Borsod mélyén nem vár, csak a magány – képriport

A Cserehátban fekvő Rakacaszend hátrányos helyzetű település, ahol a Felzárkózó Települések szegénységfelszámoló programban részt vevő alapítvány szervez közösségfejlesztő és segítő programokat.

 

A szlovák határ közelében lévő, Borsod megyei Rakacaszendet túlnyomórészt romák lakják. A Regionális Civil Központ Alapítvány (Recik) elnöke, Szendrák Dóra úgy véli, a felzárkóztatásuk érdekében „közel kell menni” hozzájuk. „Belülről kell őket vezetni”, hogy értsék meg, fogadják el, amiket mondanak nekik, fedezzék fel az értékeiket, tiszteljék önmagukat. Ha beengedik a házukba, akkor bármivel kínálják, el kell fogadni. Ki kell vívni a tiszteletet, ami nagy harc. 

A Recik több évtizedes múltra tekint vissza: a '90-es évek második felében, a nagy „civil szervezeti boom” idejében jött létre. Története során működtetett civil házat, valamint szolgáltató központot is. Korábban tíz éven keresztül láttak el információs szolgáltatást 16 járási székhelyen, de megannyi projekt mellett egy ideig három megyében (Borsod, Heves, Nógrád) megváltozott képességűek integrációjával foglalkozó tanácsadást, mentorálást is végeztek. 

A kétezres években ismerték fel, hogy a hátrányos helyzetűek integrációját nem tudják megoldani úgy, ha nem képzik őket valamilyen formában, ezért felnőttképző intézmény is lett a Recik: több településen visznek fejlesztőprogramokat (szociális és mentális támogatással) a munkaerőpiaci integrációt elősegítendő. Részt vesznek az állami támogatásból működő Felzárkózó Települések (FeTe) programban, amelynek értelmében Rakacaszenden évi 30 millió forintból működtethetnek ún. Jelenlétházat, hogy a hátrányos helyzetűeket segítsék.

Az alapítvány történetével és a rakacaszendi hétköznapokkal részletesen foglalkozunk riportunkban, mely a Magyar Narancs friss számában olvasható. Pár héttel korábban Nógrád megyében jártunk Beer Miklós nyugalmazott váci püspök elnökölte Szent Ferenc Szegényei Alapítványnál, mely szervezet szintén részt vesz két településen a FeTe-programban. 

Rakacaszend a festői Cserehátban található. Nevezetessége az Árpád-kori román stílusú templom. Bár ködös, esős időben indultunk el, mire odaértünk, szépen kisütött a nap. 

 
Völgy Rakacaszendtől pár száz méterre
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Az Árpád-kori templom Rakacaszenden 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A 240 lelkes falu már kevésbé mutat szép látványt: járókelőket csak elszórtan látni, ramaty állapotú, romos lakóházak, mászkáló kóbor állatok jellemzik az utcákat. Rakacaszenden szinte kizárólag csak közmunka van, tehát ha valaki épp nem dolgozik, akkor viszavonul otthonába. A fiatalok, ha megtehették, már rég elhagyták a települést. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
  

 
Kisebb csoport várakozik a falu közepén található hídon
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Idős férfi a buszmegállóban. Csak ritkán vannak járatok, nem egyszerű kijutni a településről 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A falu épületei közül kitűnnek a Recik által felújított narancsszínű bérlakások. Négyzetméterenként pár száz forintot, vagyis havi nagyjából tízezer forintot kell értük fizetni, ami nagy segítség a használóiknak. Cserébe viszont rendben kell tartani őket, ami meg is történik – lakóik megbecsülik őket. 

 
A Recik által felújított egyik bérlakás
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fiatal pár, ők sikeresen pályáztak bérlakásra
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Jelenlétház felé az autóból kiszólva hívogatják az alapítvány munkatársai a szépkorúakat, beszélgetést szerveznek a számukra. A képen látható idős úr végül nem ment el rá
Fotó: Palágyi Barbara
 

A Recik Jelenlétháza is narancsszínű. Ottjártunkkor a Zöld Fűtés pályázat nyertesei számára tartottak tájékoztatást: ennek keretében lehetőség van ideiglenesen fűtőtestet igénybe venni, amihez fűtési támogatás is jár. Nagy segítség ez azoknak, akik a télen főleg fával tüzelnek, ugyanis az árak az egekbe szöktek. 

 
Tájékoztatás a Zöld Fűtés pályázatról
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Jelenlétház és a Recik munkatársai
Fotó: Palágyi Barbara.
 

A Jelenlétházba ellátogat Gréta is, aki a szomszédban lakik. A szervezet munkatársai adományokat hoztak neki és 4 hónapos gyermekének. Gréta még csak 32 éves, de már nyolc gyermeke van. A legnagyobb 12 éves, többségük már iskolás. 

 
Gréta átveszi az adományokat
Fotó: Palágyi Barbara.
 

 
Gréta kisbabájával a Jelenlétház udvarán
Fotó: Palágyi Barbara
  

 
Gréta egyik idősebb lánya
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Jelenlétházban van gyerekszoba fejlesztőjátékokkal
Fotó: Palágyi Barbara.
 

 
Grétáék házát pumiszerű kutya őrzi
Fotó: Palágyi Barbara
 

Kora délelőtt kezdődik a szépkorúaknak szervezett beszélgetés, melyen a munkatársak szeretnék felmérni, milyen igényeik vannak az időseknek. Mint a beszélgetésből kiderült, az egyik legnagyobb probléma a magány. A nők megözvegyülnek, a gyerekek kirepülnek, így akár évtizedeket is egyedül töltenek.

 
Az egyik legmenőbb járgány Rakacaszenden, az elektromos moped
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Gyűlnek a vendégek 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Roma asszony mutatja a meghívóját, amit egy gyerek rajzolt
Fotó: Palágyi Barbara
  

 
Mintegy tízen jöttek el, csak nők. Ennek oka, hogy többségük özvegy
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A magány velejárója a kiszolgáltatottság. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozott, közösségi programok alig vannak. Szerencsére a közbiztonság relatíve jó: alkalmanként elvisznek valamit a kertekből, de a lopás, rablás nem jellemző. Erről számoltak be a beszélgetésen
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Tele a naptár: az alapítvány igyekszik minél több közösségi programot nyújtani a helyiek számára
Fotó: Palágyi Barbara
 

A szépkorúaknak tartott beszélgetéssel párhuzamosan játékos gyermekfoglalkozás zajlik a kertben: környékbeli gyerekek jöttek át, hogy felügyelet mellett játsszanak egy kicsit. Bújócskáznak, fogócskáznak, csúszdáznak. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

Végéhez közeledik a nap, de még pár kép erejéig megállunk a Rakacaszendtől néhány kilométerre található Rakaca-víztározónál. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A Rakacaszendről és a Recik munkájáról készített részletes beszámolónkat keresse a friss Magyar Narancsban! 

Az egyik fenti fotónkon látható, felújított házban élő fiatal pár mindennapjaival, életlehetőségeivel külön cikkben foglalkoztunk:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.