„Elég a pártállami módszerekből” – Szakad a Jobbik Csongrádban

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. július 9.

Kis-Magyarország

Süket fülekre találnak a Jobbik vidéki tagságának panaszai – állítja több csongrádi jobbikos, akik a szegedi elnök távozását követelik Vona Gábortól. Úgy tudjuk, a megyei jobbikosok jó része már otthagyta a pártot.

Már decemberben jelezte a Csongrád megyei Jobbik a párt országos szintjének, hogy gond van a megyei vezetéssel, de Vona Gábor akkor nem lépett közbe. Most már ott tart az ügy, hogy a megyei Jobbik honlapján több mint 30 alapszervezet szerepel, ezek harmadából a tagság egy része kilépett az elmúlt hetekben – értesült a magyarnarancs.hu jobbikos forrásokból.

false

A csongrádi Apátfalván például csak ketten maradtak a helyi szervezetben, a többség - majd' 15 ember - kilépett. Kucsora István, az egyik „kiugró” azt bizonygatja a magyarnarancs.hu-nak, hogy nem az elvekkel van a probléma, mert a kilépők ragaszkodnak a Szent Korona tanhoz, de szerintük nem kellene mindig szembemenni a kormánnyal csak azért, mert ellenzékben vannak.

Az egykori párttag szerint helyes, hogy a kormány lecserélte a vörös gróf szobrát Tiszáéra, és abban is támogatja Orbánékat, hogy a megszállási emlékművel a magyarok ártatlansága mellett áll ki, valamint a bankok elleni fellépést is támogatni kell. Kucsora szerint a nagyobb probléma az, hogy éppen Tóth Pétert küldik Botka László ellen. Szerinte ezzel hagyják, hogy a Botka–Buzás szocialista vonal erősödjék, vagy legalábbis megmaradjon.

Kucsora megerősíti: a megyei vezetővel, Tóth Péterrel is gondjuk van. „Miután eljuttattuk petíciónkat (ezt keretes írásunkban olvashatja – a szerk.) az országos vezetéshez, raportra rendelt bennünket Tóth Péter, ekkor döntöttünk a kilépésről június 7-én. Elég volt a pártállami módszerekből.”

A petíció

„Tisztelt Pártvezetés!

(…) Kimondhatatlanul sokkol és frusztrál minket a választások – különösen az EP-választás – megyei eredménye. Tulajdonképpen örülhetnénk, hogy pártunk országosan a második erő lett – de őszintén elmondjuk, hogy nincs bennünk hurrá-optimizmus. A második helyet annak köszönhetjük, hogy a baloldali erők 3 választási pártba forgácsolták szét erejüket. Együtt szemlélve teljesítményüket, mégiscsak megelőztek minket.

(…)  Az országos, 14,76%-os elfogadottságunkhoz képest Szegeden, a ránk leadott 3.991 vokssal, csak 9,79%-ra értékeltek minket. Az MSZP-t ugyanakkor az országosan elért 9,8%-ukkal szemben, 9.755 szavazattal, 23,93%-ra becsülték fel a szegediek. Miért? A politikát közvetítő személyek miatt! Botka László és csapata ennyivel pozitívabb figura saját pártjánál, a választók szemében, míg a mi vezetésünk, Tóth Péterrel az élen, ennyivel negatívabb a Jobbik általános megítélésénél. Ez a megyei vereségünk oka is egyben.

(…) Tudjuk, Tóth Péter magyarázataiban számtalanszor elhangzott már, hogy Szeged »kommunista város«. Mi azt gondoljuk, hogy ez így nem fedi a valóságot. Szeged annyiban »kommunistább« más nagyvárosoknál, amennyiben közkedveltebb figura képviseli a politikáját. Egyébként, ha elfogadjuk a bukott városi és megyei vezetés védekezését, akkor ezzel le is mondtunk a város megszerzéséről. Legalábbis addig, amíg Botka László képviseli Szegeden a baloldalt. Mert a mi eddig eredménytelen helyi vezetésünk nyilvánvalóan nem fogja őt megszorítani a jövőben sem. Egyetlen lehetőségünk van a megerősödésre: a jelenleginél sokkal karizmatikusabb, a köz számára elfogadhatóbb vezetőkön keresztül kommunikálni pártunk politikáját.

(…) Az országos pártvezetés delegáljon megfelelően felkészült embereket Szeged és a megye vezetésébe addig, míg a Jobbik újraszervezését megoldottnak nem tekinthetjük. Egyéni érdek nélküli, nemzetben gondolkodó vezetők irányítsák e testületeket mindaddig, míg a személyi összeférhetetlenség miatt távozott régi bajtársak vissza nem találnak hozzánk, illetve az egyetemi hallgatóság, a szegedi értelmiség és az egyéb, nemzeti szervezetek felé történő nyitás meg nem történik. Ezt követően vissza lehet adni a tényleges önrendelkezést a vércserével újjáélesztett városnak és megyének.

(…) Emberileg semmi problémánk Tóth Péterrel és közvetlen környezetével. A politikai tevékenység viszont csak az eredményekben nyer visszaigazolást, a magyarázatokban soha. (…) Mindezek figyelembevételével, Nemzetünk, Hazánk és a Jobbik előrejutását megsegítendő, kérjük a Párt Országos Vezetését, hogy érdemi, adminisztratív lépéseket tegyen a szegedi és a megyei Jobbik átszervezésére, ütőképessé tételére.

A Hon iránti Szolgálat eszméjétől vezérelve, bajtársi üdvözlettel:

Adjon az Isten szebb jövőt!, Szeged, 2014.06.04., Alapszervezetek képviselői”

 

Kucsora szerint lenne alkalmasabb jelölt is Tóth Péternél, de általa nem ismert okoknál fogva ragaszkodik az országos elnökség Tóth személyéhez. A petícióban egyebek mellett Tóth alkalmatlanságát is hangsúlyozták.

Nem gond a kritika

Tóth Péter azonban semmit nem tud arról, hogy személye miatt kifogást emeltek volna a Csongrád megyei alapszervezeti tagok, arról főként nem, hogy emiatt alapszervezetek szűnnének meg. Szerinte a jelöltállítás sikeresen folyik, a hónap végére el is készül a lista. „Kritika mindig fogalmazódott meg a tagságban, de ez semmiféle zavart nem okoz a munkánkban” – tette hozzá a Jobbik megyei elnöke.

false

A kilépők állítják, sok településen éppen ők maguk (választókerületi vezetők: Rácz Tibor és Tóth Péter) hoztak létre alapszervezeteket azért, hogy a „háborítatlan” jelölési folyamatot biztosítani tudják. Az apátfalvi férfi felháborítónak tartja, hogy az országos elnökség a lakóhelyi politizálást korszerűtlennek nyilvánította, s helyébe a választókerületekre építi a szervezetet. Mint mondja, hiába keresték meg levélben Vona Gábort, panaszaikra válasz nem érkezett. „Nem látják a fától az erdőt, Tiborc panaszai nem érnek célba” – véli Kucsora.

Ráadásul Tóth, bár Vona nem válaszolt, a raporton kérdőre vonta a „lázadókat”, ezt követően döntött úgy a több alapszervezet nevében is petíciót aláíró csoport, hogy nem kérnek a pártállami módszerekből, kilépnek a pártból. „Azt hiszik, hogy a Jobbik azoké a szkinhedeké, akik 2006-ban kifosztották az automatákat” – tette hozzá indulatosan Kucsora.

Függetlenként próbálkoznak

Az európai parlamenti választások – Kucsora szerint – csapnivaló eredményei után a párt vezetőinek le kellett volna vonniuk a következtetéseket, ezt nem tették meg. Ezért döntöttek úgy Apátfalván többen, hogy nem várnak Vona válaszára, hanem inkább kilépnek. Új szervezetet egyelőre nem kívánnak létrehozni, de a helyhatósági választásokon függetlenként lehet, hogy elindulnak, végleges döntésüket még nem hozták meg.

Úgy tudjuk, hogy a többi, hasonló véleményen levő csongrádi alapszervezetben is megírják levelüket Vona Gáborhoz, majd kivárják a 30 napot, amit a válaszadásra szánnak, és ha ez nem érkezik meg, akkor csak ezt követően döntenek a további lépésekről.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.