Gyula

Elfelejtkeztek a zsidó áldozatokról

Kis-Magyarország

A holokauszt 423 gyulai áldozatának továbbra sincs emlékhelye a településen, miközben a békési fürdővárosban évekkel ezelőtt elkészült az az emlékfal, amely a 20. századi hősöknek és áldozatoknak állít emléket.

Közel hetven évvel a holokauszt után továbbra sincs központi emlékhelye az egykor meghatározó szerepű zsidóságnak Gyulán. A dolog annál is furcsább, mert 2004-ben egy korábbi civil kezdeményezés nyomán a városközpontban található parkban az önkormányzat felállította a 20. századi gyulai hősök és áldozatok emlékfalát, amelyen 305 név szerepel. Ám ezen nem található egyetlenegy sem a vészkorszakban elpusztult 423 helyi zsidóéból. Hogyan lehetséges ez?

„Az emlékhely nem tölti be szerepét”
Nem feledékenységről és nem is rejtett antiszemitizmusról van szó, inkább rossz előkészítésről, végig nem gondolt koncepcióról és gyatra megvalósításról. Az eredmény egy több mint felemás, egyben sokakat sértő emlékmű. S legalább ilyen szomorú, hogy a nyilvánvaló hiba elkövetése után nyolc évvel, 2012 tavaszán is csak egy interpelláció hatására látszik beindulni valami: Durkó Károly képviselő a helyi közgyűlés legutóbbi ülésén felszólalt a témában.

„Annak idején megkérdezésem nélkül, sőt megkerülve engem, a gyulai városháza illetékesei az emlékfal ügyében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez fordult, holott én vagyok a Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumának elnöke, egyben a Mazsihisz gyulai megbízottja” – elevenítette fel a történetet Diósi Lajos. A gyulai városháza illetékesei pedig – Diósi értelmezésében – „névsortiltó” állásfoglalást kértek a budapesti központú zsidó szervezettől.

Erre egy korabeli újságcikkben másként emlékezik Szabó Jenő, aki 2002 és 2006 között volt a békési fürdőváros alpolgármestere. Szerinte mivel más településeken vitát váltott ki a második világháborúban elhunyt áldozatokról és a vészkorszakban elpusztult zsidókról egy helyen történő megemlékezés, ezért állásfoglalást kértek a Mazsihisztől. Azt a választ kapták, hogy a nevek felsorolása helyett csak emlékező utalást tegyenek az áldozatokra.

Mindezt másként látja a Gyulai Zsidó Alapítvány vezetője, aki a narancs.hu-nak elmondta: a Mazsihisz ilyen egyedi ügyekben nem is illetékes, így rossz helyre fordultak a gyulai városháza munkatársai. Gyulán az áldozatok egy helyen szerepeltetése nem jelent problémát, ugyanis a viharsarki várost 1944. október elején gyorsan elérték a szovjet csapatok, így itt nem volt nyilasuralom: magyarán hóhér és áldozat emiatt nem szerepelhet együtt az emlékfalon.

Egy másik levélben Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója megerősítette: a nevükben és érdekükben Diósi jár el. Ám mint láttuk, a gyulai illetékesek épp őt hagyták ki, így figyelmen kívül hagyták a véleményét, és emiatt hiányzik a 20. századi gyulai hősök és áldozatok emléktáblájáról a vészkorszakban elhunyt zsidók mindegyike. Épp ezért fogalmazott egy a Gyulai Hírlapban nyolc éve megjelent cikkében úgy Erdész Ádám történész, a Békés Megyei Levéltár igazgatója, hogy az emlékmű nem tölti be azt a szerepet, amit szántak neki.

Lesz majd bizottság
A gyulai képviselő-testület május 24-i ülésén elhangzott interpelláció nyomán Görgényi Ernő polgármester is kegyeleti adósságról és megoldandó problémáról beszélt. Az elképzelések szerint előkészítő bizottságot kell felállítani, amelynek munkájába levéltárosokat és történészeket is be kell vonni, majd e grémium javaslata alapján születhet döntés, hogy a már meglévő emlékművet egészítik-e ki, esetleg új helyen, új emlékhelyet hoznak létre.

Diósi Lajos a narancs.hu-nak elmondta: a csonka emlékmű 2004-es megvalósítása után megszakította a kapcsolatait a városvezetéssel, mert komoly sértésként fogta fel a történteket. Vélekedése szerint nem lenne akadálya, hogy a zsidó áldozatok a már meglévő emlékfalon kapjanak helyet. Azt ugyanakkor fájlalja, hogy az elkövetett hibáért sem akkor, sem azóta nem kértek bocsánatot a gyulai városvezetők a Gyulai Zsidó Alapítványtól, illetve a gyulai zsidóság leszármazottaitól.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.