December elején rövid, közleményszerű bejelentés jelent meg a Szolnoki Húsüzem emlékoldal nevű közösségi oldalon. A közlemény az egykori helyi húsüzem, a Solami dolgozóinak szólt. Ezek szerint a napokban a 21 éve tartó felszámolási eljárásnak köszönhetően újabb kifizetésre számíthatnak a volt dolgozók az elmaradt munkabérből és a bér jellegű juttatásokból. Ezzel lezárult egy történelmi léptékű felszámolás.
Huszonegy év nem kis idő, így aztán nem véletlen, hogy közlemény úgy folytatódik, sajnos már a követelők közül többen elhunytak, így a törvényes örökösöknek kell eljárni ebben az ügyben. Javasolják a cégbírósággal történő kapcsolatfelvételt.
A Solami ügye a legújabb kori magyar gazdaságtörténet egyik rendkívül érdekes esete, kórtörténete, ami az Antall-kormánytól a Postabankon és a Kúrián át parlamenti csatározásokig, újságcikkekig és perek megszámlálhatatlan során át húzódik. Hogy mennyi per után fizetnek a volt dolgozók egy részének, akiknek még fennálló követelése van, azt az is jól jelzi, hogy sok-sok éve megnyerték az erről ítélkező pert, ami után még tovább folyt a pereskedés.
A Solami hosszú történetéből most néhány fontosabb epizódot villantunk fel Bordács Ferenc, az egykori cég minőségi ellenőre, az üzemi tanács elnöke, a felügyelőbizottság tagja segítségével.
Az Antall-kormány 1992-ben meghirdette az MRP-t, azaz a Munkavállalói Részvény Programot. A szolnoki Solami így szeletelődött fel több részre is, amiben a dolgozóknak, a termelőknek, de még az önkormányzatnak is volt részesedése. A cég már ekkor jelentős adósságállományt halmozott fel, amit megvásárolt a Bankár Kft., majd érkezett 1998 körül Zöld Gyula a maga cégbirodalmával. Ennek húsipari cégein kívül része volt a Terimpex és a Fázis Rt. Feltehetően már akkor többmilliárdos hitelállományt görgetett a cég a Postabanknál.
Ezzel egyidőben azonban az első Orbán-kormány azt határozta el, hogy rendbe teszi a Postabankot. Innentől kezdődtek a bajok, ugyanis kiderült, a Postabank követeléseit kezelő Reorg Faktor, illetve a Reorg Apport kirántotta a szőnyeget a cég alól.
"Dőlt a dominó" - mondja Bordács Ferenc. Zöld Gyuláék cégbirodalma összeomlott forgótőke hiányában. Bezárt a szekszárdi húsipari üzem, majd következett a szolnoki és a ceglédi. Felszámolások és követelések hosszú sora következett, amiben még a felszámolót is felszámolták. Volt itt minden, mint a búcsúban: feljelentés, vezetők kirúgása, állítólagos fenyegetések, ígéretcunami, gazdatüntetés, a ceglédi üzem blokádja, az üzemi tanács és a szakszervezet egymás elleni küzdelme, munkaügyi perek sokasága, csődeljárás, letartóztatás, Zöld Gyula és fia elítélése. Az egykori üzemi tanácsi elnök szavai szerint csak Szolnokon 540 dolgozó munkahelye, megélhetése vált a semmivé a Solami összeomlásával, a több mint ezer kistermelőről nem is beszélve.
A Solami története számokban
A Solami Húsipari Rt. az 1990-es években Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik meghatározó vállalkozása volt. Több száz kistermelővel, belföldi és külföldi cégekkel állt kapcsolatban. A pénzügyi nehézségek már az ezredfordulóra folyamatossá váltak. 2000 januárjában több hitelező is felszámolási kérelmet nyújtott be az rt. ellen, ugyanakkor a cég postabanki hitelét átvevő Reorg Apport Rt. végrehajtást kezdeményezett.
A végrehajtások kezdetekor a Solami Rt. megközelítőIeg 2 milliárdos eszköz főösszeggel rendelkező nagyvállalat volt, de az adósságállománya elérte az 1,95 milliárd forintot. A 2000 tavaszán lezárult végrehajtás a cég teljes vagyonának elvesztéséhez vezetett, ami ezen túlmenően több száz kistermelő család megélhetését is veszélybe sodorta. A helyzetet jól jellemezte, hogy a Solami már 1999-re vonatkozóan sem készített sem mérleget, sem adóbevallásokat.
A felszámolásban nyilvántartott hitelezői igények összege meghaladta a 650 millió forintot, ezt több mint 1800 hitelező várta. Ebből a kistermelők száma közel 1200 volt. A felszámoló több mint 600 folyamatban lévő peres ügyet örökölt, ezek nagy része a dolgozók és kistermelők által indított követelés volt. A dolgozók bérkövetelése a járulékokkal együtt meghaladta a 200 millió forintot.
Most azonban megkapják a még fennálló követelésük egy bizonyos százalékát, amihez 21 év alatt több tételben jutottak hozzá.
De ők is csak azért juthattak pénzhez, mert úgynevezett A kategóriás követelők voltak, vagyis a követelési lista elején álltak.
Volt egy hozadéka is a Solami-ügynek, ez pedig az, hogy jogszabályt módosítottak miatta. Immár ugyanis felszámolás esetén hamarabb juthatnak hozzá elmaradt járandóságaikhoz a dolgozók a bérgarancia alapból. A dolgozók tehát valahogy pénzhez jutottak, ám a beszállítók és kistermelők továbbra is várhatják jogos jussukat.
Az egykori szolnoki húsipar területén most is folyik termelés. A Solami egyben tartott és megmentett eszközállományát megvette a Debrecen Hús, majd egy szlovák céghez került, jelenleg egy amerikai-kínai vállalaté. Kizárólag penészes szárazárut állít elő mintegy150 dolgozó.
(Címlapképünkön: a Solami egykori üzemének víztornya. Forrás: Szolnoki Húsüzem Emlékoldal Facebook)
Kedves Olvasónk!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
