Egy május elejétől érvénybe lépett rendelet a korábbiakhoz képest sokkal többet követel meg azoktól, akik Ózdon önkormányzati bérlakáshoz akarnak jutni. Rendszeres jövedelemmel kell rendelkezniük az igénylőknek, ugyanakkor a jövőben megkövetelik az erkölcsi bizonyítványt is tőlük, a rendelet emellett kimondja, hogy a kedvezményezettek nem halmozhatnak fel tartozást, és a bérlakás használatát 8 négyzetméter/főhöz kötik, miközben nem igényelhetnek szociális bérlakást azok a családok sem, amelyeknek tartozás miatt kellett felbontani a szerződését. Helyszíni tapasztalatunk szerint ezzel sokak számára lehetetlenné teszik a bérlakásigénylést.
Az új „koncepciót” kilenc képviselő támogatta, csak a Fidesz-frakció öt tagja tartózkodott. (Ózdon a megismételt önkormányzati választás után, noha a Jobbik adta a polgármestert, a Fidesz került többségbe a testületben. Ez a helyzet úgy oldódott meg, hogy decemberben 3-an kiléptek a Fidesz-frakcióból, és függetlenként dolgoztak tovább. A kormánypárt így elveszítette többségét Ózdon – a szerk.) A helyi roma kisebbségi elnök szerint az új szabályok embertelenek, mert nem tesznek különbséget olyan családok között, amelyek önhibájukon kívül adósodtak el, míg egy másik réteg inkább feléli a jövedelmét, mint hogy a bérleménnyel járó költségeket kiegyenlítené.
| Ózd útja a Jobbikhoz Korábbi riportunkat itt olvashatja. |
Janiczak Dávid, a város jobbikos polgármestere azonban nem így látja. A polgármester a magyarnarancs.hu-nak kifejtette, hogy mintegy két évtizede érthetetlen folyamat indult el Ózdon, ami máig tart. Néhányan barbár módon rombolni kezdték a város tulajdonában álló házakat, lakásokat, elsősorban az egykori bányász- és kohászkolóniák épületei váltak célponttá, a külvárosi Somsálybányán egész utcákat romboltak le. Ami a helybelieket még jobban elszomorította, hogy mindez a mindenkori regnáló önkormányzat és a hatóságok szeme előtt történt. A város az elmúlt húsz év során rengeteg (mintegy 750 – a szerk.) lakást veszített el ilyen módon. (Minderről lásd korábbi riportunkat.) A jelentős munkanélküliségtől sújtott városban a bérlők mára 38 millió 973 ezer forint lakbérhátralékot és 24 millió 680 ezer forint egyéb adósságot halmoztak fel, azaz ez a két összeg bőven meghaladja a 60 millió forintot is. Az ingatlankezelő Ózdinvest Önkormányzati Beruházásszervező Kft. a törvények és a helyi lakásrendelet alapján igyekezett behajtani a követelését, aminek sikertelenségéről – a polgármester szerint – a leírt számok tanúskodnak.
| ||
A határozatot elfogadó ülésen Janiczak Dávid hangsúlyozta, hogy céljuk az igénylők számának növelése volt, beleértve az értelmiségi, diplomás házaspárokat is. Ezért kötik például nyugdíjminimum helyett minimálbérhez az igényt benyújtó családok maximális egy főre eső jövedelmét. A magasan kvalifikáltaknak két gyermek vállalása esetén öt éven keresztül nem kell lakásbérleti díjat fizetniük, csak a lakásfenntartással járó költségeket. Így a fiatal értelmiségiek – ezzel együtt a szellemi tőke – helyben maradását próbálják elősegíteni, és a gyermekvállalást ösztönözni. Hozzátette: az adósság behajtására számos ügy került a bírósági végrehajtókhoz, akik legvégső megoldásként a kilakoltatást lebonyolítják. Példaként említette azt a családot, amely 1996 óta semmiért nem fizetett, az elrendelt kilakoltatás előtt viszont ki akarta egyenlíteni 530 ezer forintra duzzadt tartozását. Ebben az évben Ózdon már hét kilakoltatás történt, és mintegy kétszer ennyi várható a következő hetekben. Hozzátette: a kiköltöző családok közül többen romhalmazt hagynak maguk után, a rongálás miatt indított perek pedig ritkán hoznak eredményt. Ezért tették bele az új rendeletbe, hogy akik nem rendeltetésszerűen használják az önkormányzati ingatlant, vagy nem fizetik annak költségeit, a jövőben nem kaphatnak szociális bérlakást.
Ám hogy a Jobbik polgármesterének érvelése mennyire nem általánosítható példáról szól, álljon itt néhány eset, ami azt bizonyítja: az új rendeletnek épp a legkiszolgáltatottabbak esnek áldozatul, akik közel sem olyan életformát folytatnak, mint amiről Janiczak Dávid beszél.
Beteg a gyerek, de menni kellett
„Down-kóros gyerekemmel együtt tettek utcára, most 14 800 forintból élünk hárman, és ha a Németországban dolgozó két lányom nem támogatna bennünket, már éhen haltunk volna. Így csak hajléktalanok lettünk” – vázolta családja helyzetét Paternák Lászlóné, aki nemrég kapta meg az
| ||
értesítést az önkormányzattól, hogy el kell hagyni a lakást, ahol eddig a családjával élt. Ő pedig eleget tett a felszólításnak, nem akart „balhét”.
Paternák Lászlóné elmesélte, hogy korábban élettársával lakott az ózdi Velence lakótelepen, ahol jelenleg uniós pályázatból teleprehabilitáció zajlik. Az asszony azonban ma már egyedülálló, korábbi élettársa nem él velük, ő pedig máig nem tudott bejelentkezni a lakásba. Az asszony beteg fia jár ugyan kisegítő iskolába, de emellett további felügyeletet is igényel, így Paternák Lászlóné dolgozni nem tud mellette, másik fia eközben még középiskolás. Az asszonyt és gyermekeit, hogy ne kelljen az utcán maradniuk, ideiglenes jelleggel szülei fogadták be, de ezt Paternák Lászlóné nem tekinti végleges megoldásnak. Elmondta még azt is, hogy összegyűlt 68 ezer forint adósságuk is, ebből 50 ezret befizetett, de azóta megtudta, hogy nem adhat be lakásigényt, mivel nincs jövedelme, amiből befizetné a korábbinál jóval magasabbra emelt kauciót, illetve kiegyenlítené a fenntartási költségeket. Ráadásul a késve leadott papírok miatt az ápolási díjat is elveszítette. Paternák Lászlóné egyébként cseppet sem hasonlít azokra, akiket Janiczak lakásrombolóknak írt le, most mégis el kellett hagynia gyermekeivel együtt eddigi otthonát.
„Ha jön a végrehajtó, majd kirakom az utcára a bútorokat és felgyújtom, mert úgy sincs hová mennünk. Nagy szegénységben élünk, egyetlen pénzkereső van a családunkban. A 20 éves fiam naponta jár Tiszaújvárosba a Jabilba, de a bátyja súlyos beteg és sokba kerül a gyógyszerezése. Engem viszont 53 évesen sehová nem vesznek fel, pedig akár WC-t is pucolnék, csak fizetéshez jussak!” – ezt már Csóka Kálmánné hangoztatta a magyarnarancs.hu-nak. Nekik 400 ezer forint tartozásról érkezett papír, amire még rátettek 14 ezer forint perköltséget is. Ez az összeg 2010 februárjától gyűlt föl, akkor kötöttek velük bérleti szerződést. Most azt mondja: nem tudja, mi lesz a sorsuk, ha megtörténik a kilakoltatás. Mert jelenleg úgy tűnik, ez hamarosan bekövetkezik.
| ||
Farkas Tibor és felesége 108 ezer forint kauciót fizetett be, hogy a Velence-telepen lakáshoz juthasson. Ennek jó néhány éve, azóta a felújítás miatt másik épületbe költöztették őket. A férfi pár év alatt hat műtéten esett át, ezért 68 ezer forint hátralékuk keletkezett, amit később kifizettek. Most úgy néz ki, nekik talán van esélyük arra, hogy valamelyik lakásra beadhatják igényüket, bár félnek attól, hogy június 19-én lejár a szerződésük, s még nem kaptak értesítést...
Más szempontok alapján
A május 7-i közgyűlésben a Fidesz részéről elhangzott, hogy már a korábbi években is megfogalmazódott a képviselőkben a változtatás igénye, mert a költségvetés nem bír el akkora anyagi terhet. Fürjes Pál, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette: a célok jók, de hiányolja az előzetes hatástanulmányt, és annak is a szociális felméréséről szóló részét. Ezért az általa vezetett pénzügyi és gazdasági bizottság nem támogatta a módosításokat, de a minősített többség nem volt meg az ügyrendi bizottságban sem. Ennek ellenére fogadta el a képviselő-testület többsége az új rendeletet, de előtte néhány kérdés még felmerült.
Obbágy Csaba (KDNP) a kilakoltatások várható következményeire kérdezett rá. Váradi József roma kisebbségi elnök arra volt kíváncsi, „mi lesz a kilakoltatott, többségében cigány családok sorsa, hova költözhetnek?”. Janiczak az utóbbi kérdést megfordítva visszakérdezett, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek esetleg önkormányzati bérlakásban élő deviáns családok lehetetlenítették el az életüket, vagy akinek a rossz szomszédok miatt értéktelenné vált az ingatlanuk? Hangsúlyozta, a vezetés célja az eddigi hibás gyakorlat megszüntetése, mert az túl sok társadalmi feszültséget hordoz magában. Egyébként pedig a fogyasztásért mindenkinek fizetni kell, egyúttal felhívta az adósok figyelmét, rendezzék tartozásaikat, mert ha végrehajtásra kerül a sor, onnantól nincs visszaút. Egyébként véleménye szerint tévúton jár, aki etnikai kérdést sejt a háttérben, mert féléves komoly szakmai munka előzte meg a rendelet kidolgozását – ennek ellenére beteg gyereket és kiszolgáltatott helyzetben élő asszonyt is kilakoltattak.
Nincs munkahely, nincs megoldás
Váradi József ózdi roma kisebbségi elnök úgy tudja, egyelőre mintegy 240 család kapott felszólítást adósságai rendezésére, ez közel 900 embert érint. Kijelentette, a célokkal egyetért, de nem lenne szabad ilyen embertelen jogszabályt hozni. Ő is a Velence városrészből sérült gyermekével együtt kilakoltatott asszony példáját hozza fel, amely szerinte is azt jelzi, hogy a rendelet a legelesettebbeket (is) sújtja. „Az a baj, hogy a legszegényebb réteg az intézkedés áldozata, akiknek esélyük sincs a lakbérfizetésre. Nincs munkahely, így nincs megoldás.” Épp ezért kezdeményezte a polgármesternél, hogy az adósokat vegyék fel közmunkára, amiből fizetni tudnák a tartozást.
| ||
Véleménye szerint a radikális megoldásból engedni kell, így nem lehet sablon alapján követelni az erkölcsi bizonyítványt sem. Úgy gondolja, nemcsak a kemény bűnözők nem jutnak hozzá ehhez az igazoláshoz, hanem a kisebb súlyú, esetleg közlekedési szabálytalanságért elítéltek sem. Érti a lakás alapterületéhez kötött személyek számát is, ami mostantól 8 m2/fő, mert egy 40 m2-es lakásba így is öten költözhetnek, ami már elég szűkös. „De mi lesz így a sokgyermekes nagycsaládokkal? Ők hol lakhatnak ezután?” Kijelentette viszont, hogy utóbbiak számára adódott lehetőség a szociálpolitikai támogatás igénybevételére, amiből házat építhettek vagy vásárolhattak, ám azzal túl sokan visszaéltek, és most az önkormányzattól várják a segítséget, amit nem tart járható útnak.
TASZ: sérti az alaptörvényt
Az új lakásrendelet vitatott pontjairól érdeklődésünkre a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is kifejtette álláspontját. Eszerint „azon személyek kizárása a szociális bérlakások bérlőinek köréből, akik bizonyíthatóan megrongáltak vagy kárt okoztak korábban szociális bérlakásban, legfeljebb akkor felelhet meg az alkotmányos követelményeknek és a magasabb szintű törvénynek, ha a szabályozás kimondja, hogy az zárható ki, akit jogerősen szociális bérlakás megrongálása miatt elmarasztaltak. Az erkölcsi bizonyítvány megkövetelése igen visszásnak tűnik, hiszen a büntetett előélet és a szociális helyzet között nincs összefüggés, márpedig a szociális bérlakásokat szociális helyzet alapján adja bérbe az önkormányzat, tehát a jogosultság a szociális, jövedelmi, vagyoni viszonyokkal összefüggő feltételekhez köthető. A lakásban lakó személyek számának korlátozása álláspontunk szerint súlyosan sérti a magánélet sérthetetlenségéhez való jogot. Ráadásul nyilvánvalóan a nagycsaládos, nagyon rossz anyagi körülmények között élőket sújtja, igyekszik kizárni a szociális bérlakásokból, ezzel megítélésünk szerint sérti az alaptörvény XIX. cikkét is.”
| Alkotmányellenes, mert... Az 1989-es Alkotmány 70/E § (1) bekezdése a szociális biztonsághoz való jogról és a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogosultságról szól, míg az alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés arról, hogy Magyarország törekszik a szociális biztonságra, az ellátást pedig a törvényben meghatározottak szerint nyújtja, azaz az alaptörvény a szociális biztonság megteremtését államcélként határozza meg. Ugyanakkor az alaptörvény a szociális jogokhoz tartozó államcélok körét bővíti. A XXII. cikk szerint Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. |
A cikkhez kapcsolódó helyreigazításunk itt olvasható.
