A Fidesz fél a vereségtől - Interjú Kész Zoltánnal

Navracsics Tibor uniós biztosi kinevezése miatt február 22-én országgyűlési képviselőt választanak Veszprémben. Ha a baloldal által is támogatott jelölt győz, oda a Fidesz parlamenti kétharmada.

Magyar Narancs: Szinte ismeretlenül lépett az országos politikába, miután majdnem az összes baloldali párt úgy döntött, hogy önt támogatja a veszprémi időközi választáson. Honnan vezetett az út idáig?

Kész Zoltán: Végzettségemnél fogva angoltanár és sportriporter vagyok. Az ELTE-n végeztem angol szakon, majd hat éven át tanítottam Balatonalmádiban, a két tannyelvű gimnáziumban. Eközben egy éven keresztül amerikai történelmet tanítottam Kaliforniában, ahova egy Fullbright-ösztöndíj segítségével jutottam ki. Két évig dolgoztam a Veszprémi Egyetemen és további fél évig az ELTE amerikanisztika szakán. A tanítással hozzávetőleg három éve felhagytam, azóta elsősorban a társadalmi szerepvállalással foglalkozom, és aktívan szervezem a Polgári Platformot és a Szabad Piac Alapítványt.

 

Fotók: Sióréti Gábor

MN: Utóbbiakról mit kell tudni?

KZ: A Szabad Piac Alapítvány – amit 2011-ben alapítottuk társaimmal – leginkább a kapitalizmus blogról ismert, amit mások mellett Seres Lacival szerkesztünk közösen. Emellett felvilágosító projekteket szervezünk, így például általános iskolákban tartunk előadásokat a gazdaság

Szoros a verseny nagyon

Az Index február 9-én hozta nyilvánosságra az Ipsos felmérést. Ebből kiderül: Kész veri a fideszes Némedi Lajost Veszprémben, viszont a kisebb településeken a fidesz jelöltje vezet. További részletek itt.

működéséről, a pénzhasználat alapjairól, illetve a társadalmi kooperáció alapvetéseiről, szóval csupa olyan dologról, ami hiányzik a magyar oktatási rendszer alapszintű követelményeiből. Az alapítványból nőtt ki a Polgári Platform, amellyel elsősorban esélyegyenlőségi és antirasszista kezdeményezéseket támogatunk. A tavalyi „Szurkolj a rasszizmus ellen!” projektet például mi vittük el a magyar stadionokba, és könyvet is kiadtunk a rasszizmus elleni harc leghatékonyabb módszereiről. A platform környékén többen vannak, akik korábban megfordultak a nagypolitikában, például Kukorelly Endre, Kerék-Bárczy Szabolcs – ő később kivált, és a Demokratikus Koalíció tagja lett – vagy épp Somogyi Zoltán politológus, aki egyébiránt az alapítványnak is tagja. Legalább húsz országban jártam az elmúlt években Indiától Kanadáig, hogy különböző felvilágosító előadásokat tartsak ezekben a témákban. Tavaly tíz hetet töltöttem e célból az Egyesült Államokban, és mások mellett a State Department képviselőinek is tartottam előadást.

MN: 2004-ben Navracsics Tibor hívására elvállalta a helyi Fidelitas vezetését is.

KZ: 2004-ben Navracsics és akkori titkára – a jelenlegi veszprémi polgármester –, Porga Gyula valóban felkért, hogy vállaljam el a helyi Fidelitas vezető posztját, és én igent mondtam. Végül nyolc hónap után távoztam a posztról és a szervezetből is. Máshogy gondolkodtunk a politikáról. Veszprém egy kicsi, 60 ezer fős város. Egy ilyen kisvárosban szerintem nem vagy nem kizárólag pártpolitikai alapon kellene, hogy szerveződjenek a közösségek. Ilyen viszonyok közt helyi szinten alig lehet eredményeket elérni. Közösen kell dolgozni, és nem nézni, hogy ki szocialista, vagy ki fideszes. Ez az együttműködésre épülő gondolkodás nem volt nyerő a Fideszben. Ahogy látom, a helyzet azóta sem változott.

MN: Mi akadályozta az együttműködést?

KZ: Nagyon egyszerű példát tudok mondani. A Veszprémi Egyetemen a tanítványaim között volt a helyi Societas akkori vezetője. Megbeszéltük, milyen jó lenne összehozni egy baráti focimeccset a helyi fiatal fideszesek és szocialisták között, hogy legalább megismerjük egymást. A fideszes oldalról viszont semmilyen nyitottság nem mutatkozott még erre sem. Nem tartom helyesnek, ha a politikusokat a gyűlölet vezérli – hajlamos vagyok a másik emberben a pozitívumokat keresni.

MN: Dióssy László személyében 16 évig SZDSZ-es polgármestere volt a városnak. Veszprémben korábban erős volt a baloldal, de ennek nyolc éve vége. Miért?

KZ: Tény, hogy 2006 óta stabil fideszes többség jellemzi a mindenkori választásokat, de ennek szerintem nincsenek markáns helybéli okai. Ezek a folyamatok az országos politikai folyamatok helyi leképeződései. 2006 ősze után gyakorlatilag bárkit megválasztottak volna polgármesternek a veszprémiek, aki nem baloldali.

MN: Miért döntött az indulás mellett?

KZ: Formális keretek közt ugyan nem politizáltam, de az elmúlt években is a helyi politikai élet résztvevője voltam, és tartottam a kapcsolatot a politikusokkal és a politikát követő polgárokkal. Amikor híre ment, hogy Buda­pesten „közfelháborodás napja” címen nagy kormányellenes tüntetés szerveződik, többen megkerestek, hogy ugyan miért nem csinálunk ezzel párhuzamosan egy veszprémi demonstrációt. Ennek a rendezvénynek végül én lettem az egyik szervezője és szónoka is. Alig jöttem le a színpadról, megrohantak a helyi ismerősök és politikusok, hogy milyen jó volt a beszéd, és ugyan miért nem indulok el a februári időközi választáson.

MN: Kik győzködték?

KZ: Leginkább civilek, olyanok, akik csak magukban őrlődve dühöngtek a kormányzat politikája láttán. Érdemes tudni, hogy a tüntetés egészen különleges alkalom volt a város életében: legalább 500 ember jött el a rendezvényre. Hasonlóra nem volt példa Veszprém elmúlt 25 évében. Ez egy békés város: az emberek elmennek az MKB Veszprém kézilabdacsapatának meccsére, ott kiszurkolják, ki­üvöltözik magukat, és utána hazamennek. Itt nincsenek nagy villongások. Ezúttal viszont szó szerint megmozdult a beton. Még a helyi média sem tudta elhallgatni a tüntetést, ami aztán tényleg nagy szó. A sok baráti biztatás hatására eldöntöttem, hogy indulok, de ez igazán akkor vált komollyá, amikor a pártok is beálltak a támogató ajánlók közé. Az MSZP, a DK, a PM, az Együtt, a Liberálisok, a MOMA és a Lokálpatrióták már közösen szerepelnek az ajánlóim között.

MN: És az LMP?

KZ: Schiffer Andrásról kiderült, jobban kedveli a Jobbikot, mint engem. Lelke rajta. Megüzente, hogy a zöldek csak akkor hajlandók támogatni engem, ha a Jobbik is beáll mögém, mert máskülönben nincs esély a győzelemre. Én viszont világossá tettem, hogy a Jobbik nevű párt támogatását elutasítom. Hiszek a helyi emberek bölcsességében, hogy a radikális szélsőséges pártokkal való összebútorozás nélkül is le lehet váltani a Fideszt.

MN: Tegyük fel, hogy bejut: beül valamelyik frakcióba?

KZ: Nem. Úgy állapodtam meg az engem támogató pártokkal is, hogy mindenképp függetlenként politizálok majd.

MN: Miért állt bele a küzdelembe? Mi volt a döntő momentum?

KZ: Egyszerűen elegem van abból, ami az országban politika címszó alatt zajlik. Én egy igazi piacpárti polgár vagyok. Szentül hiszem, hogy a gazdaság akkor képes igazán fejlődni, ha a piaci verseny feltételei kiegyenlítettek. Ehhez képest az elmúlt években haveri kapitalizmus épült ki Magyarországon, ahol a siker kulcsa nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok és a lojalitás. Totális kilátástalanság uralkodik mindenfelé. Sok időt töltöttem az Egyesült Államokban: voltam ott középiskolai, majd egyetemi diák, később óraadó is. A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy részese lehettem különböző helyi szintű szerveződések létrejöttének. Azt hiszem, az ezekhez hasonló öntudatos, önálló kezdeményezések hiányoznak a legjobban a mai Magyarországról. Sajnos ez valahogy nincs benne a magyar társadalmi tudatban. És hát a kormány központosító politikája az ilyesfajta állampolgári tevékenységeket finoman szólva nem támogatja. Ma Magyarországon mindenki azt keresi, mennyit tud kivenni a közösből, hogy tud minél nagyobb haszonhoz jutni. Jobb lenne egy olyan társadalomban, olyan kis körökben élni, ahol az ember szívesen ad vissza abból, amit a körülötte lévőktől kapott. Valahogy erre is rá akarok cáfolni az indulással és azzal, hogy igyekszem bevonni a kampányba minél több civilt, hogy igazi helyi közösségi akcióként fogjuk fel ezt a kampányt. Nyilván egyedül nem tudom megváltani Magyarországot, de ennek a győzelemnek nagy szimbolikus jelentősége lenne. Látni fogják és el fogják hinni az emberek, hogy egy tavaly még Fidesz-többséget produkáló városban is meg lehet verni a Fideszt. És akkor majd Tapolcán – ahol Lasztovicza Jenő halála miatt szintén időközi választásra kerül sor – is elhiszik az embe­rek, hogy igenis meg lehet verni a Fideszt. Ebből elindulhat egy olyan folyamat, aminek a végén már érdemi változások vannak.

MN: Amikor eldöntötte, hogy elindul, Török Gábor és Simicska Lajos neve még forgott esetleges jelöltként?

KZ: Török éppen egy nappal az én bejelenté­sem előtt jelezte, hogy nem indul. Nem voltunk és nem vagyunk kapcsolatban. Később egy nyilatkozatomban kifogásoltam, hogy „oligarchák és szerencselovagok” is pályáznak a mandátumra. Erre válaszul megkérdezte tőlem, hogy miért tituláltam szerencselovagnak. Közöltem vele, hogy nem akartam megbántani, de egyszerűen komolytalannak gondoltam az indulási szándékát. Simicskáról semmit nem tudok.

MN: És a veszprémiek?

KZ: Tudják az emberek, hogy ki ő, de nem nagyon lehet látni sehol. Egyszer láttam a kézilabdacsarnokban. Tisztelet talán csak Hárskúton övezi. Simicskának arrafelé vannak földjei, és ott általában elismerően beszélnek róla, mert például megcsináltatta a helyi utat. De nincs ott a neve a veszprémi utcákon, senki nem gondolja komolyan, hogy elindulna a választáson, és én nem látom, hogy bárkit támogatna.

MN: Az ellenzéki összefogás tavaly tavasszal simán elhasalt a Fidesszel szemben, Navracsics Tibor 22 ezer szavazatával szemben a közös jelölt, Pál Béla csak 13 ezer voksot kapott.

KZ: Most más a helyzet. Az engem támogató pártok végre belátták: nem elég egymás között megegyezni, nyitni kell a civilek és civil szervezetek irányába is. Ez egy másfajta hangvételt igényel, és én úgy látom, erre mindenki nyitott. Folyamatosan lépnek be a kampányba olyanok, akik korábban sosem foglalkoztak politikával, de úgy érzik, most már nekik is tenni kell valamit a változásért. Ősszel sajnos a Fidesz nagyon ügyesen elérte, hogy a bizonytalanok otthon maradjanak, így az önkormányzati választáson a voksolásra jogosult 47 ezer választópolgár közül 32 ezren nem vettek részt. Most a korábbi választásokon otthon maradt emberek egyre nagyobb számban csatlakoznak hozzánk. Épp a minap kérdeztem arról a kampánycsapatokat, hogy mi a különbség a mostani, az áprilisi és az őszi önkormányzati felkészülés között. Ha felállítunk egy standot, rögtön emberek veszik körül. A minap szó szerint lerohanták az egyik ilyen pultot az aláírni akarók. Azt mesélik, hogy ilyennel nem találkoztak korábban. Nyitottabbak az emberek, és vállalni is merik a választásukat. Másik oldalról a fideszesek egyre csendesebbek. Azok, akik korábban verték a mellüket, hogy Orbán Viktorra szavaztak, ma inkább csendben elfordulnak, és becsukják az ajtót. A jobboldali szavazókban szégyenérzetet kelt a kormányzati politika. Én azt mondom: ne szégyelljék, tegyenek ellene. Azoknak a szavazatára is számítok, akik csak egy intést, sárga lapot akarnak adni a hatalomnak, jelezve, változtatni kell a hozzáálláson.

MN: November végén, illetve december elején a Republikon Intézet felmérte a veszprémi erőviszonyokat. A kutatásból az derült ki, hogy noha kedvelik, az ön ismertsége igen alacsony, 30 százalék körüli. Mi következik ebből a kampányra nézve?

KZ: Az, hogy ajtótól ajtóig típusú kampányt kell folytatni, személyesen kell elmenni minél több választóhoz. Folyamatosan járom a falvakat, tegnap is három településen voltam. Találkozom a polgármesterekkel is: a szintén a választókerületbe tartozó huszonnégy település vezetője közül egy utasított el. Vannak és lesznek nyilvános megjelenések, fórumok, események követik egymást. A cél, hogy valamilyen formában minden faluban legalább háromszor megjelenjünk. Már most teljes hőfokon izzunk. Hétkor kezdünk a kampányirodában, nyolckor már terepen vagyunk, és egészen este hét-nyolcig járjuk a településeket. Biztos vagyok benne, hogy ma már sokkal többen ismernek.

MN: A kutatásból az derült ki, hogy a helyi ügyekkel elégedettebbek a veszprémiek, és inkább az országos folyamatok miatt aggódnak. Ennek tükrében mik lesznek a kampánytémák?

KZ: Azokról a témákról beszélünk, amik országos jelentőségűek, de hatásuk a mindennapokban érződik. Ilyen a korrupció, az átláthatóság, az adózás és a fiatalok elvándorlása. Nincs munka, aki tud dolgozni, annak is valamelyik városba kell eljárnia, a fiatalok elmennek külföldre, napközben a falvakban jószerivel csak a nyugdíjasok maradnak – erről panaszkodnak nekem az idősek lakossági fórumokon. Említhetném az oktatás szétverését, ami korábbi tanárként különösen a szívügyem, vagy az önkormányzatiság kivéreztetését. A polgármesterek arról panaszkodnak, hogy már nem tudnak miből gazdálkodni, mivel a kormány minden bevételtől megfosztja őket. A válasz erre az, hogy az önkormányzatoknak viszont megvan a lehetőségük helyi adók kivetésére. Na, erre fel jegyezte meg az egyik település polgármestere, hogy az elvándorlás miatt ma már a falu 80 százaléka nyugdíjas – mégis, milyen adókat vessen ki rájuk? Világossá kell tenni a választók számára a tétet. Bárkit is indít a Fidesz, az nem Veszprémet fogja képviselni, hanem Orbán Viktor személyes szavazógépe lesz az Országházban. Meg fogja nyomni az igen gombot, akár érdeke Veszprémnek, akár nem. Nem furcsa, hogy a Fidesz jelöltjének a programját eddig szinte csak Orbán Viktor láthatta? A miniszterelnök úr a múlt hét végén Veszprémben járt, bizonyítva, hogy neki is fontos a választás annak ellenére, hogy próbálják szimplán helyi ügynek beállítani a döntést. Országos ügy a választás, de persze ami jó Magyarországnak, az jó Veszprémnek is – ami pedig rossz az országnak, az rossz a városnak is. Mondok egy példát, ami nem feltétlenül a hétköznapi emberekről szól, mégis jelképes. A takarékszövetkezetek kisajátítását veszprémi vállalkozók is megszívták. Tisztességes, köztiszteletben álló helyi magyar emberek, a környéken igen népszerű Kinizsi Bank kis- és nagyobb tulajdonosai, köztük például a Fidesz egy korábbi polgármesterjelöltjével. Az ő vagyonukat – csakúgy, mint korábban a magánnyugdíjakat – egy tollvonással vették el. Mit mondhatott nekik vajon Navracsics Tibor? Megszavazta, mert meg kellett szavaznia. Nem azt ígérem, hogy megváltoztatom az országot. De hogy a veszprémiek érdekében dolgozom majd, azt igen.

MN: Hogy kampányol a helyi Fidesz?

KZ: Azt kommunikálják, hogy ez nem egy országos jelentőségű választás. Minden olyan kormánypárti eszmefuttatás, ami arról szól, hogy „már meghoztuk a fontos kétharmados döntéseket”, azt sugallja, hogy inkább csak megúszni akarják ezt a megmérettetést. Ők abban érdekeltek, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni: egyfelől azért, mert azt gondolják, hogy a stabil törzsszavazói magjuk miatt ezáltal nagyobb esélyük lehet, továbbá hogy csökkentsék a későbbi eredmény országos jelentőségét. Korábban Veszprém két választókerülethez tartozott, most viszont egész Veszprém választ, plusz 24 másik település. A helyi fideszesek a változó szabályokra rájátszva azzal kábítják az embereket, hogy neked nem is kell szavaznod, mert csak a város másik fele szavaz. Hozzám naponta jönnek ilyen panaszok és kérdések a választópolgároktól, de a saját bőrömön is tapasztalom a trükközéseket.

MN: Például?

KZ: Múlt héten épp sétáltunk a feleségemmel, amikor megállított egy aktivista, hogy írjam alá a fideszes ajánlóívet. Én ismerem a helyi aktivistákat, ők is engem, és mondtam is magamnak: ez a fiú biztos nem veszprémi. Kérdeztem tőle, hogy ki a Fidesz fő ellenfele az ellenzéki oldalon? Mondta, hogy Kész Zoltán. Elkértem tőle a papírt, és láttam, hogy ez nem is hivatalos ív. Nem volt rajta pecsét, és nem is hasonlított az eredetire. Hiába mondtam neki, ő erősködött, hogy az eredeti. Akkor bemutatkoztam neki, és lefotóztam az ívet. Teljesen nyilvánvaló, hogy kamu ajánlóívekkel próbálnak adatokat gyűjteni a kampányhoz. Ki is raktam a Facebookra az „ívet”, ahol már 140 ezer ember látta. Hajmáskéren egy nő úgy kért tőlem aláírást az egyik párt jelöltjének, hogy semmit nem tudott arról, mit csinál az a párt és jelölt, akinek gyűjt. Mint kiderült, újsághirdetésben olvasta, hogy ívenként fizetnek x forintot, és csak jelentkezett. Hajmeresztő sztorikat hallunk és tapasztalunk nap mint nap, amik arra utalnak, hogy a Fidesz minél több független jelölt elindulásában érdekelt. Én is függetlenként indulok – nem lesznek a nevem mellett az engem támogató pártok nevei –, és talán arra játszanak, hogy így nehezebben találnak majd ránk a választók. Ebből is látszik, hogy nagyon félnek a vereségtől.