Eddig nem tapasztalt feszültségeket generál az idei szeptemberi szüret szervezése Kiskunhalason. Az események megértéséhez nem árt tudni, hogy bő három évtized után 2011-től már nem az önkormányzat közművelődési apparátusa, hanem egy hagyományőrző baráti kör szervezi a kiskunhalasi szüreti fesztivált.
| ||
Az önkormányzat – amely a Városért Közalapítványon keresztül intézte korábban a rendezvényt – két okból adta át a szervezést: egyrészt a baráti kör vállalta, hogy a korábbi hat-nyolcmilliós támogatás helyett annak negyedéből (plusz a szponzori pénzekből) „kihozzák” a szüretet, másrészt a lakosság is igényelte, hogy változzon, új színekkel gazdagodjon a program. Az egyik sokat emlegetett mélypont az ezredforduló éveiben az volt, amikor egy meghívott afrikai tánccsoport úgy lépett fel, hogy állítólag Ferihegyen elhagyták a hangszereiket és az autentikus jelmezeket, így diszkósított etnóra kék tréningruhában táncoltak.
Ősmagyar a cool
Ehhez képest a néptáncosokból és hagyományőrzőkből álló szervezőcsapat markáns arculatváltást hirdetett meg. „Az a célunk, hogy végre legyen ránk jellemző a szüret, olyan, ami másutt nincs; ami a miénk, és amire büszkék lehetünk. Az igénytelen cirkusz és műanyagokkal telezsúfolt zsibvásár nyilván nem ilyen. Viszont a hagyományos magyar mesterségeket, népviseletet, ételeket és népszokásokat bemutató szüret olyan, ami ország-világnak megmutatja, mik a gyökereink, kik voltunk-vagyunk. A kronachiak (Kronach Kiskunhalas német testvérvárosa – K. Z.), a szekszárdiak, a székelyek vagy a kiskőrösi tótok sem a globális multikultúra termékeivel csalogatják oda a vendégeket, hanem azzal, ami őket reprezentálja” – vázolta elképzelésüket Sziládi László, az egyik szervező, aki a széles városi összefogásra is hangsúlyt helyezett. Már csak azért is, mert a minimálisra csökkentett támogatás mellett tényleg szükségük volt más adományozására is. Volt, aki birkát ajánlott fel, olcsóbban jöttek biztosítani a mentősök, sőt a főszervezőkön túl a közreműködő segítők is ingyen dolgoztak.
Komoly indulatok
Ennek ellenére felzúdulást váltott ki a városban, amikor a szüretszervezők meghirdették, hogy minden résztvevőtől elvárják a népi hagyományokhoz hű arculatot, öltözetet. A szüret Halason ugyanis két fő attrakció köré szerveződik: a látványos, több kilométeres és a város központjában kiteljesedő felvonulás, illetve a dús kirakodóvásározás és gasztronómiai ínyencségeket kínáló sütödék, élelmiszeresek köré. Az első általuk szervezett felvonulásról ezért kirekesztették a város ismert moderntánc-együttesét, a Studio 2000 TSE-t, és nem engedtek fellépni több iskolai alakulatot és civil egyesületet, ahogy a szintén országszerte híres halasi veteránautó-tulajdonosokat se. Idén pedig kizárták a rendezvény területéről azokat a kiskereskedőket, akik vattacukrot vagy kandírozott török mogyorót és olcsó műanyag játékokat, vagy más, a tradicionális népi mesterségekhez nem sorolható élelmiszert, vagy bizsut akartak árulni. „Ezzel több halasit rekesztenek ki, mint amennyit vonzanának. Szilády Áron (a város első gimnáziumának megalapítója, református lelkész, tudós orientalista, országgyűlési képviselő, nyelv- és irodalomtudós, akadémikus a múlt század elején – K. Z.) sem járt bő gatyában, mégis magyar és halasi volt” – adott hangot kételyeinek a helyi sajtóban egy a neve mellőzését kérő pedagógus.
| ||
| Tavalyi kompromisszumok: néptáncot a breakbe! A tavalyi szüreti fesztivál aránylag békésen lement. Talán azért, mert voltak bizonyos kompromisszumok: a mazsorettek például palotás jelmezbe öltöztek, az európai hírű házi sörfőzők (róluk írtunk mi is) is megjelenhettek, sőt egy produkció ötvözte a break dance-t a magyar néptánccal. Ugyanakkor kirajzolódtak már a „magyarságszabályzat” követhetetlen keretei is. A szüretre beengedett bizsu Kínából érkezett, miközben a felvonuláson előfordult dél-amerikai eredetű póni és francia eredetű velocipéd is. |
A szervezők azonban hajthatatlanok. „Tudjuk, hogy egy hagyományt megteremteni, vagyis újra visszahozni, az nem megy azonnal, eleinte idegennek hathatnak egyes elemei. De abban hiszünk, hogy megtapasztalja majd a nép, hogy nem az idegen zsibvásári műfaj az igazi, hanem az, amiből a gyökereink erednek. (…) Bárkit szívesen látunk, csak most ne amerikaimogyorót hozzon, inkább valami hagyományossal álljon elő!” – kérte a nyilvánosságot Cornea Zsolt néptáncvezető, a másik főszervező.
A vitát tovább színezte a kitiltott kiskereskedők érvelése: nekik az idei háromnapos nagyrendezvényről való kimaradás nagy érvágás. „Elfogadom, hogy popcorn, amerikai zászló ne legyen, de könyörgök, a vattacukor és a kandírozott török mogyoró, amit magyar alapanyagból magyar cukorral állítanak elő a megyében, az miért és mióta nem része a mi kultúránknak!?” – veti fel Farkasné Ilona kiskereskedő, aki szerint mind a műanyag játékot árulóknak, mind az ételeseknek a válság és a multik térhódítása miatt így is elég nehéz a megélhetésük. „Azt szeretnék, hogy mi is menjünk tönkre, és álljunk sorba segélyért? Én nemrég Bösztörpusztára, a Magyarok Országos Gyűlésére is bejelentkeztem ugyanezekkel a termékekkel. Ott befogadtak, pedig ott is a népi vonal a jelszó. Akkor Halasnak miért vagyunk elfogadhatatlanok?” – vetette fel.
A szervezők erre azt felelik: Bösztörpusztán nem alakult még ki a hagyományok követésének teljes tisztasága, de ádázul figyelik, hogy a multiknál forgalmazott álnépi holmik vagy élelmiszerek ne hígíthassák fel a tisztán népi-nemzeti kereskedést. „A szüretre mi foglaltuk le a területet, a mi felelősségünk ott a rend és a színvonal. Ha pedig a felelősség a miénk, akkor a jog is bennünket illet, hogy ott azok és olyanok jelenjenek meg, akik a mi elképzeléseinkbe beleférnek. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti gazdaság, a kistermelők, kézművesek megerősödjenek, és ez az ágazat újra megkapja az őt illető elismerést, akkor ezt valahol el kell kezdenünk. Mi elkezdtük” – mondta az egy másik szervező, Bús József, aki korábban Halason a Hazatalálás nevű, a magyar ősmúlt hagyományait éltető rendezvényeket szervezett.
| ||
Ám a kereskedőknek erre is van válaszuk. „A mi családunk például hét évtizede a vásározásból él. De a magyar kisemberek érdekének védelmét nem itt és nem így kéne kezdeni: nem úgy, hogy kizárjuk őket az utolsó kereseti lehetőségből is” – mondja a piacokról-vásárokról városszerte ismert Józsa Mária.
A város nem szól bele
Halason többen felvetették, hogy a vitába vajon miért nem avatkozott be a városvezetés. Gyovai István független polgármester azzal reagált a problémára, hogy a képviselő-testület átadta a szüretrendezést a Városért Közalapítványnak, az pedig megbízta a Cornea Zsolt vezette baráti kört. „A budapesti Szigettől egy sor más nagy rendezvényen át sok példa van rá, hogy nem a város, hanem hivatásosok szervezik a rendezvényt. Azt kértem és javasoltam a kereskedőknek, hogy nyugodjanak meg, és találjanak helyet a rendezvény közelében” – mondta a polgármester. Erre azonban nem sok lehetőségük volt: a belváros főteréről kivezető szűkebb-tágabb utcácskák menekülő útvonalnak minősülnek, ahová nem települhet akadályt jelentő árusítóbódé.
Értesüléseink szerint a meghirdetett szigorú elvek ellenére az idei rendezvény se lesz teljesen kompromisszummentes: a mazsorettek megint felléphetnek, igaz, csakis palotás felszerelésben.
| Nemzetközi gyökerek A szüreti fesztivál és a menet hagyománya a szocializmusba nyúlik vissza: az első ilyet Kiskunhalasra 1979-ben a helyi téeszek és állami gazdaságok hozták be. A néphagyomány addig csak a szüreti bált ismerte. Ami pedig ma már „helyi” néphagyomány, az egykor szintén külföldi volt: a léggömbárus, a céllövöldés, a giccses vásárfia-mézeskalács, a nyugati ipar konyhai eszközei, vagy a Kiskunságban ma már méltán kedvelt, de eredetileg Németországból eredő Kiffer-körte is nyugodtan megkaphatná az „internacionalista” jelzőt. |
(Ha Ön vidéken él, és hallott hasonló történetről, kérjük, írja meg nekünk a címre!)
