"Semmivel sem összehasonlítható érzés, amit a vad kilövésekor érzek. Gyönyör és borzongás fut végig rajtam. Legyőztem, én voltam az ügyesebb. Nem tagadom, hogy ezek ősi és primitív ösztönök, de bennem akkor is ott vannak. Egy jó vadász ugyanakkor mélységesen tiszteli a vadat és a természetet, ezenfelül fegyelmezett és kulturált" - mondja Márton János nyugdíjas erdész, akinek a családtagjai több generációra visszamenőleg vadászok vagy erdészek voltak a Mátrában. A vadászat a legősibb harc, eredendő célja az élelemszerzés és az ellenség elpusztítása; s bár mára teleaggatták civilizációs rítusokkal, egy társas vadászat még mindig háborús helyzetet szimulál: részletes stratégiai megbeszélés, majd usgyi. Nem véletlen, hogy a vadászatot számos gondolkodó a libido dominandi, az ösztönös uralkodásvágy (Pierre Bourdieu szerint ez a férfiuralmú társadalom létrejöttének alapja - G. K.) megnyilvánulásának tartja - és sokan hozzáteszik, hogy a politikának is ez az egyik fő mozgatója.
A miniszter lőtte a legtöbbet
"Fiatal, vadászatban tapasztalatlan megyei tanácselnök voltam, amikor meghívtak Kaszóra Czinege Lajos honvédelmi miniszter és tábornoki karának vadászatára (a Honvédelmi Minisztérium egykori vadászterülete ma mint Kaszó Erdőgazdaság Zrt. működik, és állami tulajdon - G. K.). Akkoriban majd' minden első titkár, titkár, tanácselnök és helyettes vadászott, politika és vadászat elválaszthatatlanul összefonódott, a gazdasági kört viszont csak egy nagyon szűk társaság képviselte" - meséli Gyenesei István, aki 17 évig volt a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, és a megyei testületnek jelenleg is tagja. 2006-ban a Somogyért Egyesület színeiben került a parlamentbe, a Gyurcsány-kormányban önkormányzati miniszter is volt. "Hajtás után össszeültünk a tábortűz mellett, és mindenki elmesélte, mit lőtt. A vadászatvezető elsőként Czinegét kérdezte meg, aki bemondta, hogy nyolc disznót. Ezután sorra kérdezte a többieket, és nekem először fel sem tűnt, hogy soha senki nem mondott még csak annyit sem, mint a 'főnök', és ez így ment a második és a harmadik körben is. Mindig a miniszter lőtte a legtöbbet." Gyenesei több mint harminc év vadásztapasztalatával a háta mögött állítja: ilyen fokú szervilizmus ma már nem fordulhat elő, ellenben a lekötelezettségi rendszer ugyanúgy működik - évszázadok óta. Történt egykor - idézi fel -, hogy II. Ulászlót karácsony előtt meghívták Somogy megyébe vadászni, és egy gyönyörű szarvasbikát lőtt. A vendégség végén a király a helyi urak kérésének eleget téve vízkereszt napján - a megyék közül elsőként - címerhasználati jogot ajándékozott Somogynak. "Nem mai keletű szokás meghívni a fontos embert, és lövetni vele valami értékeset, majd megkérni erre-arra. Régen ezt állami támogatásnak nevezték, ma pályázatnak hívják. A dolog akkor válik kínossá, ha a vadászatvezető nem tudja szabályozni az illetőt, aki azt hiszi, neki mindent szabad" - teszi hozzá Gyenesei, és ezzel összefüggésben három típusú törvényszegőt különböztet meg: az orvvadászt, a mennyiségben, vadfajban, helyszínben csalót, valamint a pénzével vagy politikai hatalmával visszaélőt.
| ||
"Van egy vadászstílus, amit az ember kialakít magának. Nekem két tanítómesterem volt: Erős János és Debreczeni Pál. (Erős bankvezér, Debreczeni üzletember volt, '89 előtt a Szegedi Városi Tanács pénzügyi osztályát vezette, majd a Kefe- és Seprűgyárat igazgatta, később megalapította a Vylyan Szőlőbirtok és Pincegazdaság Rt.-t - G. K.) Megtanítottak rá, hogyan kell öltözködni és viselkedni, de még a mozgás ritmusát is tőlük lestem. Emlékszem, első közös vadászatunkon kék nadrágban és fehér ingben jelentem meg, amiért kaptam is a megjegyzéseket, aztán mégis a legjobb barátaim lettek. 'k mondták, hogy a jó vadász igyekszik úgy meglőni a vadat, hogy az ne szenvedjen, mert aki szitává lő egy vadat, az pocsék vadász" - halljuk már Zdeborsky Györgytől, a Vylyan pincészet társtulajdonosától, a CIB, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) korábbi vezetőjétől. Zdeborsky 1989-ben, a CIB igazgatójaként kezdett vadászni, előtte csak kísérőként vett részt protokollvadászatokon az MNB képviseletében, amelynek elnöke, Tímár Mátyás nemcsak szenvedélyes vadász volt, de a vadászatot kapcsolatépítésre is remekül használta. (A pártállam elitjének vadászati szokásairól lásd A hatalom hálója című keretes anyagunkat.)
A bankárvilágban nemzetközi viszonylatban nagy hagyománya van a vadászatnak, míg Magyarországon a Kádár-rendszer gyengülésével és a piacgazdaság előretörésével jött létre az az új generációs vadásztársaság, amelynek tagjai az egypártrendszer fővadászaitól mintegy átvették a stafétabotot, és a pénzügyi-politikai szféra emblematikus figuráivá váltak. Az elitváltást íratlan szerződéssel szentesítették; megfogadták, hogy vállvetve támogatják egymás karrierjét, így szilárdítva meg befolyásukat a politikai és gazdasági életben. Uralmuk évtizedekig töretlen maradt, csak azt engedték a körükbe, akit kívánatosnak tartottak.
A formálódó közösség egyik fontos helyszíne a jegybank volt: Zdeborsky 1967 és '89 között dolgozott ott Fekete János csapatában, és ismerkedett meg a később változatos tisztségekben feltűnő Erős Jánossal, akivel hamarosan nemcsak együtt vadászott, de 2002-től 2010-ig az MFB-t is közösen igazgatta. Mindeközben az intézménnyel szoros együttműködésben álló Pénzügyminisztériumban (PM) is meghatározó személyek találtak egymásra a 80-as évek elején: innen indult az OTP első vezérigazgató-helyettese - ma az OTP igazgatóságának alelnöke -, Pongrácz Antal, itt töltött húsz évet a későbbi pénzügyminiszter és miniszterelnök Medgyessy Péter, és ez volt az első fontos munkahelye Csányi Sándornak is. Utóbbi ifjú titánként a bankfelügyeleti részlegnél szorgoskodott, így rendszeresen egyeztetett Szirmai Jenővel, az OTP első vezérigazgatójával, akinek a vadászat központi helyet foglalt el az életében. Későbbi jó barátjával, a szintén jágerkedő Erdei Tamással is a PM-es időszakban fedezték fel egymást; Erdei nemsokára a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) ranglétráján lépdelt felfelé, és majd' harminc évig az élén is maradt, miközben két cikluson át a Magyar Bankszövetség elnöke is volt - innen igazolt át két évvel ezelőtt az OTP igazgatóságába. Csányit azonban nem a PM-ben, hanem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban (MÉM) érte utol a vadászláz, miután az akkori, szintén vadászó agrárállamtitkár - utóbb pénzügyminiszter -, Villányi Miklós átcsábította magához. Villányi alig tíz évvel később - Csányi ekkor már a Hitelbank stratégiai vezérigazgató-helyettese - Kupa Mihállyal egyetértésben állt ki amellett, hogy senki mást, csakis a megbízható vadászt ültessék az OTP elnök-vezérigazgatói székébe.
Csányi a bennfentes vadászkör másik központi szereplőjét, a kapcsolatokat jó érzékkel ápoló Benedek Fülöpöt is a MÉM munkatársaként ismerte meg, aki ekkoriban a téeszek megyei érdekképviseletének (Teszöv) titkáraként tevékenykedett. A pénzügyi vénájú, utóbb számos politikai poszton megforduló agrárszakember pedig - aki 2010-ben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) vezérigazgató-helyettesi székéből volt kénytelen átülni hűtlen kezelés gyanújával indult bírósági pere miatt az OTP agrárkulturális szektorának élére - jól tudta, mi a dörgés; már a 70-es években olyan korabeli fontos emberek vadászatait bonyolította, mint Losonczi Pál vagy a már említett Czinege. Csányi feltételezhetően rajta keresztül ismerte meg egyébként a mára második leggazdagabbá cseperedett műtrágyakirály Bige Lászlót is. A két férfi közel került egymáshoz a vadászatok alatt, és Csányi lehetőségeihez mérten segítette a nagyváradi vegyész-kereskedő előrejutását - egészen 2008-ig, amikor a Péti Nitrogénművek tulajdonjoga miatti konfliktus következményeként csúnyán elmérgesedett a viszonyuk.
Orgiák hevében
A sajtóig eljutó vadászesemények általában vihart kavarnak, gondoljunk csak Lázár Jánosnak a kékvérűek társaságában töltött fácánvadászatára, vagy az Átlátszó által nyilvánosságra hozott 23 milliós fácánozási terveire. Felidézhetjük a két kormányfő, Medgyessy Péter és Adrian Nastase magyar és román politikusok, bankárok részvételével zajlott, több mint 2000 vadkacsát leterítő hortobágyi kiruccanását (lásd: A vadon szava, Magyar Narancs, 2003. augusztus 21.), vagy éppen a fenékpusztai dáridót, ahol Paróczai Csaba, az első Orbán-kormány környezetvédelmi tárcájának titkárságvezetője (jelenleg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökhelyettese) hevült fel annyira, hogy - a tanúk elmondása szerint - magához ragadta és kivitte a kertbe Somogyi Győző Herman Ottó a Kis-Balatonnál című, kétmillió forint eszmei értékűre becsült képét, majd a vendégek üdvrivalgása közepette több golyót eresztett a silánynak bélyegzett alkotásba. Bár a bíróság jogerősen elítélte, Paróczai mindvégig tagadta a szándékos rongálás vádját, és állította, szó sem volt lövöldözésről; csak a lépcsőn botlott meg, és repült borosüvegével együtt a festménybe.
A legsúlyosabb renomérombolást azonban minden bizonnyal a 2004-es lónyai vadászat számlájára írhatják az alkalomadtán együtt vadászó politikusok és üzletemberek. Az akkor még létező parlamenti vadászklub tagjait Bige László hívta meg az állami tulajdonú dámos vaddisznóskert állománycsökkentő vadászatára (bár meghívást kapott, de nem ment el az összeröffenésre Csányi Sándor, Benedek Fülöp és Erős János), hogy vaddisznósüldők, malacok, dám tarvadak és rókák ritkításával segítsék a Nyírerdő Rt. éves kilövési tervének végrehajtását. A rendőrségen bejelentést tevő hajtók szerint azonban több nagy értékű trófeás vadat is ejtettek, miután "Bige kérésére Kaknics Lajos (a Nyírerdő Rt. frissen kinevezett vezérigazgatója - G. K.) utasította a személyzetet, hogy a kertben található valamennyi vadfajra, tekintet nélkül annak nemére és állapotára, lőni lehet". A hajtók fő kifogása az etikátlan vadfelhajtáson kívül az volt, hogy Bige csak az engedéllyel kilőtt példányok után (64 vaddisznókan, 17 koca és 19 dámborjú) fizette a 11 milliós cechet, míg a trófeás vadak semmilyen számlán nem szerepeltek. Mivel a bejelentésről feljelentési jegyzőkönyv nem készült, nyomozás helyett államigazgatási eljárás indult, melynek során nem találtak bűncselekményre utaló jelet. Az öldöklés vádját a parlamenti vadászklub elnöke, Herbály Imre is visszautasította, sőt kijelentette, hogy a vadászati meghívást annak rendje és módja szerint feltüntetik majd éves vagyonnyilakozatukban. Ez csak többé-kevésbé sikerült az uraknak, akik egyrészt eltérően értelmezték a jogszabályt, másrészt arra hivatkoztak, hogy volt, aki csak néhány állatot, míg más másfél tucatot lőtt ki. A HVG gyűjtése alapján 2004-ben kifejezetten vadászati ajándékról csak Hagyó Miklós, Szabó József Andor és az ominózus vadászatot egyébként kihagyó Nagy Imre nyilatkozott, míg Vári Gyula odaírta, hogy nem részesült ajándékban, és "vadásztrófeát sem kapott". Herbály példaértékű listát készített elmúlt húsz évének trófeáiról, csakúgy Tóth Sándor, aki a gyűjtemény rovatban sorolta fel ezeket, hárman azonban - Szabó Ferenc, Karsai Péter és Semjén Zsolt - említést sem tettek valaha ajándékba kapott vagy elejtett példányokról.
| ||
Semjén szemérmessége azért is paradox, mert miközben köztudottan gyakran vadászik, hivatalos portfólióiból rendre kimaradnak a vonatkozó információk. A Magyarországot vadásznagyhatalommá álmodó, a vadászok becsületét visszaszerezni kívánó, vadászkörökben megfontoltságáról híres miniszterelnök-helyettes legalább 30 éve űzi a vadat, 1990 és 2013 közötti vagyonnyilatkozataiban mégsem találni utalást hobbijára. Mi több, éppen foggal-körömmel tiltakozik az ellen, ami az Átlátszónak szemet szúrt, hogy a gántiak által csak "Semjén vadászházaként" emlegetett, a felesége, édesanyja és bátyja nevére bejegyzett ingatlant sajátjaként elismerje. Dacára annak, hogy a helybéliek szerint rendszeresen a környező erdőkben cserkel, és vadásztársaságának székhelyétől éppen csak méterek választják el a szóban forgó épületet, amelynek kertjében a vadászok védőszentje, Szent Hubertus vigyázza a rendet.
A konzervatív Magyarország fővadásza egyébként 2010 óta az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVK) elnöke, és tényleg sokat tesz a szektorért: jogszabályokat könnyít, extra támogatásokat harcol ki, országos vadász-horgász napot hirdet, vadászmúzeumot patronál. Az elmúlt években tendencia lett kormányzati szinten foglalkozni a vadászattal és vadgazdálkodással - ami azért is váratlan fordulat, mert Orbán Viktor korábbi nyilatkozatai arra mutattak, hogy nincs jó véleménnyel a költséges sportról. Ám közben Orbán családját és bizalmi embereit is megfertőzte az úri huncutság: veje, Tiborcz István gyakorlott nimród, Semjén lelkesen propagáló vadász, a Miniszterelnökséget vezető miniszter vagy ahogy a hódmezővásárhelyiek emlegetik, "Döbrögi" Lázár János fácánozásától pedig hónapok óta hangos a sajtó. Sőt, Felcsút polgármestere, Mészáros Lőrinc sem rest; tavaly novemberben a nol.hu derítette ki, hogy magas rangú vendégeire gondolva impozáns vadászház építésébe kezdett az alcsúti arborétum szomszédjában lévő, felesége és jómaga birtokolta kastélykertben.
Bizalmi alap
A vadászó politikusok rejtőzködésének hátterében nem annyira a vadászat megítélése - egy 2004-es reprezentatív Tárki-felmérés szerint a lakosság 55 százaléka a vadállomány és az élővilág egyensúlyának fenntartásával, valamint a természetvédelemmel kapcsolja össze a vadászatot -, inkább a vadászat anyagi vonzata miatti "szemérmesség" áll. Mert hát hogyan is telik minderre a képviselői fizetésből? Ha pedig nem telik, mit kellett tenni azért, hogy teljen - és még inkább azért, hogy fizessék? Lázár János aktuális vadászati szerződése - amely 23 millió forint értékű, azaz 2500- 3000 fácán kilövésére jogosítja fel Csehországban - jó példa a puskát fogó politikusokra leselkedő kellemetlenségekre, még akkor is, ha Lázár állítja, bár tényleg ő szervezi, a számlát többedmagával állja. (Az Együtt-PM ettől függetlenül vagyonosodási vizsgálatot kezdeményez, mivel Lázár a vagyonnyilatkozata alapján nem tudná a fácánvadászatot kifizetni.) "Senkinek semmi köze hozzá, hogy ki kivel vadászik, amíg nem történik baleset. A hatósági ellenőrzések során csak a vadászjegyet, a vadászati naplót és a felszerelést nézik át, a vadászok anyagi helyzete és kapcsolatrendszere nem vizsgálandó - horkant fel a Narancs vadászati átláthatóságot szorgalmazó felvetésére egy bennfentes körökben rendszeresen megforduló vadász. - Lázár János vadászatával sem az volt a probléma, hogy kikkel vadászott, mert mindenki azzal vadászik, akivel akar. Viszont rosszul lőttek, ami kínos. Nagy terítékes fácánvadászatnál, ha nincsenek anyagi korlátok, egy ember két nap alatt 400-500 fácánt lő ki. Soponyán pedig összesen 913 fácánról szólt a fáma, miközben tizenketten vadásztak együtt" - teszi hozzá. Lázár és társasága most mindenesetre triplájára emelte a tétet, és bár nem tudni, ki(k) is fizeti(k) a vadászatokat, egy biztos: a vadászat etikai kódexének meghívásokra vonatkozó passzusa szerint a "meghívást illik viszonozni". (A soponyai eseményt a közösségi oldalán képekben megosztó hölgy szerint a politikus volt a házigazda, a Vadex Zrt. vezérigazgatója szerint viszont csak vendég, míg a kormányszóvivői iroda közleménye úgy fogalmazott, hogy Lázár kifizette a rá eső részt.)
A vadászat bizalmon alapuló tevékenység, hiszen arról is szól, hogy ki kinek a barátja, ki kivel milyen üzleti vagy magánéleti kapcsolatban van, így ha ezt titkolni kívánja, azt a vadásztársaságnak is tiszteletben kell tartania - hangsúlyozzák az avatottak. Ráadásul a fegyverhasználat, valamint a vad tulajdonjoga révén személyes adatokat is rögzítenek a vadászati naplókban. "Az ún. beírókönyvekben minden egy helyen van: nevek, dátumok, elejtett vadak és értékük. Csak az nem látja, hogy ki kivel, mikor és hol vadászott, aki nem akarja. Ha pedig hozzánézzük a trófea-nyilvántartási adatokat, egészen pontos képet kapunk a vadászat költségeiről és arról, hogy ki állta a számlát" - magyarázza a fokozott diszkréció okát egy Pest megyei hivatalos vadász, aki neve elhallgatását kérte.
Keller László volt közpénzügyi államtitkárt is hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettének kísérlete miatt marasztalták el első fokon tavaly decemberben, amiért két évre visszamenőleg bekérte a Somogy megyei állami erdőgazdaságok, a SEFAG és a Kaszó Zrt. vadászati naplóit és trófea-nyilvántartásait, és ezzel olyan mennyiségű adatot - 47 vadászterület 1840 oldalnyi vadászati naplóját és 873 elejtő trófeabírálati lapját - szerzett be, amivel túllépte a még nem büntethető mértéket. "Világossá vált számomra, hogy a vadászati naplók, a trófeabírálati jegyzőkönyvek és a számlák öszszevetése nélkül az ingyenvadászatok természete nem ismerhető meg. Az államtitkárság feladata éppen a közpénzzel való visszaélések feltárása volt, és mivel az említett erdőgazdaságoknál alapos gyanú merült fel a vadászatokkal összefüggő nem mindig felelős gazdálkodásra, szerettem volna tisztán látni az ügyben" - mondja Keller, aki szerint az ingyenvadászatok szimbolikus jelentősége nagy, hiszen arról árulkodnak, hogy vannak érdekcsoportok, amelyek érinthetetlenek, és felette állnak a törvénynek. "A vadászat rendkívül ingoványos terep, amely az oda-vissza meghívások miatt könnyen a korrupció melegágya lehet, ezért nem szerencsés, ha fontos politikai vagy üzleti kérdések dőlnek el alatta. Ha hagyják, hogy lefolytassam a feltáró munkát, létrejöhetett volna egy olyan jogszabály, amely reagál a rendszer hibáira - például arra, hogy miért csak a vadászati hatóság ellenőrizheti a naplókat -, és jóval átláthatóbbá teszi a közszereplők és az állami erdőgazdaságok vadászatait."
A hatalom hálójaEzzel a címmel publikált 2012-ben tanulmányt Bozsonyi Károly, Horváth Zsolt és Kmetty Zoltán, amelyben az együttvadászási szokások alapján térképezték fel a Kádár-kori hatalmi elit hálózati struktúráját. A kutatás alapját az elit vadásztársaságának, az Egyetértésnek a gím- és dámszarvastrófea-kimutatásai szolgáltatták. A vadak elejtési napjai alapján azonosították az együtt vadászókat, a trófeák számából és pontszámából pedig az elit szerkezetére vontak le következtetéseket. Ekkoriban azt, hogy "ki kivel vadászhatott, ki milyen vadat lőhetett ki, szigorú hierarchikus rend szabályozta", így figyeltek arra is, hogy kit és hányszor hívtak meg. Politikatörténeti megfontolások alapján három periódusra osztották az Egyetértés működésének 1964 és 1989 közötti időszakát: a vadászatok több mint fele az első ciklusra esett (1964-78), míg a második korszak (1975-79) elemzése során kitűnt, hogyan cserélődtek a vadászatok szereplői politikai státuszuk változásával, az 1980 utáni fázisban pedig a Kádár-rendszer erjedését érték tetten. Kiderült, hogy az utolsó periódusban a fontos politikai tisztségviselőkre már kevésbé volt jellemző az együtt vadászás - talán mert maga Kádár is kevesebbet vadászott, de másokat is utolért a kor -, a banki-pénzügyi szférában ténykedők viszont egyre fontosabb helyet foglaltak el az összejöveteleken. Tímár Mátyás, az MNB elnöke a negyedik legfontosabb szereplő lett ezen intervallum kapcsolati gráfjában, hasonlóan Szirmai Jenőhöz, az OTP vezérigazgatójához. A legtöbbet vadászó 10 ember mindegyike 50 feletti vadat lőtt ki a teljes időszakban: Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke 106-ot, Veres József - aki mindvégig az MSZMP Központi Bizottsága tagja és Kádár jó barátja volt - 83-at, Aczél György pedig 71-et. Kádár 43 trófeája a lista 12. helyére volt elég. (Az Egyetértés Vadásztársaságról bővebben lásd: Kádár vadászik, Magyar Narancs, 2012. május 25.) |
Kilóg a lólábA képviselők vagyongyarapodását (vagy apadását) rögzítő nyilatkozatok értelmezése régóta vitatéma (lásd erről például: Szépségtapasz, Magyar Narancs, 2014. május 1.), és nincs ez másként a vadászati költségeknél sem. Értelmezésünk szerint az adóköteles vadászati meghívás értékét (azaz, ha a számlát egy cég vagy erdészeti társaság állja), beleértve a százezertől milliókig terjedő kilövési jogot, a vendéglátást és a kapott trófeá(ka)t az "E" részben (ajándékok és juttatások kimutatása), míg az évek alatt felhalmozott agancsokat és agyarokat a "nagy értékű ingóságoknál" mint gyűjteményt kellene feltüntetniük a honatyáknak - utóbbinál figyelembe véve, hogy a készlet ára meghaladja-e a képviselői alapdíj hathavi összegét. (Az alapdíj eddig havi 231 900 forint volt, idén májustól viszont 748 ezer forintra nőtt.) Bevallani csak a képviselői megbízatással összefüggésben kapott ajándékot kell, ám e kitétel értelmezése már egyéni ízlés függvénye: bár számtalan utalást találni arra, hogy képviselők vendégvadászaton vettek részt, bevallásaikban csak elvétve van nyoma ezen eseményeknek. A vonatkozó 2012-es törvény úgy fogalmaz, hogy a képviselő "megbízatásával összefüggésben nem fogadhat el olyan ajándékot vagy más ingyenes juttatást, amely a mindenkori képviselői tiszteletdíj egyhavi összegét meghaladja. A képviselői tiszteletdíj 1/12-ed részének megfelelő értékhatárt meghaladó értékű ajándékokról és ingyenes juttatásokról a képviselő - a vagyonnyilatkozata részeként - kimutatást köteles vezetni." |
Töviről hegyireA 2010 óta a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tulajdonosi joggyakorlása alatt álló, mintegy 1 millió 66 ezer hektáron működő 22 állami erdőgazdasággal, valamint a haszonbérben és magánkézben lévő földekkel együtt mintegy 1500-2000 vadászterületről beszélhetünk. Az állami gazdaságok bevételének legnagyobb részét az erdőgazdálkodás adja, a vadásztatás 30-10 százalékát teszi ki, míg a legkisebb hányad a turizmusé. A 2012-13-as vadászati évben a vadgazdálkodás pénzügyi mérlege 1,4 milliárd forint volt úgy, hogy az előző évnél 8,7 százalékkal több bevételből (20,284 milliárd forint) 10 százalékkal többet költöttek (18,9 milliárd forintot). Magyarországra a válogató vadgazdálkodás jellemző: a becsült vadállomány alapján határozzák meg, hogy adott területen melyik típusú vadból (hím, nőstény, csemete) mennyit kell kilőni a túlszaporodás és a vadkárelhárítás okán. 2012-ben a nagyvadállományt 617 337 főre becsülték, amelyből 322 063 darabot lőttek ki; emellett 484 773 apróvadat (mezei nyulat, fácánt, röptetett récét, fogolyt) ejtettek. 2013-ban 642 773 darabra becsülték a nagyvadállományt, így több volt a kilövés is. A vadászok száma 1990 óta folyamatosan nő - a rendszerváltáskor alig 20 ezren, míg 2012-ben 59 ezren voltak -, ugyanakkor a fluktuáció is magas. A növekvő kiadások és/vagy a tagsággal járó kötelezettségek (tagdíj, társadalmi munka, utazási költség) miatt sokan adják át helyüket a jobbmódúaknak. |
