Borsod mélyén nem vár, csak a magány – képriport

A Cserehátban fekvő Rakacaszend hátrányos helyzetű település, ahol a Felzárkózó Települések szegénységfelszámoló programban részt vevő alapítvány szervez közösségfejlesztő és segítő programokat.

 

A szlovák határ közelében lévő, Borsod megyei Rakacaszendet túlnyomórészt romák lakják. A Regionális Civil Központ Alapítvány (Recik) elnöke, Szendrák Dóra úgy véli, a felzárkóztatásuk érdekében „közel kell menni” hozzájuk. „Belülről kell őket vezetni”, hogy értsék meg, fogadják el, amiket mondanak nekik, fedezzék fel az értékeiket, tiszteljék önmagukat. Ha beengedik a házukba, akkor bármivel kínálják, el kell fogadni. Ki kell vívni a tiszteletet, ami nagy harc. 

A Recik több évtizedes múltra tekint vissza: a '90-es évek második felében, a nagy „civil szervezeti boom” idejében jött létre. Története során működtetett civil házat, valamint szolgáltató központot is. Korábban tíz éven keresztül láttak el információs szolgáltatást 16 járási székhelyen, de megannyi projekt mellett egy ideig három megyében (Borsod, Heves, Nógrád) megváltozott képességűek integrációjával foglalkozó tanácsadást, mentorálást is végeztek. 

A kétezres években ismerték fel, hogy a hátrányos helyzetűek integrációját nem tudják megoldani úgy, ha nem képzik őket valamilyen formában, ezért felnőttképző intézmény is lett a Recik: több településen visznek fejlesztőprogramokat (szociális és mentális támogatással) a munkaerőpiaci integrációt elősegítendő. Részt vesznek az állami támogatásból működő Felzárkózó Települések (FeTe) programban, amelynek értelmében Rakacaszenden évi 30 millió forintból működtethetnek ún. Jelenlétházat, hogy a hátrányos helyzetűeket segítsék.

Az alapítvány történetével és a rakacaszendi hétköznapokkal részletesen foglalkozunk riportunkban, mely a Magyar Narancs friss számában olvasható. Pár héttel korábban Nógrád megyében jártunk Beer Miklós nyugalmazott váci püspök elnökölte Szent Ferenc Szegényei Alapítványnál, mely szervezet szintén részt vesz két településen a FeTe-programban. 

Rakacaszend a festői Cserehátban található. Nevezetessége az Árpád-kori román stílusú templom. Bár ködös, esős időben indultunk el, mire odaértünk, szépen kisütött a nap. 

 
Völgy Rakacaszendtől pár száz méterre
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Az Árpád-kori templom Rakacaszenden 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A 240 lelkes falu már kevésbé mutat szép látványt: járókelőket csak elszórtan látni, ramaty állapotú, romos lakóházak, mászkáló kóbor állatok jellemzik az utcákat. Rakacaszenden szinte kizárólag csak közmunka van, tehát ha valaki épp nem dolgozik, akkor viszavonul otthonába. A fiatalok, ha megtehették, már rég elhagyták a települést. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
  

 
Kisebb csoport várakozik a falu közepén található hídon
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Idős férfi a buszmegállóban. Csak ritkán vannak járatok, nem egyszerű kijutni a településről 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A falu épületei közül kitűnnek a Recik által felújított narancsszínű bérlakások. Négyzetméterenként pár száz forintot, vagyis havi nagyjából tízezer forintot kell értük fizetni, ami nagy segítség a használóiknak. Cserébe viszont rendben kell tartani őket, ami meg is történik – lakóik megbecsülik őket. 

 
A Recik által felújított egyik bérlakás
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fiatal pár, ők sikeresen pályáztak bérlakásra
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Jelenlétház felé az autóból kiszólva hívogatják az alapítvány munkatársai a szépkorúakat, beszélgetést szerveznek a számukra. A képen látható idős úr végül nem ment el rá
Fotó: Palágyi Barbara
 

A Recik Jelenlétháza is narancsszínű. Ottjártunkkor a Zöld Fűtés pályázat nyertesei számára tartottak tájékoztatást: ennek keretében lehetőség van ideiglenesen fűtőtestet igénybe venni, amihez fűtési támogatás is jár. Nagy segítség ez azoknak, akik a télen főleg fával tüzelnek, ugyanis az árak az egekbe szöktek. 

 
Tájékoztatás a Zöld Fűtés pályázatról
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Jelenlétház és a Recik munkatársai
Fotó: Palágyi Barbara.
 

A Jelenlétházba ellátogat Gréta is, aki a szomszédban lakik. A szervezet munkatársai adományokat hoztak neki és 4 hónapos gyermekének. Gréta még csak 32 éves, de már nyolc gyermeke van. A legnagyobb 12 éves, többségük már iskolás. 

 
Gréta átveszi az adományokat
Fotó: Palágyi Barbara.
 

 
Gréta kisbabájával a Jelenlétház udvarán
Fotó: Palágyi Barbara
  

 
Gréta egyik idősebb lánya
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Jelenlétházban van gyerekszoba fejlesztőjátékokkal
Fotó: Palágyi Barbara.
 

 
Grétáék házát pumiszerű kutya őrzi
Fotó: Palágyi Barbara
 

Kora délelőtt kezdődik a szépkorúaknak szervezett beszélgetés, melyen a munkatársak szeretnék felmérni, milyen igényeik vannak az időseknek. Mint a beszélgetésből kiderült, az egyik legnagyobb probléma a magány. A nők megözvegyülnek, a gyerekek kirepülnek, így akár évtizedeket is egyedül töltenek.

 
Az egyik legmenőbb járgány Rakacaszenden, az elektromos moped
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Gyűlnek a vendégek 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Roma asszony mutatja a meghívóját, amit egy gyerek rajzolt
Fotó: Palágyi Barbara
  

 
Mintegy tízen jöttek el, csak nők. Ennek oka, hogy többségük özvegy
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A magány velejárója a kiszolgáltatottság. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozott, közösségi programok alig vannak. Szerencsére a közbiztonság relatíve jó: alkalmanként elvisznek valamit a kertekből, de a lopás, rablás nem jellemző. Erről számoltak be a beszélgetésen
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Tele a naptár: az alapítvány igyekszik minél több közösségi programot nyújtani a helyiek számára
Fotó: Palágyi Barbara
 

A szépkorúaknak tartott beszélgetéssel párhuzamosan játékos gyermekfoglalkozás zajlik a kertben: környékbeli gyerekek jöttek át, hogy felügyelet mellett játsszanak egy kicsit. Bújócskáznak, fogócskáznak, csúszdáznak. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

Végéhez közeledik a nap, de még pár kép erejéig megállunk a Rakacaszendtől néhány kilométerre található Rakaca-víztározónál. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A Rakacaszendről és a Recik munkájáról készített részletes beszámolónkat keresse a friss Magyar Narancsban! 

Az egyik fenti fotónkon látható, felújított házban élő fiatal pár mindennapjaival, életlehetőségeivel külön cikkben foglalkoztunk:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.