alkatnak, aki a fejlődést, a fejlesztéseket pártolja, aki korrekt szövetséges, és aki nem szereti, ha túlideologizáljuk a dolgokat. Későbbi választmányi elnöki szerepköre ezért sem volt ideális megoldás.”
2014-ben ugyanis Botka lett a választmány elnöke, ám erről az időszakáról még a vele szimpatizáló szocik sem tudnak túl sok jót mondani. „Nem nagyon volt neki türelme végighallgatni azokat az elég sokat dumáló figurákat, akik folyton előálltak a különböző stratégiáikkal. Látszott, hogy menne már Szegedre, a hozzászólásokat időkeret közé szorította. Emiatt a választmányból sokan megsértődtek, főleg, akik a saját pénzükből jönnek fel vidékről” – mondja egy parlamenti képviselő.
| ||
A terv az volt, hogy Botka felépíti magát választmányi elnökként, majd előlép, mint 2018-as miniszterelnök-jelölt. Tóbiás József ehhez minden segítséget megadott volna pártelnökként. Hogy ez a tandem mégsem tudott újabb két évet kitölteni a posztján, annak csak egyik oka a velük szembeni elégedetlenség; a másik, hogy a „pesti lobbi” megegyezett Hiller Istvánnal, így utóbbi lett a választmány elnöke 2016-ban. Ez az a pesti kör, amivel Botkának ma sem túl jó a viszonya.
Tavaly nyári leváltása után Botka rettenetesen csalódott volt. Az Indexnek azt nyilatkozta, hogy a „miniszterelnökségnek már nincs realitása”, hiszen mit „írnának rá a szórólapra? Tisztelt választópolgárok, nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv. Magyar Szocialista Párt?” Ekkor nyíltan beszélt arról, hogy a választmányi elnökválasztáson Mesterházy Attila, Molnár Zsolt és Molnár Gyula ellene szavaztak. Ehhez képest 180 fokos fordulat volt, hogy tavaly decemberben Botka a 168 Órában bejelentette: bizonyos feltételekkel mégis vállalja a miniszterelnök-jelöltséget. „Én ugyanazt mondom, mint nyáron. A döntés fokozatosan érlelődött, nem volt villámcsapás” – mondja, amikor a fordulat okáról kérdezem, de ennél többet nem árul el. Rábeszélte valaki? Miért mond mást, mint néhány hónapja? Ősszel például volt Szegeden egy tudományos konferencia, ami egyesek szerint összefüggésben állhat azzal, hogy Botka végül csak beleállt a történetbe. A konferencián előadott Lengyel László és Surányi György is, de Botka cáfolja, hogy ők lennének a mentorai. „Nincs titkos háttérhatalom mögöttem. Alkatilag nem vagyok hajlamos arra, hogy mások rángassanak bele helyzetekbe. Az hatott rám, hogy jöttek hozzám a választók, tegyek már rendet, kérték, ne csináljuk már ezt a töketlenséget. Éreztem, ha ez így megy tovább, akkor 2017-ben nem az orbáni kétharmad a kérdés, hanem az, hogy a baloldal megmarad-e. A mai vezető baloldali politikusok közt én vagyok abban a helyzetben, hogy felkavarjam az állóvizet. És ez sikerült.”
Botka meghirdetett feltételei a következők: közös lista, előválasztás nélkül elosztott választókörzetek, közös program – valamint Gyurcsány Ferenc mellőzése, akivel szerinte nem lehet választást nyerni 2018-ban. A győzelemhez ugyanis egymillió új szavazó bevonzása kellene a baloldalon, de a többségüket elijesztené a DK vezetője. Lapzártánk idején a probléma az, hogy mindhárom potenciális partnernek (DK, Együtt, PM) gondja van Botka feltételeivel. Az Együtt nem akar közös listát, a PM az előválasztáshoz, a DK pedig Gyurcsány személyéhez ragaszkodik. A két kispárt problémája kezelhetőnek tűnik tárgyalás útján, őket ráadásul Botka mindenképp szeretné a szövetségben látni (és rajtuk keresztül más 2010 előtt nem politizáló civileket úgyszintén, és talán az LMP-t is, amellyel a napokban készül tárgyalni). A DK-hoz viszont már egyáltalán nem ragaszkodik, nem véletlenül kérte Gyurcsány mellőzését, ami a DK egyik vezetője szerint „teljes nonszensz. Ilyen nincs, hogy megmondja kívülről, hogy ki mit csináljon a pártjával. Ha közös lista lesz, Botka után Gyurcsánynak kell jönnie”.
| ||
Csakhogy Botka kalkulálhat így is: van egy 5 százalékos DK, s ha elindul külön, a „nagy baloldali szövetséggel” szemben 2018-ban, a szavazóbázisa (legalább) fele visszamegy az MSZP-hez (ahonnan Gyurcsány 2011-ben elvitte őket) – már ha tényleg le akarják váltani Orbánt, ami aligha kérdéses. Hosszú távon ezzel erősödik a szocpárt, és ha veszítenek is 2-3 százalékot, lemoshatják magukról a sok bizonytalant taszító Gyurcsány-bélyeget. „Sose mondtam, hogy a DK-val nem. Arról beszéltem, hogy Gyurcsány Ferenccel nem. Ez nem lehetetlen nekik, legfeljebb nem akarják megcsinálni” – mondja Botka, ám ezt a túloldalon cinikusnak tartják, hiszen ez teljesíthetetlen feltétel, és „ezt tudja Laci is”. (Botkának eközben meggyőződése, hogy nem a jelenlegi baloldali pártok közt mozgó pár százaléknyi szavazóban kell gondolkodni, hanem „nagyot kell nyitni”, és két számjegyű százaléknyi bizonytalant behúzni, különben nincs esély győzni. Fodor Gábor és Bokros Lajos pártjával eleve nem ülne le tárgyalni.) Ez lenne a nagy „gyurcsánytalanító terv”, amit kérdésemre Botka nem cáfol és nem is erősít meg – mások az MSZP-ben viszont reális forgatókönyvnek nevezik. Szerintük így végre rendezni lehetne a 2011 óta eszkalálódott Gyurcsány-problémát: már ha a DK nem lesz ott a következő parlamentben.
Kollaboránsok, túlélők
Csakhogy az MSZP-ben többen abban érdekeltek, hogy legyen a DK-val megállapodás. A pártból Molnár Zsolt decemberben a DK-s Molnár Csabával beszélt is a főváros felosztásáról, többek szerint Molnár Gyula jóváhagyásával. (Ami nem meglepő, hiszen Molnár úgy lett a nyáron elnök, hogy a DK-val való együttműködés mellett tette le a voksát.) A DK-s kooperáció az egyik MSZP-s parlamenti képviselő szerint azt jelentené, hogy csak a „túlélésre játszunk. Arra, hogy legyen meg kábé a mostani mandátumszám, aztán helló. Akik ezt akarják, mondjuk, vannak 8-10-en a mostani frakcióból, azok már le is zsírozták a befutó helyeket. Ők azt mondják, a túlélők fogják leváltani az Orbán-rendszert, szerintem viszont ezzel végképp elindulunk a megszűnés felé. Vidéken Gyurcsánnyal öngyilkosság kampányolni. Vele nem lehet nyerni. Képtelenség.”
Szanyi Tibor a nyáron azt mondta a Narancsnak, az MSZP-ben akadnak NER-kollaboránsok. De mit gondol erről Botka László? Vannak-e kollaboránsok az MSZP-ben; olyanok, akik összejátszanak a Fidesszel? Botka nem mondja, hogy ne lennének ilyenek. „Azzal, amit én most teszek, tisztul a kép.” Így folytatja: „Vannak a pártban, akik a túlélésben gondolkodnak. Akik úgy gondolják, hogy jövőre úgysem lehet győzni, de legalább a legtöbb mandátumot hozzuk ki a helyzetből. Szerintem meg az a politikus, akin látszik, hogy nem akar győzni, inkább el se induljon. Ha nem próbáljuk meg a szükséges plusz egymillió szavazatot behúzni, engem nem érdekel ez a történet.” Megkérdezem tőle, amit az egyik MSZP-stől hallottam, hogy ti. Molnár Zsolt „egy kanál vízben meg tudná fojtani” őt. Botka ezúttal sem cáfol. „A múltkor Molnár csak azt nem üzente meg a Magyar Időkön keresztül, hogy Botkát nem kell komolyan venni. A Fidesz lapjában még azt is közölte, hogy Lattmann Tamás milyen figyelemre méltó jelölt. Ezt nehéz úgy értelmezni, hogy a pártja jelöltjét támogatja” – válaszolta. (Megjegyzés: elvileg megoldható lehetne a Gyurcsány-probléma úgy, hogy a DK indul külön listán, és kap néhány nyerhető kerületet Budapesten. Így nem kéne közösködni velük, és nem is nyírnák ki egymást a baloldali ellenzékiek. De hát ki tudja, hogy kinek mi lesz itt jó?)
| ||
Botkának márciusig kell megtárgyalni feltételeit a többi párttal, ezután szavaznak az MSZP-ben a jelöléséről. „Ha bizalmat kapok, és létrejön az egység, a vezetésemmel megalakul a párt országos választási bizottsága, ami irányítani kezdi az MSZP-t, és megkezdi a felkészülést a választásra.” De vajon akarja-e ezt az elnök vagy Molnár Zsolt? Le tudja-e darálni az ellenállást Botka, vagy marad Szegeden, és az MSZP elveszíti leghasználhatóbb arcát? Forrásaimat arról is kérdeztem, ki ma a szocpárt legbefolyásosabb alakja, kin múlhat a Botka-sztori? A legjellemzőbb válasz egy korábbi elnöktől jött: „Passz! Nem tudom.” Ami lehet éppúgy előny, mint hátrány Botka szempontjából, akinek a rutinjáról viszonylag ritkán esik szó, noha a jelenlegi MSZP-frakcióból rajta kívül senki nem volt még képviselő ’94-ben, és tizenötödik éve vezet egy nagyvárost.
Pár nap múlva negyvennégy.
