„Tartozunk boldog-boldogtalannak: az óvodánkat és iskolánkat működtető településnek vagyunk a legnagyobb adósai, de pont ma reggel járt itt a gázszolgáltató embere, hogy 46 ezer forintos tartozásunk van, kikapcsolják a művelődési házunkban a gázt – vág rögtön a közepébe Hajnal Gábor, Óföldeák polgármestere. – Hát kapcsolják, nem is az önkormányzaton vágnak nagyot, hanem azon az egyetlen falubéli hajléktalanon, akit beengedtem télire a helyiségbe, hogy meg ne fagyjon. Másra már úgysem használjuk az épületet, mert nincs miből rendezvényeket szerveznünk. Abban az épületben működött a helyi posta, az is bezárt már.”
Életidegen koncepció
A Szegedtől 15 kilométerre lévő Óföldeák polgármesterével azért beszélgetünk, hogy megtudjuk: hogyan érzi magát a falu az új finanszírozási rendszerben. 2013 ebben a tekintetben ugyanis fordulópont volt: a korábbi normatív finanszírozásról a feladatfinanszírozásra való áttérés nagy megrázkódtatást jelent az önkormányzatok, főként a kis bevétellel rendelkező települések számára. Nem önmagában a központi költségvetésből származó támogatás felhasználásának a kötöttsége, inkább az államkincstár által utalt összeg mértéke a megrázó. A havonta utalt összeget ugyanis központilag számolják ki: számba veszik egy település bevételeit, ezt az összeget összevetik a település szerkezetével (falu, község, kisváros, megyei jogú város) és a lakosság számával.
| | ||
| ||
| Csökkenés mindenhol A bevételek jelentősen csökkentek, mivel a korábban beszedett illetékeket teljes mértékben elvonták, a helyben maradó szja-t az eddigi 8 százalék felére csökkentették, míg a gépjárműadó mindösszesen 40 százaléka marad a településen. Az iparűzési adó ugyan a helyi kasszában marad, de beszámítják a helyi adóerő-képességbe. Ez utóbbit figyelembe véve számolják ki, hogy a feladatokra mennyi támogatást utal az államkincstár, havi lebontásban. (Tehát ha egy településen magasabb az iparűzésiadó-bevétel, akkor kevesebb támogatást kap, így a bevételt a kötelező feladatokra kell elkölteni. A kevés iparűzési bevétellel rendelkező települések magasabb támogatást kapnak, de szabadon felhasználható pénzük nekik sem marad.) A sematikus számítások nem veszik figyelembe a helyi specialitásokat (halmozottan hátrányos népességű települések, üdülőövezetek stb.). Ugyanakkor az önkormányzatoknál maradnak a szabálysértési és a közigazgatási területen kirótt környezetvédelmi bírságok. |
| | ||
„Az előző kormány idején feltettük a kezünket, odaadtuk (önkormányzati – a szerk.) társulásba az iskolát, aztán az óvodát is, akkor kaptunk magasabb normatívát a gyerekek után, ha ezt meglépjük. Nyertünk uniós pályázaton egy kisbuszt, azzal hordjuk reggelente a kicsiket a szomszédos településre, ne kelljen a helyközi járaton rázkódniuk minden reggel. A kisbuszban van gyerekülés, biztonsági öv, büszkék voltunk – folytatja Hajnal Gábor. – 2010 után azt hittük, hogy most mi leszünk a csókosok, most meg ott tartunk, hogy le kell állítani a tanyagondnoki kisbuszunkat, mert nem kapunk a működtetésére elég pénzt. Annyit kapunk normatívan, hogy a sofőr bérét és a kötelező biztosítást kifizetjük, üzemanyagra szinte nem futja. Pedig nemcsak a kicsiket szállítjuk, hanem az időseket, betegeket visszük kezelésekre Szegedre. Többeket kell kemoterápiára vinnünk, most hagyjuk, hogy ott szenvedjenek a klinika folyosóján, amíg nem jön értük a betegszállító. Ott fetrenghetnek estig. Tapasztalatból mondom ezt.”
De akad nagyobb baj is. „A védőnői ellátást fedezi a központi finanszírozás, a házi segítségnyújtást, a gyermekjóléti ellátást, a családgondozást már nem. Törvény írja elő pontosan, hogy melyik feladatot milyen szakképesítésű és hány szakemberrel lehet működtetni, csak éppen a pénzt nem küldik ezekhez. Kénytelenek vagyunk törvényt sérteni, mert kevesebb létszámot tudunk csak biztosítani ezekhez a feladatokhoz.”
A feladatfinanszírozás számítási alapja életidegen – állítja a polgármester. „Nem lehet mindenkire ugyanazt az inget húzni. Óföldeákra az M43-as autópálya építkezése idején bejelentkezett négy cég, szép summát fizettek iparűzési adóként. Most levonultak a terepről, hiszen kész a sztráda. Tavaly az idénre tervezett bevételt még be kellett számítani, de most májusban az elszámolásnál ezek a cégek időarányosan kérik vissza a pénzüket. Tőlünk. Holott azt már az új rendszer bekebelezte! Tállai András (önkormányzatokért felelős államtitkár – a szerk.) meg azt kérdezte, miért költöttük el a pénzt. Vagy nem érti, pedig Mezőkövesden polgármester volt, vagy nem akarja érteni. Egyik sem túl vidám.”
A polgármestertől megtudjuk, hogy a feladatokra az államtól kapott összegeket ki kellett egészíteni minden hónapban, ezt a még a tavalyról maradt tartalékukból oldják meg, de már hitelt kellett felvenniük. „Ezt csak a bevételeink negyedéig tehetjük, s ennek a hitelkeretnek is a vége felé járunk. Augusztusban még futja, de szeptemberre már üres a kassza. Arról nem is beszélve, hogy a négy autópályás cég követeli rajtunk a jogos igényét a visszakért 8 millió forintra. A többi adósságunk, amiről beszéltem, csak a partnerek jóindulatán múlik.”
Országos probléma
A Magyar Önkormányzati Szövetség egy nemrég készült beszámolójában 200 település jelzéseit foglalta össze, amelyből az derül ki, hogy a személyi jövedelemadó elvonása, a gépjárműadó 60 százalékának elvétele minden települést komolyan sújtott. Az iparűzési adó beszámítása azokon nem segített, ahol elenyésző ez az adónem, de azokon sem, ahol jelentős bevétel származott ebből, hiszen beseperték a többi bevételhez, és annak az összegnek az alapján számították ki, hogy mekkora összeg jár feladatfinanszírozási normatíva címen. A helyi kezdeményezésekre semmiféle mozgástér nem maradt.
A települések már januárban jelezték, hogy tízmilliárdok hiányoznak az önkormányzati rendszerből. A Magyar Önkormányzatok Országos Szövetségének konferenciáján a minisztérium munkatársa azzal nyugtatta a polgármestereket, hogy a kormány elkülönített egy 44 milliárd forintos szerkezetátalakítási tartalékot, amelynek végrehajtásáról a későbbiekben, a „finomhangolás” során döntenek majd. A Belügyminisztérium június 11-i rendeletében valóban szétosztott összesen 17 milliárd forintot, három részletben négy feladatra. A gyermekétkeztetés, a gyermekjólét anomáliáit igazították ki és egyes települések, ahol az adóerő-képesség nem haladja meg a 16 ezer forint egy főre eső összeget, szintén kaptak, kapnak támogatást. A falvak finanszírozása több elöljáró jelzése szerint nem oldja meg a gondokat, augusztusra, de legkésőbb az év végére csőd alakulhat ki több helyen. A Belügyminisztérium a rendeletben arra is kitért, hogy továbbra is ragaszkodik a feladatfinanszírozáshoz.
Külföldre távozna a polgármester
Óföldeák polgármestere szerint az új rendszer képtelen figyelembe venni a helyi sajátosságokat. „Az óföldeáki képviselők január óta nem veszik fel a tiszteletdíjukat” – árulja el Hajnal. Persze ez a legkevesebb, csupán néhány tízezer forintról van szó. „Én főállású polgármester vagyok, hamarosan én sem tudom majd felvenni a fizetésem, de én legfeljebb elmegyek kamionosnak, vagy kimegyek külföldre munkát vállalni. Az is megfordult a fejemben, bármennyire nem elegáns munkaügyi bírósághoz fordulni, megteszem, ha nem tudja az önkormányzat elutalni a pénzem. Dühből. Valahogy azt látom, hogy szándékosan terelgetik abba az irányba az önkormányzatokat, mintha pénzügyi analfabéták volnának, be akarják bizonyítani a helyieknek, hogy lám-lám, az állam segít nektek, ezek a ti főnökeitek meg folyamatosan elbaltázzák. Én pénzügyi szakember vagyok, Földeákon kezdtem, majd 1997-ben jöttem ide, minden csínját-bínját ismerem az önkormányzati költségvetésnek. Ha idejönne egy csődbiztos, megeszem a kalapom, ha többet tud kihozni ebből a pénzből.”
