Kedves Olvasónk,
Magyarország sorsdöntő választás előtt áll. Nekünk, a Magyar Narancsnak kötelességünk, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk az odáig vezető útról, a kampány eseményeiről, azokról az emberekről és szervezetekről, amelyek részt vesznek a hazánk kormányzásáért folyó egyenlőtlen küzdelemben. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a szavazói döntések és a választás tisztaságának a megőrzéséhez. Azt tesszük, ami újságíróként a dolgunk, és ezzel a demokráciát is védjük.
Éppen ezért ezek a cikkeink – a többi cikkünktől eltérően – szabadon hozzáférhetők. A Narancs ezzel közfeladatot lát el – de közfinanszírozás nélkül. Miközben a választás törvénytelen és manipulatív befolyásolására közpénzmilliárdokat költ a hatalom, mi továbbra is csak az előfizetőinkre és a támogatóinkra számíthatunk.
Ez a cikk díjmentesen olvasható. De ha Ön megteheti, kérjük, fizessen elő a Narancsra, vagy küldjön nekünk támogatást. Azért, hogy elvégezhessük a munkánkat, és hogy azok is olvashassák ezeket a cikkeinket, akik az előfizetést nem engedhetik meg maguknak.
Köszönjük!
A Magyar Narancs csapata
Elég abból, hogy választott politikusaink játszanak az egészségünkkel, ezt a gödi Samsung-gyár esete mutatja, és hiába vannak bizonyítékok, a reakció olyan, mintha semmi gond sem lenne – erről beszélt Katona Dénes, az aHanghoz tartozó aPont Makó aktivistája csütörtökön délután fél hattól Makón, Kossuth Lajos szobrának talapzata előtt, mikrofonba. Hangját szócső és hangfal erősítette fel. Az aPont – ez is elhangzott – hétről hétre helyet ad bárkinek, aki szeretné nyilvánosan elmondani ebben a formában, hogy miből van elege.
Mindez abban a huszonegyezres dél-alföldi, Csongrád-Csanád megyei városban zajlik, amelynek önkormányzatát 2014 óta masszív kormánypárti többségű képviselő-testület irányítja Farkas Éva Erzsébet polgármester vezetésével. A város országgyűlési képviselője Lázár János építési és közlekedési miniszter, aki, mióta Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter személyében ellenzéki polgármestert választottak, jobban kötődik a baráti Makóhoz. Ő nem indul most a választókerületben. Az utódjául jelölt Czirbus Gábor, a választókerületben a Tisza Párt által indított Ferenczi Gábor, illetve a DK-s Mucsi Tamás is makói. A Mi Hazánk embere, Veres Csaba a Makó melletti Apátfalván lakik. A 41 ezres Hódmezővásárhelyt is magában foglaló 4. egyéni választókerületnek áprilistól így biztosan nem vásárhelyi képviselője lesz.
Ez a február 12-i rendezvény már az ötödik volt az aPont Makó életében. Ezúttal tizenhárom ember állt a talapzat mellett, aktivisták és ismerőseik.
A második aktivistának, Balog Kittinek abból lett elege, hogy szerinte a Makói Hírek nevű önkormányzati újság és az önkormányzati tulajdonú Makói Városi Televízió nem pártatlanul számol be a jelöltekről. Az újságban legutóbb Czirbus Gábor 8 fotón volt látható, és a tévében is felé billen a mérleg nyelve. Kittinek a kamu rezsicsökkentésből is elege van, abból, hogy amit a fogyasztóknak elenged az állam, azt máshogyan szedi be az állampolgároktól, például a rendszerhasználati díjjal. Az aktivista azt is szóvá tette, hogy a lakhatási válságra nem megoldás az a hitelkonstrukció, amit az állam kínál, mert azt nem veszi figyelembe senki, hogy az ingatlanpiacon a 10 százalékos drágulás azt eredményezi, hogy a lakásra gyűjtő fiatalnak további 5-10 évvel tovább kell spórolnia.
Asztalosné Gazsy Veronikának a vádaskodásból van elege, abból, hogy aki közéleti szerepet vállal, és nem a kormányoldalon, arról hamarosan lejárató cikk jelenik meg a Promenad24-en, ami nyílt megfélemlítés. Elég szerinte abból is, hogy
a makói ivóvízről a helyi hivatalosságok azt mondják, semmi baj vele, miközben ez nem igaz, és ők is tudják.
Vincze Juditnak – aki nem makói aktivista, de élt a lehetőséggel, hogy itt fölerősítik a hangját – több mindenből is elege lett. Egyebek mellett Lázár János vonatvécé-takarító beszédét említette, kiemelve, hogy ezt a roma honfitársakkal nem lehet megtenni, szóba hozta a nemzeti bank alapítványának százmilliárdjait, és azt, hogy Matolcsy Györggyel szemben nem zajlik nyomozás.
Aki befejezte a beszédét, támogató tapsot kapott a többiektől, meg is dicsérték. A rendezvény ebből a szempontból emlékeztetett egy önsegítő csoport foglalkozására. Ahogy véget értek a szónoklatok, Katona Dénes intett a közelben az autójuk mellett várakozó rendőröknek, hogy eddig tartott a program.
Ez Makó központja. A körforgalomba behajtó autók egyike-másika dudált, nem tudni, rosszallóan vagy támogatólag. A járdán az álldogálók mellett biciklisek, rollerosok slisszantak el közömbös arccal. Egy gyalogos férfi a rendezvény közben megállt, párszor elkiabálta magát, hogy „mocskos Fidesz”, aztán ment a dolgára. Úgy látszik, mintha érdektelenség övezné az aPont Makó kezdeményezését, ám Asztalosné Gazsy Veronika esete, amelyet megemlít a nyomtatott Magyar Narancsban megjelent cikkünk, mégis azt bizonyítja, van hatása a tiltakozásaiknak.
Az aktivista januárban hozzászólt a Makói Városi Televízió Facebook-oldalán a Czirbus Gábor fórumáról beszámoló riporthoz: „Vajon az ivóvízminőséggel kapcsolatban is kérdezték vagy kérdezhették? Tudjátok, Czirbus Gábor az, aki szerint minden rendben van az ivóvízzel. Igaz, hogy a Nemzeti Népegészségügy állítása szerint a csapból folyó víz nem iható. Czirbus szerint húsz éve is ezt a vizet ittuk… jó volt akkor, jó ez most is… És egy ilyen ember akar képviselő lenni??? A képviselőség azt jelenti, hogy a lakosság érdekében jár el, nem pedig a sajátjában.”
A kommentet eltávolították, és Asztalosné nem tudott a továbbiakban hozzászólni a tévés Facebook-posztokhoz. Ezt szóvá tette saját Facebook-profilján, azzal, hogy ezentúl minden csütörtökön elmondja a Kossuth-szobornál, amit a kommentben leírt. Bejegyzését sokan megosztották, és ennek hatására visszatették a kommentjét, ismét hozzá tud szólni a tévés posztokhoz. A TV főszerkesztője lapunk kérdésére azt írta, Asztalosné Veronika nincs letiltva az oldalukról.
„Húsz éve élek Makón, Budapestről költöztem ide, már itt szültem a gyerekeimet, jó ideig nem tudtam az ivóvíz problémájáról” – mondta most a Narancsnak Veronika, aki korábban a nagycsaládosok egyesületét vezette. – „Ittuk a vizet, nem foglalkoztunk vele. Arra figyeltem fel, amikor a 2024-es önkormányzati választás után közvetlenül megjelent a kormányrendelet arról, hogy Makónak nem kell visszafizetnie azt az 5,2 milliárdos uniós támogatást, amit az ivóvízminőség-javító programra kapott, mert az állam fizet a város helyett. Kérdezősködtem, kiderült számomra is, hogy mivel a program nem sikerült, a pénz visszajár az Uniónak. Azon is felhúztam magam, hogy ezt a választások másnapján jelentik be, de azon különösen, amilyen durva ennek a történetnek a háttere. A víz arzéntartalmáról van szó, ami az uniós szabványnak nem felel meg. Kivitelezési problémák adódtak, de korrekt tájékoztatást nem kapunk. És a helyi vezetés úgy tesz, mintha nem lenne semmi probléma, tényleg az a válasz, ezt a vizet ittuk húsz éve is, és nem volt vele gond. Közben a népegészségügy oldalán ott áll fehéren-feketén, hogy Makón nem iható a csapvíz. Nem véletlen, hogy az uniós határértéket ott húzták meg, ahol. Oka van annak, hogy csökkenteni kellene az arzéntartalmat, hiszen tudni lehet, hogy ezt az elemet a rákkeltő anyagok között tartják számon.”
Az aktivista szerint ami a vízzel kapcsolatban zajlik, az nem csak az egészségre ártalmas, de totálisan jogellenes is, és nem lehet úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A közintézményeknek kötelező lenne biztosítani az egészséges ivóvizet.
Makón ez a kérdés tényleg vízválasztó: vannak, akik bolti vizet isznak, vagy ballonnal veszik, mint Asztalosék, mások ugyanúgy gondolják, ahogy a városvezetés mondja, hogy ha húsz éve jó volt, jó az most is.
Az ivóvíz ügyével a megyei lap is rendszeresen foglalkozik. Legutóbb a képviselő-testület egyik tagja azt javasolta, ne ásványvizet tegyenek ki az üléseken a képviselők elé, hanem kancsóban csapvizet, legalábbis így lenne igazságos. Elhangzott, hogy 12 év alatt több mint 5 milliárd forintot költöttek az arzénmentesítésre, de a célt nem sikerült elérni, ezért 32 ezer háztartásban még mindig a régi víz folyik.
Az aktivista véleménye, hogy erről a problémáról folyamatosan beszélni kellene, és nyíltan.
„Amikor bárkivel beszélek, és kérdezi, Vera, hogy mered ezt csinálni, visszakérdezek, hogy »hallod te magad, hogy mit beszélsz?«
– mondja –, egy demokráciában ki kell állni, ha más a véleményünk, ez természetes. Ezek a kérdések, és az, amikor megpróbálnak megfélemlíteni, arra ösztönöznek, hogy még inkább toljam. Mondhatnak, írhatnak rólam bármit, nem fog érdekelni. Zebraszerdát is tartunk kéthetente: reggel hét és nyolc között a zebra mellett állunk, tartjuk a táblánkat, amin most az ivóvízügyről szóló szöveg volt. Legközelebb a választási csalásokra hívjuk fel a figyelmet. Szeretnénk elérni, hogy minél többen értsék meg, bűncselekményt követ el, aki eladja a szavazatát.”
