Miért lophatnak annyit a közös képviselők? – A komlói botránysorozat 2. része

szerző
Katus Eszter
publikálva
2018. márc. 29., 15:39
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szakemberekkel járjuk körbe, hogy milyen okok és feltételek kedvezhetnek az enyves kezű közös képviselőknek.

Előző cikkünkben bemutattunk egy újabb botrányos komlói ügyet, amely során negyven vagy akár több társasházat is megkárosíthatott egy társasházkezeléssel megbízott kft. Mivel a városban ez már a sokadik eset volt, az okozott kár már bőven meghaladja a százmillió forintot.

Felmerül a kérdés, miért követik el a komlói közös képviselők és társasházak újra és újra ugyanazt a hibát? Milyen társadalmi, törvényi, jogi, pszichológiai háttere van a folyamatoknak? De jó tanácsokat is adunk!

Emberi dolgok

Első körben Ungi Szilvia felnőtt klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával közösen próbáltunk válaszokat találni. A szakember szerint a probléma hátterében több tényező állhat.

„Egyrészt felmerül az egyéni felelősség kérdése, másrészt a közösségé, emellett a társadalomé és a jogrendszeré is. A felelősséget nem szabad áthárítani csak a lakóközösségre (áldozathibáztatás), hiszen a bűncselekményt nem ők követik el, hanem az egyén, azaz a társasházkezelő” – hangsúlyozta Ungi Szilvia.

Hogy milyen okok vezetnek oda, hogy valaki ellopja a rábízott pénzt, szintén lehet sokrétű: megromlott anyagi helyzet, a könnyű pénz lehetősége, vagy akár a felelősségre vonás elmaradásának reménye. A közösség felelőssége pedig abban áll, hogy ellenőrzés nélkül hagyják az egyént, többnyire azért, mert megbíznak benne.

„Egy faluban, ahol szűk a közösség, mindenki ismer mindenkit, vélhetően sokkal kisebb lenne az ilyen típusú lopás esélye. Az egyén ugyanis jobban tartana a kiközösítéstől, a kirekesztéstől” – mutatott rá a szakember.

false

 

Fotó: MTI

Egy nagyvárosban szintén kisebb a nyomás a közös képviselőn, hiszen ott könnyebb elvegyülni. Ha el is követ valamit, arról később legfeljebb a közeli ismerősei szereznek tudomást, nem egy nagyobb csoport. Ráadásul, mivel a szereplők vélhetően nem ismerik egymást, nincs ilyen fokú bizalmi elv a felek között, így a lakóközösség nagyobb valószínűséggel ellenőrizné az idegen társasházkezelő munkáját.

Egy kisebb kisváros, mint Komló, valahol a kettő között áll. Az emberek jobban ismerik egymást, talán együtt jártak iskolába, vagy egy utcában laktak korábban. Az alapvető bizalom tehát megvan, így könnyebb hinni abban, hogy a közös képviselő nem okozna kárt szándékosan az ismerőseinek – magyarázta a pszichológus.

Bár elszórva találkozhatunk más esetekkel is az országban, Komlón valamiért kiemelten sok a közös képviselők által elkövetett csalások száma. A pszichológiai hatásokon túl ezért vélhetően nem lehet figyelmen kívül hagyni a város berendezkedését és múltját sem.

Miért pont Komló?

Komló, Baranya második legnagyobb városa egy századon át szénbányászatáról volt nevezetes: bányakincseinek köszönhetően a szocialista időkben erőteljesen fejlesztették,1951-ben nyilvánították várossá. Ezekben az évtizedekben Komló kifejezetten gazdag településnek számított. A bányászok keresete ugyanis jó volt: egy segédvájár is 8–12 ezer forintot vitt haza, pótlékokkal, túlórákkal együtt a 80-as évek közepén. Ehhez képest például egy gépíró 3500–4000, egy darukezelő 5000 forintot keresett. Ezzel együtt a bányavállalat is a kedvükre tett: amit lehetett, támogattak anyagilag, legyen szó sportról, szórakozásról, művelődésről. Az állam újabb és újabb társasházakat építtetett, hogy minél több munkavállalót csábítson a városba; fejlődtek a közintézmények, lettek utak, lett színház, mozi, kórház, könyvtár. A város infrastruktúrája rohamosan fejlődött.

Páva Zoltán, Komló egyik volt polgármestere kérdésünkre elmondta, annak idején mindenki mindent fizetett rendszeresen, fel sem merült, hogy valaki nem egyenlíti ki a tartozását egy szolgáltató felé. Akkoriban még közvetlen kapcsolat állt fenn a lakók és a szolgáltatók között, nem voltak ugyanis közös képviselők. A takarítást hetes rendszerben végezték a lakók, a számlákat pedig maguk fizették. Ebben egyébként rengeteget segített a bánya: csaknem 5000 lakás volt a bánya tulajdonában, és az ezekben élő családok mind különböző kedvezményeket kaptak az áramdíjra, a fűtésre vagy akár a lakhatásra. „Közös költség legfeljebb a lépcsőház-világítás volt, a házmesternek pedig csak apró ügyekben kellett eljárnia” – magyarázta Páva Zoltán. A privatizációval azonban megváltoztak a dolgok. A korábban tanácsi vagy bányászlakások magántulajdonba kerültek, a kedvezményeknek csak a töredéke maradt fenn, a kiadások nőttek. A szolgáltatók is egyszerűsíteni akartak a folyamatokon: több ügyfél helyett kevesebbet szerettek volna. „Így alakult ki a közös képviselős rendszer” – mutatott rá Páva Zoltán. A társasházak egy szerződést kötöttek bizonyos szolgáltatókkal, a pénzt pedig a társasház képviselője szedte össze és továbbította a cégek felé. Kezdetben főként lakók vállalták magukra ezt a feladatot, később azonban megbízott társasházkezelők lettek.

Szintén kedvezhet a csalóknak az a jelenség is, hogy Komlón minden harmadik dolgozó ingázik, a munkavállalók többsége Pécsre jár be. Az utazás összességében akár 3-4 órát is elvehet a napból a munkaidőn túl, sokan hajnalban indulnak útnak és/vagy este érnek haza. Ilyenkor már a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a ház közös ügyeivel foglalkozzanak. „Reggel megyek, este jövök, nincs nekem időm ilyesmire” – legyintettek többen is az érintett társasházakban, amikor az ellenőrzés hiányát feszegettük.

Ha pedig nincs megbízott könyvelő, aki ezt elvégezze, a társasházak magukra maradnak. A jogszabályok ugyanis nem igazán védik a lakóközösségeket.

Lukas a jogi védőháló

A közös képviselők munkáját a lakók ellenőrizhetik számvizsgáló bizottsággal vagy egy megbízott könyvelővel. Itt azonban vége van a sornak, a társasházaknak ugyanis nincs hivatalos felügyeleti szervük. A települések jegyzői ugyan ellenőrizhetik, hogy a jogszabályokban előírt feltételeknek formailag megfelel-e a társasház működése, de a hatáskörük nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyben bírósági, hatósági eljárásnak van helye. Így „a jegyzői törvényességi felügyelet eljárása nem irányulhat a társasház működésének gazdaságossági vagy célszerűségi szempontból való ellenőrzésére” sem. Dr. Vaskó Ernő, Komló címzetes főjegyzője kérdésünkre elmondta, a jegyző csak azt ellenőrizheti, hogy:

– a társasház alapító okirata, szervezeti-működési szabályzata és azok módosítása megfelel-e a jogszabályoknak,

– a társasház működése, közgyűlési határozata megfelel-e a jogszabályoknak, az alapító okiratnak és a szervezeti-működési szabályzatnak,

– és hogy a társasház működése megfelel-e közgyűlési határozatban foglaltaknak.

Ha valamilyen szabálytalanságot talál, felhívja a társasház figyelmet a törvényesség helyreállítására. Amennyiben ezt nem teljesítik határidőre, akkor a jegyző a bírósághoz nyújthat be keresetet.

Vagyis, ha felmerül a lopás, sikkasztás vagy bármilyen törvénysértés gyanúja, célszerű inkább egy ügyvéd és a rendőrség segítségét kérni. Ungi Szilvia pszichológus ugyanakkor felvetette, ha az ember azt látja maga körül vagy akár a médiában, hogy a tetteknek nincs következményük, az melegágya lehet a visszaélések és bűncselekmények megnövekedésének. „A komlói közös képviselők azt láthatták, hogy a korábban hasonló csalást elkövető személyek – bár indult ellenük eljárás – végül/egyelőre nem kerültek börtönbe, és az okozott kárt sem térítették/térítik meg. Így jogosan gondolhatják azt, hogy őket sem vonják majd felelősségre. Másrészről ott van ugyanez az érzés a megkárosítottakban is: minek szóljanak, kérjenek számon bármit is, ha úgysem történik semmi. Ezért nem kizárt, hogy inkább ráhagyják a dolgokat a társasházkezelőkre” – vélte a szakember.

false

 

Fotó: MTI

A közös képviselőkbe vetett bizalmat és a nemtörődömséget támasztotta alá néhány, a mostani ügy kapcsán érintett lakó beszámolója is. Egyikük elmondta, az ő házukban csak akkor panaszkodnak a lakók, ha éppen összefutnak a folyosón, de a közgyűlést nem hívják össze. A számvizsgálók nem értenek a könyveléshez, de ha szóvá is tettek volna valamit, a társasházkezelő akkor is kibeszélte volna magát a „nagy dumájával” – fogalmazott a lakó.

Más házakban voltak, akik megpróbáltak szembemenni az árral, de nem jártak sikerrel. Az egyik épület pénzügyi ellenőre, bár minden negyedévben elvégezte az ellenőrzést, sőt, írásban a lakók tudomására hozta a hiányosságokat, a tulajdonosok mégis elfogadták az éves beszámolót. „Nem részletezem, milyen sértő megjegyzéseket kaptam a képviselőtől és egyes lakóktól az elmúlt években” – mutatott rá a számvizsgáló. Egy másik lakó pedig arról számolt be, hogy ő is próbálkozott ellenőrzéssel, de ugyanilyen reakciókat kapott. „Sajnos én is ebben a cipőben jártam, amikor elkértem a könyvelést ellenőrzésre még 2013-ban – emlékezett vissza. – Átadta, de amikor felhívtam a figyelmét a bizonylati fegyelem betartására, a lakók megvédték, engem pedig szőrszálhasogatónak neveztek.”

Ungi Szilvia szerint azt is fontolóra kell venni, vajon milyen súllyal esik latba a környezet, amelyben az érintett lakók felnőttek. A magyar oktatási rendszer és politikai hagyomány ugyanis hajlamos autoriter elven működni, és „gyermeki” szinten kezelni a felnőtteket is. Az iskolában például a gyerekek tanulnak matematikát, de a pénzügyeik kezeléséhez már nem kapnak útmutatót. Ez régen is így volt. Nem biztos tehát, hogy az így nevelkedett, mára idős emberektől vagy az ő gyerekeiktől kellene elvárni a tájokozottságot, vagy azt, hogy értsenek a könyveléshez. A legtöbb házban vélhetően nem tudják, hogy működik maga a társasház, hogy milyen jogaik, lehetőségeik vannak, mit tehetnek. „Emellett persze ott van a szociálpszichológiából jól ismert jelenség is, hogy minél több ember van egy csoportban, annál inkább szétoszlik a felelősség – míg végül senki nem tesz semmit.”

A szolgáltatóknak is érdeke lenne

A lakóközösségek tehát eléggé magukra vannak hagyva a problémával, és a dolgukat nem könnyítik meg a szolgáltatók sem. Felkerestük – a vízdíjak elsikkasztása kapcsán többszörösen is érintett – Baranya Víz Kft.-t, hogy megtudjuk, hogyan fordulhat elő, hogy társasházak a tartozásokról, be nem fizetett csekkekről csak későn értesülnek, amikor már több százezer vagy akár milliós a hiányuk.

A szolgáltató válaszából kiderült, a legfőbb problémát az jelenti, hogy a cégek a társasházakkal állnak jogviszonyban, nem egyes lakókkal. A házak képviselői pedig a társasházkezelők, akiknek, sikkasztás esetén, nem áll érdekükben tájékoztatni a lakosságot.

Szurdi Gábor értékesítési és ügyfélkapcsolati vezető kérdésünkre megerősítette, mivel a víziközmű-szolgáltató alapvető érdeke, hogy a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó számlákat határidőre kiegyenlítsék a felhasználók, a határidőn túli követelések érvényesítése érdekében a vonatkozó jogszabályok adta lehetőséggel élve tesznek lépéseket. Ennek a következő a menete: a jogszabályi felhatalmazás alapján – a korlátozási eljárást megelőzően – legalább két felszólító levelet küld a Baranya-Víz Zrt. az adósnak. A korlátozást a fizetési kötelezettséget 60 nappal meghaladó késedelem esetén lehet lefolytatni oly módon, hogy a korlátozási eljárás időpontjáról (5 napos intervallumot megadva) tájékoztatni kell az érintettet. Ezt követően, illetve ezzel párhuzamosan jogi eljárást is kezdeményez a szolgáltató. Fizetési meghagyás kibocsátásával indul az eljárás, melynek végső soron végrehajtási eljárás a vége. Egyedi esetekben természetesen lehetőséget biztosítanak a tartozás részletekben történő rendezésére is a fent említett eljárás elkerülése érdekében.

Azaz: nem kizárt, hogy a szolgáltató többszöri felszólítást küldött az adós társasházaknak, azonban ezek elakadtak a közös képviselőnél. A lakóknak pedig egészen addig fogalmuk sem volt a kialakult helyzetről, amíg a vízmű ki nem tette az értesítőt a házakban a vízszolgáltatás korlátozásáról.

A társasházi közös vízóra problémáját azonban nem lehet megkerülni, ha a lakók nem rendelkeznek egyedi (hatályos mellékszolgáltatási) szerződéssel és hiteles, plombával vagy záróbélyeggel ellátott mellékvízmérőkkel. Egyéb más feltételeknek is teljesülniük kell, de ezekről bárki részletes tájékoztatást kaphat, ha felkeresi a szolgáltatót. Addig azonban a vízmű a társasházzal és annak képviselőjével áll jogviszonyban/kapcsolatban, és a közös főmérő, illetve az arról leolvasott vízfogyasztás a mérvadó. És mivel a víziközmű-szolgáltató a szerződés szerinti felhasználóval szemben érvényesíti követelését, amennyiben ez a társasház, akkor vele szemben. Vagyis: hiába fizették be a lakók az általuk fogyasztott köbméterek díját, ha a közös képviselő nem továbbította azt a szolgáltatónak, a háznak újra rendeznie kell a számlát.

Mit tehetnek a lakók a saját érdekükben?

Minderről Posta Renáta és Posta Róbert társasházi közös képviselő beszélt kérdésünkre:

Tanácsok társasházakban élő lakóközösségeknek

Komlón az elmúlt években több társasházi közös képviselőről is kiderült, hogy ellopta a lakók pénzét. Az érintett közösségeknek (és egyúttal minden társasháznak) gyűjtöttünk össze pár jó tanácsot Posta Renáta és Posta Róbert társasházi közös képviselők segítségével. A videóhoz tartozó cikk első része itt: http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/elkepeszto-kozos-kepviselo-botranysorozat-komlon-200-millio-forint-is-eltunhetett-110178, a második része itt: olvasható.

A kétrészes cikksorozat a Független Médiaközpont támogatásával jött létre. Az első részt itt olvashatja.

szerző
Katus Eszter
publikálva
2018. márc. 29., 15:39
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    Közöskép
    2018. március 29., csütörtök 18:51
    Amióta (11. éve) kk. vagyok, a következőket vezettem be:
    1./a bankszámlához bárki hozzáférhet - utalni nem tud, mert ahhoz jelszó + token kell - de bármikor megnézheti.
    2./ Minden számlát az ELMÜ - n, vagy a Díjneten keresztül fizetek ki, a számlákat letöltöm, és bárkinek elküldöm, illetve bárkinek odaadom a jelszót, másfél évre visszamenőleg megnézheti a számlákat.
    3./ SEMMILYEN készpénz forgalom nincs! Minden csak és kizárólag a bankszámlán keresztül kerül kifizetésre, illetve befizetésre. Ma már max. 2 órán belül odaér az átutalt pénz, jövőre pedig azonnal.
    4./ SEMMILYEN készpénzfelvétel nincs a bankszámláról. ha még is szükség volna rá, - eddig nem volt, nem is lesz - ahhoz már egy tulajdonos (akit a közgyűlés erre felhatalmazott annak idején) és a kk. együttes aláírása kell.

    Minden hónapban az egyik tulajdonosnak átadom az összes bejövő és kimenő számlát (vagy bárkinek, aki kéri).

    Szerintem ez ilyen egyszerű. Elhatározás, és közgyűlési határozat kérdése. Internet, számítógép, okostelefon szinte már mindenhol van. Havonta egy alkalommal max 5 perc, és bárki tisztában lehet a ház pillanatnyi pénzügyeivel.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs
Légy tudósítónk! Jelentkezés

Politika

még több Politika...

best of Narancs