Előző cikkünkben bemutattunk egy újabb botrányos komlói ügyet, amely során negyven vagy akár több társasházat is megkárosíthatott egy társasházkezeléssel megbízott kft. Mivel a városban ez már a sokadik eset volt, az okozott kár már bőven meghaladja a százmillió forintot.
Felmerül a kérdés, miért követik el a komlói közös képviselők és társasházak újra és újra ugyanazt a hibát? Milyen társadalmi, törvényi, jogi, pszichológiai háttere van a folyamatoknak? De jó tanácsokat is adunk!
Emberi dolgok
Első körben Ungi Szilvia felnőtt klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával közösen próbáltunk válaszokat találni. A szakember szerint a probléma hátterében több tényező állhat.
„Egyrészt felmerül az egyéni felelősség kérdése, másrészt a közösségé, emellett a társadalomé és a jogrendszeré is. A felelősséget nem szabad áthárítani csak a lakóközösségre (áldozathibáztatás), hiszen a bűncselekményt nem ők követik el, hanem az egyén, azaz a társasházkezelő” – hangsúlyozta Ungi Szilvia.
Hogy milyen okok vezetnek oda, hogy valaki ellopja a rábízott pénzt, szintén lehet sokrétű: megromlott anyagi helyzet, a könnyű pénz lehetősége, vagy akár a felelősségre vonás elmaradásának reménye. A közösség felelőssége pedig abban áll, hogy ellenőrzés nélkül hagyják az egyént, többnyire azért, mert megbíznak benne.
„Egy faluban, ahol szűk a közösség, mindenki ismer mindenkit, vélhetően sokkal kisebb lenne az ilyen típusú lopás esélye. Az egyén ugyanis jobban tartana a kiközösítéstől, a kirekesztéstől” – mutatott rá a szakember.
| ||
Egy nagyvárosban szintén kisebb a nyomás a közös képviselőn, hiszen ott könnyebb elvegyülni. Ha el is követ valamit, arról később legfeljebb a közeli ismerősei szereznek tudomást, nem egy nagyobb csoport. Ráadásul, mivel a szereplők vélhetően nem ismerik egymást, nincs ilyen fokú bizalmi elv a felek között, így a lakóközösség nagyobb valószínűséggel ellenőrizné az idegen társasházkezelő munkáját.
Egy kisebb kisváros, mint Komló, valahol a kettő között áll. Az emberek jobban ismerik egymást, talán együtt jártak iskolába, vagy egy utcában laktak korábban. Az alapvető bizalom tehát megvan, így könnyebb hinni abban, hogy a közös képviselő nem okozna kárt szándékosan az ismerőseinek – magyarázta a pszichológus.
Bár elszórva találkozhatunk más esetekkel is az országban, Komlón valamiért kiemelten sok a közös képviselők által elkövetett csalások száma. A pszichológiai hatásokon túl ezért vélhetően nem lehet figyelmen kívül hagyni a város berendezkedését és múltját sem.
Miért pont Komló?
Komló, Baranya második legnagyobb városa egy századon át szénbányászatáról volt nevezetes: bányakincseinek köszönhetően a szocialista időkben erőteljesen fejlesztették,1951-ben nyilvánították várossá. Ezekben az évtizedekben Komló kifejezetten gazdag településnek számított. A bányászok keresete ugyanis jó volt: egy segédvájár is 8–12 ezer forintot vitt haza, pótlékokkal, túlórákkal együtt a 80-as évek közepén. Ehhez képest például egy gépíró 3500–4000, egy darukezelő 5000 forintot keresett. Ezzel együtt a bányavállalat is a kedvükre tett: amit lehetett, támogattak anyagilag, legyen szó sportról, szórakozásról, művelődésről. Az állam újabb és újabb társasházakat építtetett, hogy minél több munkavállalót csábítson a városba; fejlődtek a közintézmények, lettek utak, lett színház, mozi, kórház, könyvtár. A város infrastruktúrája rohamosan fejlődött.
Páva Zoltán, Komló egyik volt polgármestere kérdésünkre elmondta, annak idején mindenki mindent fizetett rendszeresen, fel sem merült, hogy valaki nem egyenlíti ki a tartozását egy szolgáltató felé. Akkoriban még közvetlen kapcsolat állt fenn a lakók és a szolgáltatók között, nem voltak ugyanis közös képviselők. A takarítást hetes rendszerben végezték a lakók, a számlákat pedig maguk fizették. Ebben egyébként rengeteget segített a bánya: csaknem 5000 lakás volt a bánya tulajdonában, és az ezekben élő családok mind különböző kedvezményeket kaptak az áramdíjra, a fűtésre vagy akár a lakhatásra. „Közös költség legfeljebb a lépcsőház-világítás volt, a házmesternek pedig csak apró ügyekben kellett eljárnia” – magyarázta Páva Zoltán. A privatizációval azonban megváltoztak a dolgok. A korábban tanácsi vagy bányászlakások magántulajdonba kerültek, a kedvezményeknek csak a töredéke maradt fenn, a kiadások nőttek. A szolgáltatók is egyszerűsíteni akartak a folyamatokon: több ügyfél helyett kevesebbet szerettek volna. „Így alakult ki a közös képviselős rendszer” – mutatott rá Páva Zoltán. A társasházak egy szerződést kötöttek bizonyos szolgáltatókkal, a pénzt pedig a társasház képviselője szedte össze és továbbította a cégek felé. Kezdetben főként lakók vállalták magukra ezt a feladatot, később azonban megbízott társasházkezelők lettek.
Szintén kedvezhet a csalóknak az a jelenség is, hogy Komlón minden harmadik dolgozó ingázik, a munkavállalók többsége Pécsre jár be. Az utazás összességében akár 3-4 órát is elvehet a napból a munkaidőn túl, sokan hajnalban indulnak útnak és/vagy este érnek haza. Ilyenkor már a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a ház közös ügyeivel foglalkozzanak. „Reggel megyek, este jövök, nincs nekem időm ilyesmire” – legyintettek többen is az érintett társasházakban, amikor az ellenőrzés hiányát feszegettük.
Ha pedig nincs megbízott könyvelő, aki ezt elvégezze, a társasházak magukra maradnak. A jogszabályok ugyanis nem igazán védik a lakóközösségeket.
Lukas a jogi védőháló
A közös képviselők munkáját a lakók ellenőrizhetik számvizsgáló bizottsággal vagy egy megbízott könyvelővel. Itt azonban vége van a sornak, a társasházaknak ugyanis nincs hivatalos felügyeleti szervük. A települések jegyzői ugyan ellenőrizhetik, hogy a jogszabályokban előírt feltételeknek formailag megfelel-e a társasház működése, de a hatáskörük nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyben bírósági, hatósági eljárásnak van helye. Így „a jegyzői törvényességi felügyelet eljárása nem irányulhat a társasház működésének gazdaságossági vagy célszerűségi szempontból való ellenőrzésére” sem. Dr. Vaskó Ernő, Komló címzetes főjegyzője kérdésünkre elmondta, a jegyző csak azt ellenőrizheti, hogy:
– a társasház alapító okirata, szervezeti-működési szabályzata és azok módosítása megfelel-e a jogszabályoknak,
– a társasház működése, közgyűlési határozata megfelel-e a jogszabályoknak, az alapító okiratnak és a szervezeti-működési szabályzatnak,
– és hogy a társasház működése megfelel-e közgyűlési határozatban foglaltaknak.
Ha valamilyen szabálytalanságot talál, felhívja a társasház figyelmet a törvényesség helyreállítására. Amennyiben ezt nem teljesítik határidőre, akkor a jegyző a bírósághoz nyújthat be keresetet.
Vagyis, ha felmerül a lopás, sikkasztás vagy bármilyen törvénysértés gyanúja, célszerű inkább egy ügyvéd és a rendőrség segítségét kérni. Ungi Szilvia pszichológus ugyanakkor felvetette, ha az ember azt látja maga körül vagy akár a médiában, hogy a tetteknek nincs következményük, az melegágya lehet a visszaélések és bűncselekmények megnövekedésének. „A komlói közös képviselők azt láthatták, hogy a korábban hasonló csalást elkövető személyek – bár indult ellenük eljárás – végül/egyelőre nem kerültek börtönbe, és az okozott kárt sem térítették/térítik meg. Így jogosan gondolhatják azt, hogy őket sem vonják majd felelősségre. Másrészről ott van ugyanez az érzés a megkárosítottakban is: minek szóljanak, kérjenek számon bármit is, ha úgysem történik semmi. Ezért nem kizárt, hogy inkább ráhagyják a dolgokat a társasházkezelőkre” – vélte a szakember.
| ||
A közös képviselőkbe vetett bizalmat és a nemtörődömséget támasztotta alá néhány, a mostani ügy kapcsán érintett lakó beszámolója is. Egyikük elmondta, az ő házukban csak akkor panaszkodnak a lakók, ha éppen összefutnak a folyosón, de a közgyűlést nem hívják össze. A számvizsgálók nem értenek a könyveléshez, de ha szóvá is tettek volna valamit, a társasházkezelő akkor is kibeszélte volna magát a „nagy dumájával” – fogalmazott a lakó.
Más házakban voltak, akik megpróbáltak szembemenni az árral, de nem jártak sikerrel. Az egyik épület pénzügyi ellenőre, bár minden negyedévben elvégezte az ellenőrzést, sőt, írásban a lakók tudomására hozta a hiányosságokat, a tulajdonosok mégis elfogadták az éves beszámolót. „Nem részletezem, milyen sértő megjegyzéseket kaptam a képviselőtől és egyes lakóktól az elmúlt években” – mutatott rá a számvizsgáló. Egy másik lakó pedig arról számolt be, hogy ő is próbálkozott ellenőrzéssel, de ugyanilyen reakciókat kapott. „Sajnos én is ebben a cipőben jártam, amikor elkértem a könyvelést ellenőrzésre még 2013-ban – emlékezett vissza. – Átadta, de amikor felhívtam a figyelmét a bizonylati fegyelem betartására, a lakók megvédték, engem pedig szőrszálhasogatónak neveztek.”
Ungi Szilvia szerint azt is fontolóra kell venni, vajon milyen súllyal esik latba a környezet, amelyben az érintett lakók felnőttek. A magyar oktatási rendszer és politikai hagyomány ugyanis hajlamos autoriter elven működni, és „gyermeki” szinten kezelni a felnőtteket is. Az iskolában például a gyerekek tanulnak matematikát, de a pénzügyeik kezeléséhez már nem kapnak útmutatót. Ez régen is így volt. Nem biztos tehát, hogy az így nevelkedett, mára idős emberektől vagy az ő gyerekeiktől kellene elvárni a tájokozottságot, vagy azt, hogy értsenek a könyveléshez. A legtöbb házban vélhetően nem tudják, hogy működik maga a társasház, hogy milyen jogaik, lehetőségeik vannak, mit tehetnek. „Emellett persze ott van a szociálpszichológiából jól ismert jelenség is, hogy minél több ember van egy csoportban, annál inkább szétoszlik a felelősség – míg végül senki nem tesz semmit.”
A szolgáltatóknak is érdeke lenne
A lakóközösségek tehát eléggé magukra vannak hagyva a problémával, és a dolgukat nem könnyítik meg a szolgáltatók sem. Felkerestük – a vízdíjak elsikkasztása kapcsán többszörösen is érintett – Baranya Víz Kft.-t, hogy megtudjuk, hogyan fordulhat elő, hogy társasházak a tartozásokról, be nem fizetett csekkekről csak későn értesülnek, amikor már több százezer vagy akár milliós a hiányuk.
A szolgáltató válaszából kiderült, a legfőbb problémát az jelenti, hogy a cégek a társasházakkal állnak jogviszonyban, nem egyes lakókkal. A házak képviselői pedig a társasházkezelők, akiknek, sikkasztás esetén, nem áll érdekükben tájékoztatni a lakosságot.
Szurdi Gábor értékesítési és ügyfélkapcsolati vezető kérdésünkre megerősítette, mivel a víziközmű-szolgáltató alapvető érdeke, hogy a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó számlákat határidőre kiegyenlítsék a felhasználók, a határidőn túli követelések érvényesítése érdekében a vonatkozó jogszabályok adta lehetőséggel élve tesznek lépéseket. Ennek a következő a menete: a jogszabályi felhatalmazás alapján – a korlátozási eljárást megelőzően – legalább két felszólító levelet küld a Baranya-Víz Zrt. az adósnak. A korlátozást a fizetési kötelezettséget 60 nappal meghaladó késedelem esetén lehet lefolytatni oly módon, hogy a korlátozási eljárás időpontjáról (5 napos intervallumot megadva) tájékoztatni kell az érintettet. Ezt követően, illetve ezzel párhuzamosan jogi eljárást is kezdeményez a szolgáltató. Fizetési meghagyás kibocsátásával indul az eljárás, melynek végső soron végrehajtási eljárás a vége. Egyedi esetekben természetesen lehetőséget biztosítanak a tartozás részletekben történő rendezésére is a fent említett eljárás elkerülése érdekében.
Azaz: nem kizárt, hogy a szolgáltató többszöri felszólítást küldött az adós társasházaknak, azonban ezek elakadtak a közös képviselőnél. A lakóknak pedig egészen addig fogalmuk sem volt a kialakult helyzetről, amíg a vízmű ki nem tette az értesítőt a házakban a vízszolgáltatás korlátozásáról.
A társasházi közös vízóra problémáját azonban nem lehet megkerülni, ha a lakók nem rendelkeznek egyedi (hatályos mellékszolgáltatási) szerződéssel és hiteles, plombával vagy záróbélyeggel ellátott mellékvízmérőkkel. Egyéb más feltételeknek is teljesülniük kell, de ezekről bárki részletes tájékoztatást kaphat, ha felkeresi a szolgáltatót. Addig azonban a vízmű a társasházzal és annak képviselőjével áll jogviszonyban/kapcsolatban, és a közös főmérő, illetve az arról leolvasott vízfogyasztás a mérvadó. És mivel a víziközmű-szolgáltató a szerződés szerinti felhasználóval szemben érvényesíti követelését, amennyiben ez a társasház, akkor vele szemben. Vagyis: hiába fizették be a lakók az általuk fogyasztott köbméterek díját, ha a közös képviselő nem továbbította azt a szolgáltatónak, a háznak újra rendeznie kell a számlát.
Mit tehetnek a lakók a saját érdekükben?
Minderről Posta Renáta és Posta Róbert társasházi közös képviselő beszélt kérdésünkre:
Tanácsok társasházakban élő lakóközösségeknek
Komlón az elmúlt években több társasházi közös képviselőről is kiderült, hogy ellopta a lakók pénzét. Az érintett közösségeknek (és egyúttal minden társasháznak) gyűjtöttünk össze pár jó tanácsot Posta Renáta és Posta Róbert társasházi közös képviselők segítségével. A videóhoz tartozó cikk első része itt: http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/elkepeszto-kozos-kepviselo-botranysorozat-komlon-200-millio-forint-is-eltunhetett-110178, a második része itt: olvasható.
A kétrészes cikksorozat a Független Médiaközpont támogatásával jött létre. Az első részt itt olvashatja.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg)
