„A társadalmi leszakadást mi nem etnikai, hanem szociális aspektusból értelmezzük. A szegregátumokban élők generációkon átívelően építenek ki olyan túlélési stratégiát, amely nem »integrációbarát«. Mi nem az identitással, hanem a szocializációs mintákkal foglalkozunk” – mondja L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Az Igazgyöngy ma Magyarország egyik legjobb hírű, hátrányos helyzetűekkel foglalkozó civil szervezete, amely összesen 17 környező településen lát el folyamatosan feladatot. Berettyóújfalun működik a nemzetközi hírű, 600 tanulót fejlesztő művészeti iskola.
Lapunk az elmúlt hónapokban több olyan településen is járt, amely érintett az uniós és állami forrásokból működő Felzárkózó Települések programban. A múlt év második felében a Nógrád megyei Ságújfalut és Szalmatercset, valamint a Borsod megyei Rakacaszendet néztük meg. Ezúttal a Hajdú-Bihar megyei Toldra mentünk le, ahol az Igazgyöngy már 15 éve jelen van.
Igazgyöngy stílusban
Az alapító sosem rejtette véka alá rendszerkritikus véleményét. Az Igazgyöngy működése során többször is kapott támogatást külföldi szervezetektől (például Soros György alapítványától), amivel már önmagában kivívta a kormány ellenszenvét. Sokszor találkozhatunk vele az országos médiában, ezért kemény munkája volt abban, hogy az állami rendszerrel elfogadtassa magukat, ami sok területen sikerült is. A helyi tankerülettel tíz éve dolgoznak együtt, az Igazgyöngy módszertanát 47 iskola vette át. Mára már jó az együttműködésük a családsegítő-gyermekjólét hálózatával is.
Toldi „kirándulásunk” során a település mellett megnéztük az Igazgyöngy intézményeit, az azokban zajló munkát is. A Gyöngy 1. nevű ingatlanhoz tartozó raktárépületben két férfi – egy állandó és egy ideiglenes munkatárs – környezetbarát tüzelőanyagot, ún. szalmabrikettet készít. Sokan szeretnének az alapítványhoz jönni dolgozni, akár rövid időre is, egy hétre most 56 ezret kapnak kézhez, ami a havi közmunkabérnél (körülbelül nettó 98 ezer forint) jóval kedvezőbb.
A Gyöngy 1. végében van az Igazgyöngy fóliasátra, ahol főleg paprikatermesztés zajlik, azonban ennek most nincs idénye.
Következő helyszínünk az Igazgyöngy szintén népszerű tanodája. Az alapítvány tanodája más működés szerint szerveződik, mint az ország többi ilyen intézménye: születéstől szakmaszerzésig várja és támogatja a gyerekeket, nem csak az általános iskolásokra fókuszál. Korábban próbálkoztak állami támogatásra pályázni, de már feladták. A tanodában több munkatárs fogad bennünket: hamarosan mozgásfoglalkozás, valamint ezzel párhuzamosan logopédiaóra veszi kezdetét.
A pedagógusok csak lélekben toldiak, Debrecenből, Kecskemétről, sőt még Budapestről is járnak ide dolgozni. A tanodákkal kapcsolatban felmerül, hogy hogyan lehet eredményesen tanítani kisgyerekeket az ovi, suli után? A munkatársak úgy látják, a módszertan, közös foglalkozások, beszélgetések motiválóak. Egy safe space, ahol lehet társasozni akár, de vannak vitaklubok, figyelnek rájuk. A gyerekek együttműködésre készek, a pedagógusok pedig megérzik és megértik az érzelmi, fizikai állapotukat, és ehhez alakítják ki a programot. Nem történhet olyan, hogy nem „húzzák be” őket, vagy, hogy „nem tudnak teljesíteni”.
Az Igazgyöngy második közösségi házában, a Gyöngy 2.-ben szintén munka zajlik: Angéla, az alapítvány munkatársa éppen tornazsákokat készít (behúzza a szövetanyagba a zsinórt, hogy össze lehessen húzni a száját), melyeket a Decathlonnal való együttműködés keretében értékesítenek országszerte. Főállásban dolgozik, reggel fél nyolctól négyig, napi száz zsákot is meg tud csinálni. De lekvárt is főz, a mezőgazdasági munkában is részt vesz.
Egy másik szobában Hajni, egy szintén közismert cégnek készülő igazgyöngyös biciklistáska elkészítésén tüsténkedik. Ugyancsak főállású munkatárs, nem toldi, hanem komádi születésű, a párjával költözött ide. Mint meséli, az alapítvány segített a víz bevezetésében náluk. Mást nem tudna dolgozni, hiába próbált munkát találni, nem sikerült neki. Mielőtt elhelyezkedett az alapítványnál, közmunkás volt, de itt jobb, és többet is keres. Kedvence a festés: fatermékeket díszítenek, melyek az Igazgyöngy társadalmi vállalkozásának webáruházába kerülnek.
Utolsó állomásunk a kultúrház. Itt az alapítvány heti rendszerességgel tart interaktív előadásokat, foglalkozásokat, melyekre 20-35 fő is eljön, köztük férfiak is. Tizenöt éve még nem nézték jó szemmel a falubeliek ezt, de ma már mindenki örül, hogy van élet az épületben.
Az éppen zajló foglalkozáson vannak vagy húszan, főleg nők, de pár férfi is akad. A fiatal anyukák, apukák mellett nagymamák is feltűnnek. Egy korábbi alkalommal azt kapták házi feladatként, hogy vitaszituációkat kellett feldolgozniuk, és fel kellett készülniük a közönség előtti előadására. A „színpadon” zajló jelenet szerint két nő megpróbálja rendezni, hogy a gyerekeik az iskolában ne cukkolják egymást. A helyzet igenis valós, nem ritkán az ovisok, iskolások vitáján a szülők heves vitába keverednek.
Toldi riportunk teljes terjedelmében a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvasható. Ebből kiderül, hogy L. Ritók Nóra és az Igazgyöngy Alaptívány milyen támadásoknak volt kitéve az elmúlt években, illetve hogy milyen további kihívásokkal szembesülnek a szervezet munkatársai a hátrányos helyzetűekkel való munka során.
