Szeptember 27-én, szombaton szervezik a Roma Büszkeség Napját, egy felvonulást, amely a Blaháról indul és a II. János Pál pápa téren ér véget, lesznek beszédek, sok derék cigány és nem cigány ember felszólal, lesz zene és vidámság. Nyilván nem mennek majd el rá annyian, mint a sima Pride-ra, sokan nem is tudnak róla, de mégis, ha valamikor, most kiváltképp fontos a hazai cigány közösségnek, hogy láttassa magát.
Ugyanis nemrég a legsötétebb történelmi időkre emlékeztető jelenségek zajlottak le rövid időn belül. A parlament elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében az önkormányzatoknak lehetőségük van a számukra nem tetsző személyeknek megtiltani, hogy a területükre költözzenek. A kormány hajtóvadászatot hirdetett a kábítószerkereskedők és -fogyasztók ellen, a bűnözést a miniszterelnök etnicizálta, a romákhoz kötötte. Szélsőjobboldali szervezetek a helyi lakosságban félelmet keltve vonultak fel kistelepüléseken. A futballmeccsek lelátóin elharapódzott a cigányozás, olyannyira, hogy arra már a labdarúgó szövetségnek is lépnie kellett. Az egyik legbefolyásosabb miniszter tett egy olyan elhíresült kirekesztő megjegyzést – „cigánybűnözés” – , amely korábban csak a radikálisokra volt jellemző. Humoristák gondolták úgy, hogy a romákon való gúnyolódás vicces, és ha lehet, még csak ne is sértődjenek meg ezen a gúny tárgyai, mert nem tesz jót nekik. Újabban egy nagy népszerűségnek örvendő ellenzéki képviselő is bődületesen megbélyegző párhuzamot használt. A sokadik eset derült ki a gyermekvédelmi intézményekben zajlott szinte felfoghatatlan bántalmazásokról is.
Talán nem véletlen, hogy Orbán Viktor a korábbi választásoktól eltérően kénytelen saját maga üzeneteket megfogalmazni a hazai cigányság számára.
A miniszterelnök a nőverési technikákat remekül ismerő Dopemannél azt mondta, sok cigány család tudja magát eltartani, kialakulóban van egy roma középosztály. Neki ezért nagy a támogatottsága a „cigányok világában”: „2010 előtt nem tudtak [munkából megélni], beléjük rugdostak, lenézték őket. Ingyenélőnek nevezték. Aztán kiderült, amikor van lehetőség, nagy részük nem ilyen, hát eljön dolgozni, rengetegen vannak…” – fejtegette. Szerinte az építőipar és néhány szakma húzza a középosztályosodó romákat, amíg ezek a szektorok működnek, „van meló is”, akiket pedig nem alkalmaznak – mintegy 70-75 ezer ember –, az pedig jobban teszi, ha a közmunkát választja. Nem beszélve arról, hogy a mivel a cigányoknak semmi nem lehet fontosabb a családnál, éppúgy, mint a fideszes politikusoknak és neki, ezért emiatt is megbecsülés övezi.
Később a Kossuth rádióban arról beszélt, hogy a három százalékos hitel,, az Otthon Start Program fellendíti az építőipart, ami jót tesz majd a cigányoknak is. A Harcosok Kluba színpadán, a fordított szék támlájára könyökölve macsósan azt mondta, „mindenkinek van egy sansza. Minden magyar cigánynak is van sansza… Kétfajta esélyt tudok adni: segíteni, hogy munkához jussál, meg segíteni, hogy tanulhass. Nem lesz könnyű, mert nyilván találkozol majd előítéletekkel. De vergődj át, harcolj, küzdj, állj ki magadért és bizonyíts. És akkor majd megtalálod a magamfajta embereket, akik így néznek rád.”
Munka, tanulás, család. Sansz. Ezekkel az üzenetekkel próbálja magához édesgetni a cigányokat a miniszterelnök, fizetett hirdetés formájában is, és elismeri, hogy van rasszizmus. Említsük meg, hogy nem is olyan rég még a szélsőjobbnak udvarolt a készpénzhasználat alkotmányba emelésével, és lepacsizott a szerinte bátor ember Toroczkai Lászlóval a közmédia épületében.
Ha már a roma középosztályról van szó, érdemes megjegyezni, hogy a kormány mindennemű intézkedése leginkább a tehetősebbeknek kedvezett, akiknek amúgy is volt némi jövedelmük, és így élhettek a kedvezményekkel, míg a mélyszegénységben élők többsége, a hazai cigányság egy jó része ezekből kimaradt. A tanulásról annyit, hogy minden felmérés szerint rohamosan nő a szegregált oktatás mértéke Magyarországon, és a szegény gyerekek rosszabb minőségű oktatásban részesülnek. Az építőiparban kétség kívül sok cigány ember dolgozik, de az elmúlt évek arról szóltak, hogy a távol-keleti vendégmunkások számára könnyítette meg a foglalkoztatást a kormány – sok esetben a roma munkavállalók kárára. A közmunkaprogram pedig hozzáláncolta őket a polgármesterekhez, akik – tisztelet a kivételnek – kihasználva kiszolgáltatottságukat előírják nekik, kire kell szavazniuk.
Nem értem, mire veri a mellét a miniszterelnök, de nem is ez az igazán érdekes. Hanem az, hogy miért üzenget?
Ez a korábbi választások során nem volt jellemző. Talán pont azért, mert az elmúlt időszak nem az általa megfogalmazott sikerről, segítségnyújtásról, hanem a megosztottságról szólt, és ez a szupertitkos és precíz kormánypárti mérésekben is kiütközhet. Szerveződik egy rendszerkritikus roma közösség, miközben a fideszes léket kapott. A kormánypárti „cigány párt”, a CiKöSz prominens alakjai, megyei koordinátorai elhagyták a szervezetet, a szavazatok begyűjtéséért felelős Sztojka Attila államtitkár szembekerült az országos önkormányzat vezetőjével, akivel nemrégiben még együtt húzták a szekeret. Ezek nüanszok, a nagy nyilvánosságot nem érik el a roma közélet apró részletei, éppen ezért fontos hangsúlyozni:
nem azért lett fontos Orbánnak, hogy a cigányokról beszéljen, mert oly’ sokat tett volna értük. Hanem épp azért, mert bajban van.
A képmutatás, a gyűlöletkeltés, a korrupció és a luxizás eddig nem ismert mélységekbe sodorták a Fideszt és a kormányt. És nem is látjuk igazán, meddig lökhetik még az emúlt napok eseményei (a Szőlő utcai botrány) őket. Orbánnak ezért személyesen kell kezébe vennie a roma bázis megszólítását, ha profitálni akar belőle, pedig eddig mindig arról szólt a fáma, hogy a cigányok csont nélkül leszavaznak rá. Hol vannak már azok az idők, amikor az évekig védett Farkas Flóri szinte láthatatlanul behúzott mintegy több százezer voksot?
Most szombaton lesz egy felvonulás, zene és vidámság Budapesten, ahol a romák és a nem romák megmutathatják, nem dőlnek be Orbán szédítésének.
