Választási malac

Még szép, hogy Makó Honvéd városrészében pont ilyenkor vágnak disznót. Közben kocsival viszik szavazni a rokonokat, akik kapnak kóstolót.

Tényszerűen nézve az esetet Makón nem történt semmi különös, csak ugyanaz, ami a szóbeszéd szerint már máskor is választások idején. Valaki pörköltet főz nagy tételben, vagy disznót vág, esetleg nem is egyet. A rokonság összegyűlik. Mindenki kap a pörköltből, mert tényleg sok étel ez, megromlana, meg kell enni. Ha disznóvágásról van szó, a szétosztogatott porciókat kóstolónak hívják. Különösen rokonszerető családnál régen is megesett, hogy a levágott disznóból a tor végére alig maradt valami, mert a hurka, kolbász, levesnek való csont nagy részét odacsomagolták a rokonoknak, akik segítettek. Szép hagyomány.

Közben a toron résztvevők együtt, kisbusszal mennek szavazni.

Most csak annyi a változás, hogy a Tiszta szavazás nevű civil kezdeményezés önkéntesei észrevették a többször forduló kisbuszt, kocsiba ültek, utána mentek, és mobillal levideózták a Bethlen utcai összejövetelt. Amit láttak, közzé tették.

Nap közben újságírók jöttek, érdeklődtek. Persze meg lett mondva nekik, hogy ők és az aktivisták Márki-Zay emberei, úgyhogy menjenek a picsába, de Triva-Petrovics József, a szelíd sofőr simán elmondta a HVG-nek, hogy tényleg ő viszi szavazni az embereket, de ők mind a rokonai, vagy négyszázan, úgyhogy többször is fog fordulni. És nem titok, hogy a többség a Fideszre fog szavazni, mert az utóbbi 12 évben nekik lett munkájuk, rendszeres jövedelmük, amiből például a kocsit is meg tudták venni. A kihívott rendőrök azt mondták, ez az eset nem rájuk tartozik, a szemtanúkat a választási bizottsághoz irányították. A Tulipán utcai szavazókörben pedig a bizottság „nem örült” a bejelentésnek, a végül felvett jegyzőkönyvet a két ellenzéki szavazatszámláló írta alá.

Nem lehet tudni, bizonyítható lesz-e majd bárhogyan is, hogy a szavazókörből kilépő emberek azért nézték a telefonjukat a természetes fénynél, hogy sikerült-e a felvétel, tudják-e majd a fülkében elkészített fotóval bizonyítani, hogy a megfelelő helyre szavaztak, megkapják-e a Bethlen utcai háznál a „négy adag húst”.

Biztosan van valamennyi igaza Triva-Petrovics Józsefnek és a jószívű disznóvágó családfőnek is. Csak ha tényleg egy családi programról, és nagyvonalú, gáláns ellentételezésről van itt szó, és mindenkinek jobb lett az elmúlt 12 évben, akkor minek kellett pont most levágni a disznót, disznókat? Felteszem, azért, mert az a hús egy félvilági alku fizetőeszköze. Igenis vannak, akik kimondják, négyévenként egyszer ebben az életben nálunk van az adu, amelynek ára van, függetlenül attól, hogy jobb lett a sorunk, vagy rosszabb. Fizessetek! Az üzlet rokoni, baráti körben megköttetik, lebonyolódik.

Tényleg nem tudunk sokkal többet, mint négy éve. Csak most itt vannak ezek a szemtelen civilek, akik pöntyögnek, mert úgy érzik, az örök apu tekintélyével szemben nekik igazuk van a törvény betűje szerint, és nem hagyják magukat.

Az eredményt nézve ennek nincs is jelentősége.

A folytatás szempontjából is talán csak annyi, hogy ha ez – és jelek szerint a következő – kormány megint kitalálná, hogy hazahívja a Nyugat-Európában dolgozó fiatalokat, talán említse meg nekik mellesleg a hazahívó szép üzenetben, hogy itthon a tekintélynek, a pénznek és az elvtelen pragmatizmusnak továbbra is nagyobb a súlya, mint a törvénynek.

Mert azt gondolom, egy ideális – és úgy fest, egyre inkább álom- – világban a jó érzésű fideszes és kereszténydemokrata politikusok jelentenék föl a disznóvágót és a sofőrt, az egész társaságot mindenestül, mert ilyen áron nem kell a támogatás, még ha jogszerű is minden, mert az egész ügy erkölcstelen, megalázó mindenki számára, és nagyon bűzlik.

A honvédi romáknak meg annyit: olcsón mérték a becsületüket. Máshol többet kértek élelmesebb emberek a megfelelő szavazatért. Legközelebb gondolják át, mennyit érnek, nem a kormány vagy bárki más, hanem a maguk szemében.