Seszták Miklós Felcsútja: ahol egymilliárd forint közpénzt öntenek egy másodosztályú álomba

  • Cservenyák Katalin
  • 2015. február 8.

Kis-Magyarország

A focipálya mellett örülnek az új, korszerű stadionnak. Ők 150-en lehetnek. Ha bemegyünk Kisvárdára, örömből egyre kevesebb lesz. Kritizálnak, és Stadler-sorstól tartanak.

Sokáig úgy tűnt: 120 millió forintból fejlesztik a kisvárdai stadiont (már épül is az öltöző, tavaszra lesz kész), majd Seszták Miklós fejlesztési miniszter némileg váratlanul, tavaly szeptemberben maga jelentette be, hogy a kabinet jóváhagyta a nagy tervet, miszerint 2016-ig új futballstadion épül a nyírségi városban. A 2500 férőhelyes, UEFA III-as kategóriájú, fedett nézőteres, fűtött talajú és villanyvilágítással ellátott létesítmény 920 millió forintból valósul meg. Utánpótláskorú válogatott, NB I-es mérkőzések és akár Európa-liga-selejtezők megrendezésére is alkalmas lesz a létesítmény – erről először a Friss Rádiónak nyilatkozott a miniszter. (A „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” beruházásról itt olvashat többet.)

false


Miután a miniszter mindent lerendezett, a helyiek véleménytét a helyszínen derítettük ki.

A focipályán

Edzőmeccset játszott január végén a várkerti pályán a Kisvárda Tiszavasvári ellen. Az NB II-ből tavaly kiesett, jelenleg az NB III-ban tanyázó csapat (a fociklubról keretes írásunkban olvashat többet) Putnok mögött a 2. helyről várja a tavaszi fordulót a keleti csoportban.

Alig fél órával a kezdés előtt már benépesült a lelátó. A metsző szél ellenére vagy 150-en látogattak ki a meccsre. A várkerti vitézek – ahogy itt a B-középet nevezik – felkészültek a hidegre: laposüvegből jóféle házi pálinkával, flakonból forralt borral kínálgatják egymást.

„Persze hogy örülünk neki! Buta, aki nem” – vágja ki egyikük, amikor a stadionfejlesztésről kérdezzük. „Meg hogy másra is lehetne költeni ennyi pénzt! Ugyan már! Ha nem itt építik meg a stadiont, akkor a Dunántúlon. Na? Az jobb lenne?” – kérdezi a másik. „Innen bármerre indulunk, a román határig, Miskolcig, Nyíregyházáig nincs egy rendes stadion. Legalább ez a vidék is fejlődik. Sokan mondják, hogy nincs elég néző. Majd lesz, ha elkészül a stadion!” – vélekednek a vitézek.

Míg NB II-es volt a Kisvárda, 1200-1500-an is kijöttek egy-egy meccsre – állítják az idősebbek. Most, hogy egy osztállyal lejjebb játszik – remélik, nem sokáig –, jó időben 800-1000 ember figyeli a játékot. „Tudja, hányan voltak itt 1920-ban a Debrecen elleni meccsen? Kétezren!”  
Ki szokott jönni a meccsre Seszták Miklós is, de mióta miniszter, ritkábban találkoznak vele, állítólag kevesebbet jár haza.

A várkertiek szerint most már ideje, hogy Kisvárdán is történjen valami. Úgy elmerülünk a beszélgetésben, hogy észre sem vesszük: elkezdődött a meccs. Pár perc múlva rezeg is a vendégek hálója – az első gólt egy apró, próbajátékon lévő afrikai fiú lövi a vendégek kapujába. A 22-es mezben játszó afrikai játékos még egy gólt lő a meccsen, és valószínűleg már a beceneve is megvan: „Abi” – nehezen megtanulható neve három első betűje. A második félidőben pályára lép Üveges Szabolcs is, aki egy évig erősítette a Salgótarjánt, de állítólag átverték, így visszatért régi csapatához.

false


A harmadik félidő már a Várkerti sörözőben zajlik. Szép számban gyűlnek össze a drukkerek, a játékot elemzik. Egy társuk nem látta a meccset, megosztják vele a látottakat. „Volt ott egy kis alacsony bantu. Az penge volt! Rúgott két gólt” – mondja az egyik, mire a másik hozzáteszi: „Dél-Afrikából jött.” „A fenét!” – így a harmadik. – „Innen, Tuzsérról.”

„Ez a pálya pazar!” – lelkendezik egy másik. (Tudniillik ősszel adták át a műfüves pályát.) „Nem rugdosták ki a füvet, nem taposták ki a kapu előtt, nem állt rajta a víz, a sár! És hogy pattog rajta a labda! De Tiszavasvári nagyon kikapott. Pedig a 60-as években milyen jó csapata volt!”

A kisvárdai foci

Bajnokesélyes a Kisvárda: a tavaszi fordulót Putnok mögött a második helyről várja a csapat a harmadosztály keleti csoportjában. Szakértők azt mondják, hogy a Putnok az átigazolások miatt gyengébb pozícióba került, a Kisvárdának így sansza van, hogy idén visszajusson az NB II-be. Egyébként a város hosszú távú célja is az, hogy a csapat az NB II-ben szerepeljen, ennek feltétele az MLSZ-előírások szerint a tervezett stadion. A közel egymilliárdos stadionfejlesztési támogatás valósíthatja meg ezt a célkitűzést.

A város futballklubját 1911. november 8-án alapította Kisvárda Sport Egylet (KSE) néven a helyi állomásfőnök, községi tisztviselő, táblabíró, elemi iskolai tanító és telekkönyvvezető. Az akkori község (1970 óta város Kisvárda) vezetői a vásártér melletti pályát térítésmentesen a klubnak adományozták, míg a település kereskedői jelentős anyagi támogatást nyújtottak. A Spartacus SE segítségével 1953-ban megépült a Várkerti Sporttelep is. A 2003–2004-es szezonban az addigi orosi labdarúgócsapatot átköltöztették Kisvárdára, kezdetben OSE-Várda néven szerepelt, később Várda SE-ként. A csapat a 2011–12-es idényben bajnok lett, de a magasabb osztályban való szereplést akkor még nem vállalták, csak 2012–13-ban, és sikerült ismét kivívni a másodosztályba jutást. Aztán ki is estek.

A Kisvárda SE-t kft. üzemelteti, a klubnak három szakosztálya van, a foci mellett még egy NB-II-es női és férfi kézilabdacsapata. Hogy mennyi a kft. költségvetése, azt nem tudni, azt viszont igen, hogy a foci 2014/15-re közel 100 millió forint támogatást kapott az MLSZ-től.

A csapatot támogatja a Master Good, a Háda, a Nike, a Bacsó Beton, a városi önkormányzat és a City Hotel. A klubigazgató dr. Sipos István (aki egyben a városháza jogi képviselője is), az ügyvezető igazgató Major Attila, a szakmai igazgató Révész Attila, a vezető edző Kocsis János. „Ugyan az NB III amatőr bajnokság, tudtommal nem korlátozzák a profi szerződést. Profi, félprofi Kisvárdán is játszik” – mondta egy neve elhallgatását kérő sportvezető. Szerinte ez általános jelenség Magyarországon. „Az északkeleti régióban nem, de a megyében mindenképpen patinás csapatnak lehet mondani a Kisvárdát. Révész Attila szerepvállalása óta ismét felfelé ível a várdai foci. Nagyon akarnok, jó szervezőképességgel megáldott, bátor, már-már vakmerő edző. Ő mer nagyot álmodni. Most pedig Seszták miniszter úr színre lépett, és ez már rögtön jelent valamit – nagyobb terveket, bátrabb igazolásokat” – tette hozzá a sportember.

 

Belvárosi csillogás

A városközpontba érve újra megállapítjuk: szép az új sétálóutca, két éve adtak át. Elegáns üzletek, ízléses kirakatok sorjáznak a két oldalán – csak éppenséggel vásárló nincs. A kereskedők panaszkodnak: mióta elzárták a forgalom elől az útszakaszt, érezhetően egyre kevesebb a vásárló. Az emberek kényelmesek, szeretnek ingyen és minél közelebb leparkolni az üzlethez, ezért inkább a bevásárlóközpontokat választják. A belvárosban viszont még szombaton is fizetni kell a parkolásért. Itt munkanapon öt óra után már nincs ember, szombat délután háromkor pedig már csak egy zöldségest és egy kínai éttermet találtunk nyitva, na meg a sarki süteményest.

false


Elegáns az új városháza, mellette a konferenciaközpont, megújult a könyvtár, viszont építőmesterekért kiált a Rétközi Múzeum. A hajdani zsinagóga homlokzatán felirat figyelmeztet az omlásveszélyre.

Nem nyilatkoznak

Szerettük volna megszólaltatni a beruházással kapcsolatban Kisvárda polgármesterét, Leleszi Tibort, illetve a szakosztályvezetést, edzőt, játékosokat, szertárost. A polgármesternek szánt kérdéseinket Mikó Adrienn, az önkormányzati hivatal kabinetvezetője kérésére el is küldtük e-mailben, ám válasz helyett ügyvédet kaptunk. Sipos István arra hivatkozva, hogy ő az önkormányzat és a szakosztály jogi képviselője, közölte: nem kívánnak nyilatkozni. Másnap úgy tűnt, talán sikerül meggyőzni, két nap gondolkodási időt kért, majd közölte, hogy nem változott az álláspont. Közölte: nem nyilatkoznak a Magyar Narancsnak. Kértük, adja írásba, és indokolja meg. Erre nem volt hajlandó, inkább helyesbített, nem a Magyar Narancsnak nem nyilatkoznak, hanem a tudósítójának. „És nem kell megindokolni!” – közölte. „Polgármester úr annak a közlésével bízott meg, hogy a Cservenyák Katalintól érkezett megkeresésre, melyben gyakorlatilag értelmezésünk szerint interjút kért a polgármester úrtól, nem kívánunk interjút adni.” A kérdésre, hogy másnak adnak-e interjút, azt felelte: „Ahhoz önnek semmi köze.”

 

Örülni kéne?

A Fidesz–KDNP-nek nyolc, az MSZP-nek két, a Jobbiknak egy képviselője van a kisvárdai önkormányzatban. Ha már a többséget hiába kerestük, megkérdeztük az ellenzéket. „Örülnöm kell, hogy épül, szépül a város. Én is támogatom a stadionépítést, mint minden olyan beruházást, amely a város fejlődését szolgálja” – vélekedik Csonka Bertalan, a képviselő-testület szocialista képviselője. „De 2015-ben nem biztos, hogy a focistadionoknak van prioritásuk. A munkanélküliség meghaladja a 10 százalékot. Miért nem munkahelyteremtés elősegítésére vagy szociális bérlakások építésére fordítjuk ezt a pénzt? Tudom, hogy ezek pántlikázott pénzek, és azt is, hogy fontos az egészséges életmód, ráadásul én is futballszerető ember vagyok. Ráció is van az elképzelésben, hisz a vár környéke, a várkert, a strand a stadionnal egy olyan komplexum lehet, amely vonzó az idegenforgalom számára. De felveti a kérdést: ki fogja fenntartani a létesítményt?” – teszi hozzá.

A városvezetés szerint kormányzati szándék ugyan van arra, hogy állami pénzek állnak majd rendelkezésre, de vajon meddig, és valóban így lesz-e? „Eddig – köszönhetően a görög katolikus egyház (mely most épp bölcsődét és óvodát épít) közreműködésének is, sikerült elkerülni az iskolabezárást. Elkerült a várostól a szakmunkásképző iskola, és van két egyházi középiskola: a Református Gimnázium és a Szent László Katolikus Szakközépiskola. A Bessenyei György Gimnázium városi fenntartásban maradt. Könnyebbség az egyházak szerepvállalása, ugyanakkor konkurenciát is jelent az állami szektornak. Befolyásuk, szerepvállalásuk folyamatosan nő a városban. A lehetőségekhez mérten az utakat, járdákat is sikerült felújítani, ám a legszükségesebb Szüret utcát továbbra sem tudta a város megépíteni” – teszi hozzá.

false

Arra a kérdésre, hogy mire fordítana a városban 920 milliót, úgy felel: a versenyhelyzet javítására. „Egyértelműen munkahelyteremtésre. Felújításra szorul többek között a zsinagóga (ebben van a Rétközi Múzeum) a Várszínház és Művészetek Háza, amely már nem felel meg a mai kor színházi követelményeinek. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának (korábban Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja) is évről évre csökken a költségvetési támogatása.”

Kevesebb jut szociális célra

Tavaly 6 milliárd 927 millió forint volt Kisvárda büdzséje. A városkassza idei, pontos számait még nem ismerik, mondja a képviselő, de azt már tudják, hogy több mint 100 millióval kevesebb jut szociális célokra, vagyis önerőből kell hozzátenni, hogy az ellátó rendszert működtetni tudják.
„Persze, fejlődik a város” – ismeri el a képviselő. Pályázati pénzből végezték el a városközpont rehabilitációját, amit még a korábbi városvezetés (Oláh Albert polgármestersége idején) készített elő. „Szép a városháza, a sétálóutca. Felújították a könyvtárat, a bölcsődét, és megépült a fogyatékkal élők és idősek nappali ellátója is, amit ugyancsak a korábbi városvezetéshez köthető.”

Az emberek a változást Seszták Miklós minisztertől várják. „Nyírbátor példáját mi is szívesen követnénk” – mondja a szocialista képviselő. Véleménye szerint a hangsúlyok vannak rossz helyen, a fontossági sorrenddel van baj. Szerinte stadiont akkor kell építeni, „ha már annyira gazdagok leszünk, hogy megtehetjük”.

Perdiák János, a Jobbik képviselője szerint 100-150 fanatikus szurkoló miatt még nem indokolt fedett stadiont építeni. Jobb helye lenne ennyi pénznek valódi munkahelyteremtő beruházáshoz. „Most elköltenek egymilliárdot az építésre. De mi lesz két-három év múlva, ki fogja ezt fenntartani? Higgye el, sok embernek ez a véleménye” – mondja. „Ha feljut a csapat az NB II-be, lehet, a környező falvakból is jönnek majd drukkerek, és lesz 500-600 néző. Nem ebbe kellene invesztálni.”

Elsősorban szerinte is munkahelyeket kellene teremteni, mert ha munka van, pénz is van. Nagyon sok fiatal keresi a megélhetést külföldön erről a környékről is. „Csak az ismeretségi körömben öt olyan fiatal orvosról tudok, aki a diploma megszerzése után Németországba ment rezidensnek. Kitaníttatjuk, aztán kiengedjük őket.”

Megkerestük a korábbi, független polgármestert, Oláh Albertet is, aki 2010-ig, húsz éven át volt Kisvárda első embere. „A kisvárdai stadion építése tökéletes tükörképe a mai magyar valóságnak. Valóban épül és gazdagodik egy csodálatos létesítménnyel a város. Mindez így örömhír lenne, ha történetesen a településünk a Rajna partján feküdne!” – mondta a korábbi városvezető, aki az előző ciklusban még önkormányzati képviselő volt. „Csakhogy Magyarországon, hazánk egyik legszegényebb vidékén élünk! Miközben a harsogó propaganda hozsannázik, azt elfelejtik megemlíteni, hogy az önkormányzat jelentősen csökkent feladatainak ellátásához az elmúlt év végén is több százmilliós munkabér- és folyószámla-hitelfelvételről döntött. Az orvosi rendelő felújítása állítólag anyagi gondok miatt elhúzódik, bedeszkázva, fóliával takarva várja a szebb napokat. A szegénység ugrásszerűen megnőtt, de fűtött játéktér lesz! Nos, joggal vetődik fel a kérdés: kinek? Régen mindig az volt a szurkolók kívánsága, hogy minél több helyi tehetség szerepeljen a csapatban! Ma már brazil, szerb és mindenféle náció trükkös megoldásainak tapsol a nagyérdemű. És bizony a fiatalok innen is elvándorolnak, így az nem valószínű, hogy a telt házas rendezvényekből fogják biztosítani a stadion fenntartását. A mostani felkért és önkéntes szponzorok támogatásában én nem bízom. A mi időnkben is voltak. Ők addig maradnak, míg érdekük fűződik a támogatáshoz. De legalább a jövő nemzedéke majd el tudja mondani: Kisvárda is csapdájába esett napjaink oly sokat vitatott politikai döntésének, megalomániás álmának! Aki kételkedik, annak javaslom, menjen el Akasztóra, és nézzen szét a Stadler-stadionban!”

Helyi vélemények

Egy utcán sétáló hölgytől megtudom: volt osztálytársai mind elköltöztek a városból, a fővárosban, a Dunántúlon, de legtöbben Londonban kerestek és találtak megélhetést. „Azért nem mindegy, hogy itt hetvenezer forintot keresnek, külföldön meg annak többszörösét!” – teszi hozzá.

A buszmegállóban néhány asszony beszélget. „Minek ide stadion?!” – kérdezi egyikük. Inkább a nyugdíjakat emelték volna, meg munkahelyet teremtenének. Ismerőse bólogat: az ő nyugdíja is alig több, pedig nem ezt ígérték! „Szakmunkás-bizonyítvánnyal 46 ezer forint a havi keresetem – kesereg egy másik asszony. – És ezért a pénzért a tüdőnket is kihajtják nyolc órában. Ez a kis pénz is három hónapig van csak, utána jön a segély, havi 23 ezer forint, de most azt is csökkenteni akarják 17 ezerre. Hogy lehet abból megélni? És akkor csodálkoznak, hogy ennyi ember el van maradva a rezsivel? Ha nem fizetem a rezsit, jön a felszólítás. Egyre többen kerülnek az utcára, mert nem tudnak lakbért fizetni. Gyógyszert vegyek, együnk, vagy fűtsünk? – ez itt a kérdés. Lassan minden második család éhezik. Ezt kellene a figyelmébe ajánlani Orbán Viktornak” – sorolja egy szuszra. „Nincs itt szükség stadionra! – jelenti ki. – Abba belegondoltak, hogy ezt fenn is kell tartani? Mennyi terhet rónak még ránk? Mennyi adót? Majd még ettől is kevesebbet kapunk, hogy a stadiont fenntartsák? A szegény emberről a rongyot is lehúzzák. Nagyon rossz élet van. Míg gyesen voltam, eladták a munkahelyemet. 15 éve vagyok munkanélküli. Nem örülök a stadionnak. Cirkusz pár tucat embernek.”

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."