„Nem halt meg a vidéki média”: egy szerkesztőség, amely szembemegy a propagandadömpinggel

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. április 11.

Kis-Magyarország

Ragadós lehetne a példájuk!

„Három szoba plusz konyha egy irodaház első emeletén: itt készül a Nyugat.hu, hogy puszta létével cáfolja a sokszor hangoztatott tételt, miszerint „halott a vidéki sajtó”. Nem az, legalábbis Szombathelyen biztosan nem. Körülöttem újságírók és szerkesztők, egy fotós, egy marketinges: a napi 40–50 ezer egyéni látogatót vonzó portál stábja” – ezzel kezdődik a friss Narancsban megjelent riportunk, amelyben azt próbáljuk bemutatni, hogyan lehetséges egy, nívósabb anyagokat publikáló hírportált működtetni és fenntartani – vidéken.

A Budapesten kívüli nyilvánosság ugyanis visszatérő téma, amikor a hazai médiahelyzet akkut problémáiról beszélünk. Ezt pár éve alaposabban körbe is jártuk, Mészáros Lőrinc épp akkor csapott le a Mediaworks vidéki lapjaira (is), azt követően a helyzet értelemszerűen csak tovább romlott.

Ma ott tartunk, hogy az összes, ugyan zuhanó példányszámú, de így is jelentős eléréssel bíró megyei lap kormányközelben van (KESMA), így nem csoda, hogy ezekből az újságokból ma nem, vagy csak nagyon részlegesen lehet tájékozódni a helyi ügyekről, történésekről, oknyomozást, tényfeltárást pedig jobb, ha nem is keressünk bennük.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni?

A friss Narancsban a nyugat.hu működését vizsgáltuk meg és arra kerestük a választ, hogy fenntartható-e a modell. A portál három munkatársával, Roznár Gyöngyi főszerkesztővel, Nagy Ákos Balázs gazdasági vezetővel és Szilágyi József újságíró-főmunkatárssal beszélgettem a szerkesztőségükben. Az interjúból most jöjjön csak egyetlen kérdés, ami arra vonatkozott, mennyire látják lehetségesnek, hogy hozzájuk hasonló portálok jelenjenek meg az ország több pontján.

Szilágyi József és Roznár Gyöngyi (hátul Józing Antal)

Szilágyi József és Roznár Gyöngyi (hátul Józing Antal)

Fotó: Nagy Jácint

„MN: Lehetetlenség, hogy ha nem is minden megyében, de legalább még öt-hat régióban működjön egy ilyen hírportál?

Roznár Gyöngyi: Egyévi rendszeres budapesti utazásomba került, hogy néhány szakmai szervezetnél, alapítványnál ismertté tegyem a Nyugat.hu-t. Olyan tanulmányokat olvastam, hogy a vidéki sajtó megszűnt, mi mást tehettem volna, mint felhívtam azt, aki ezt írta, és elmondtam, hogy mi a valós helyzet. Bármilyen furcsa, mi például itt vagyunk és élünk. Nem halt meg a vidéki média.

Nagy Ákos Balázs: Húsz évünk van benne, köztük sok keserves, tudjuk, hogyan kell csinálni.

Roznár Gyöngyi: Ha több forrásunk lenne, segíthetnénk a többieket, hogy ezt ilyen formában meg lehet csinálni. Bár néha az az érzésem, a lózungokon túl a kutyát sem érdekli a vidéki média helyzete. Noha tudjuk, hogy a választások hol dőlnek el.

Nagy Ákos Balázs: Gyakorlati szinten a legfontosabb, hogy szellemi műhelyben, szerkesztőségben kell alkalmaznod az embere­ket. Online napilapot nem lehet blogszerűen, külsősökkel csinálni.

Roznár Gyöngyi: Nem teheted meg, hogy ne főállásban foglalkoztass. Biztosítanod kell, hogy a munkatárs meg tudjon élni ebből, különben nem meri bevállalni. Ha akár két jó újságíró van egy megyében, ők már valamit tudnak csinálni. De csak akkor, ha adsz emellé technikai, egzisztenciális hátteret és jogi segítséget.”

A nyugat.hu szerkesztőségével készült interjút, amelyben részletesen kitérünk anyagi és szakmai kérdésekre is, vagy arra, miképp hat a helyi közéletre a médiapluralizmus, a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatják.

Ne feledje el megvásárolni a lapot az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt is:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.