„Az Önök munkatársa munkaidőben, főszerkesztői minőségében – nem először – vegzál civileket a siófoki polgármester közösségi oldalán” – írta a Mészáros Lőrinc-féle cég, a lapkiadó Mediaworks jogászának egy Facebook-kommentelő tavaly. Felvetéseire máig nem kapott választ.
A levélíró azon bukott ki, hogy a Somogyi Hírlap főszerkesztője, Lengyel János rendszeresen minősíti, "okosítja" a független Lengyel Róbert közösségi oldalának hozzászólóit. Akadt, akivel egyenesen azt közölte: tudja ám, hogy ott volt az ellenzéki tüntetésen. Mással meg azt, sok "érdekes dolog" van a birtokában róla.
A káder visszatér
Lengyelt 2016 decemberében nevezték ki főszerkesztőnek a Somogyi Hírlaphoz. Mint emlékezetes, a megyei lap ahhoz a Medaiworks nevű céghez került 2014-ben, amelyet a Népszabadságot két évvel később cinikus érveléssel bezáró osztrák üzletember, Heinrich Pecina működtetett, majd továbbadott a Mészáros Lőrinc-féle konglomerátumnak. Ez utóbbi 2016 őszén zajlott le, s alig száradt meg a tinta a szerződéseket, máris megindultak a személycserék, a szerkesztőségek autonómiáját így-úgy védő főszerkesztők, szerkesztők, újságírók leváltása.
Lassú elsötétítés - Kik nyírták ki a vidéki napilapokat?
Összesen 12 megyei napilap került októberben Mészáros Lőrinc közelébe. Szerkesztők és újságírók mondják el, milyen volt belülről a kormánypárti térfoglalás, és milyen okok vezettek addig, hogy a megyei sajtó mára nem a helyi hatalom kontrollja, hanem a barátja lett. December 1-jén nyolc megyei napilap vezetőjétől köszönt el a Mediaworks új igazgatója, Liszkay Gábor.
Az új főszerkesztőnek nem volt ismeretlen sem a lap, sem a megye. A rendszerváltás előtt is fontos posztot töltött be itt. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Somogy megyei pártbizottságának 1987. augusztusi jegyzőkönyvéből kiderül: két évvel a rendszerváltás előtt nevezték ki a megyei pártbizottság politikai munkatársává. S szinte az utolsó percig hitet tett a rendszer mellett.
Az ejtőernyős
1989 februárjában a Somogyi Néplapban még a szocializmus megjavításáról elmélkedett az MSZMP munkatársaként.
| ||
Ezt megelőzően az MSZMP somogyi pártbizottságának egyik ülésén állásfoglalást fogadtak el „a politikai nyilvánosság kiszélesítéséről”. Az ülés interneten is fellelhető jegyzőkönyve szerint a megyei titkár előrebocsátja: „Nem én vagyok ennek az előterjesztésnek a konzulense, legfőképpen Lengyel János elvtárs”. Majd úgy folytatja: „Amire véleményünk szerint legelőször vissza kell majd térnünk, az a pártsajtó szerepe, ezzel együtt a megyei pártbizottság lapgazda funkciója… Mint ismeretes a Politikai Bizottság legutóbbi álláspontja szerint a megyei lapok gazdái továbbra is a megyei pártbizottságok lesznek, ám, hogy ezt a gazda szerepet miként töltjük be, a kézi vezérlés túlhaladott módszereivel szemben (…) egy aktív, intenzív végiggondolást igényel...” S mint láthattuk, Lengyel ezen intenzíven gondolkodott.
Lengyel János azért abban az évben még egy szomorú és fontos feladatot is kapott. Szó szerint idézük a 30 évvel ezelőtti, 1989. július 11-i megyei lapból: „Tegnap az MSZMP Somogy Megyei Bizottságán tájékoztatták lapunkat arról, hogy Kádár János somogyi elvtársai, tisztelői körében igény van a ravatalnál és a temetésen a kegyeletadó részvételre. A megyei pártbizottság kéri, hogy az utazási igényeket jelezzék Lengyel Jánosnál, a megyei pártbizottság munkatársánál.”
Ám a borúra derű következett: Lengyel nem sokkal később már a Somogyi Néplaphoz került, ahol véleményformáló újságíró lett.
Szorongás, damaszkuszi út, koporsó
A rendszerváltás küszöbén sorra jelentek meg Lengyel veretes véleménycikkei a Somogyi Néplapban. És vajon min gondolkodott oly' intenzíven a pártállami rendszer kimúlásakor?Természetesen a jövőn, hogy milyen világ jön, mit hoz az egypártrendszert felváltó demokrácia.
Íme egy részlet az egyik cikkéből: „Szorongással teli világ lett az osztályrészünk… Manapság nemcsak a damaszkuszi országúton nagy a forgalom, hanem a politikai forgószínpad más színeiben is…”„A párt aktivistái alapvetően érdekeltek abban, hogy a megújult MSZMP reformszocialista pártként a szabad és demokratikus választásokon, majd azt követően is megőrizze politikai szerepét a társadalomban…” – néz a jövőbe 1989 szeptemberében. –„ A kialakult helyzetet higgadtan értékelők látják: radikálisok és fundamentalisták, önjelölt próféták és köpönyegforgatók, az új elit és annak sleppje igyekeznek biztosítani saját jövőjüket... A retorika rendszerint a megegyezésről szól, ám a hangulatkeltés (…) inkább leszámolást ígér. S mindezt a nép nevében? Mit kér valójában a nép? Valóban „kommunisták” feliratú koporsót, amelybe fillérekért szögeket lehet ütni?”
A demokráciát Orbánnak is tanulnia kell...
De megkapta ám a magáét Lengyeltől anno a Fidesz, sőt, Orbán Viktor is! „Találkozhatott e jegyzet írója is pár nappal ezelőtt – sok érdeklődő társával együtt – személyesen is Orbán Viktorral, a Fidesz választmányi tagjával, aki előadást tartott a városi művelődési központban” – írta 1989 októberében. – „Az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységéről szóló beszámolóval együtt felvázolta a rendszerváltás „fideszes” programját… Magam is demokráciát akarok… Éppen ezért fogott el valami furcsa feszengés, amikor megtudtam az előadótól, hogy a kommunistáknak „menniük kell” (…) Bizony visszatetsző az, amikor a pozitív, részletes politikai programjának kifejtése helyett az MSZMP lejáratása az egyedüli, igazán jól megfogható szándék… ”
Igaz, ekkor - legalább is a szavak szintjén - letette a voksát a sajtó szabadsága mellett. „A legfontosabb gyakorlati tett a társadalmi nyilvánosság olyan struktúrájának a kiharcolása, amelyben semmiféle hatalomgyakorlás nem akadályozhatja meg a tények és a vélemények szabad kinyilvánítását” - írta jegyzetében.
Filozófus, politológus, menedzser
„Lengyel János filozófiaoktató, politológus, okleveles humán menedzser, európai uniós szakértő és tanácsadó. A szakma minden lépcsőfokát bejárta. Volt belpolitikai újságíró, rovatvezető, szerkesztő, főszerkesztő-helyettes, felelős szerkesztő, megbízott főszerkesztő… 2014 októberétől a Mediaworks Regionális Kiadó projektekért felelős főszerkesztője. Számos szakmai elismerés és kitüntetés birtokosa. Príma-díjas, a Magyar sajtó kategóriában.” Ezt már a Mediaworks holnapján olvashatjuk a főszerkesztőről. Rövid életrajzában persze szó sem esik az 1990 előtti időkről.
„Mint új főszerkesztő kijelentette, a lap a jövőben is pártsemleges orgánumként működik majd, s célja az elmúlt években elvesztett olvasók visszacsábítása. Húszezres napi példányszámot jelölt meg követelményként..” – írta annak idején az Átlátszó, milyen ígéretekkel tért vissza a megyei napilaphoz. Ám ezt nem igazán sikerült teljesítenie: új esztendő első napjaiban több mint hatszázan, az év első két hónapjában ezernél is többen mondták le az előfizetést, s a példányszám csökkenése azóta sem állt meg.
A Narancs.hu 2017 májusában egy, az előfizetését lemondó somogyi olvasónak a megyei napilap szerkesztőségéhez és hozzánk is eljuttatott leveléből idézett: „Számomra teljesen elfogadhatatlan az a mértéktelenül népbutító, végletekig egyoldalú, megosztásra törekvő, ellenséggyártó szándék, melyet a tulajdonosváltás óta a lap sugároz. Nem leszek elegáns, mert fiatalok mai szóhasználatával élek: »behányok tőle«.”
A Magyar Terjesztésellenőrző Szövetség (Matesz) 2018. negyedik negyedévi gyorsjelentéséből kiolvasható: az elmúlt egy évben a nemrég egyetlen kormánypárti alapítványba összegyűjtött megyei lapok olvasótábora tovább zsugorodott. A Somogyi Hírlapé 2017 és 2018 vége között 10,3 százalékkal. Példányszáma ma már alig haladja meg a 10 ezret.
Bayer Zsolt vendége
A cikkünk elején idézett kommentelői panaszra (miért „zaklatja” egy főszerkesztő a független siófoki polgármester Facebook-oldalának hozzászólóit) talán választ ad Lengyel János szereplése az ugyancsak Fidesz-közeli Somogy tévé Sajtóklub című műsorában. Mint a lenti képen is látható, a műsorban feltűnik a Fidesz-tag publicista, Bayer Zsolt is.
| ||
.png "Somogyi Sajtóklub Bayer Zsolttal megerősítve")
A somogyi Sajtóklub érdekes módon a tavalyi országgyűlési választási kampányban jelentkezett, tavaly április óta szünetelt, majd most, az újabb választási évben éledt újjá. Témája szinte kizárólag a 20 éve regnáló fideszes városvezetőt 2014-ben kétharmados fölénnyel legyőző független siófoki polgármester, Lengyel Róbert, valamint korábbi alpolgármestere, a 2018-ban a Jobbik listájáról országgyűlési képviselővé lett Potocskáné Kőrösi Anita „ekézése”.
Titulálták már ebben a műsorban butának is, hülyének is a siófoki városvezetőt. Lengyel János a legutóbbiban és a tavaly ilyenkor is azt mondta: „Ott vagyok jelentős számú testületi üléseken… Végigülöm a képviselő-testületi üléseket.” S azt is állította, hogy ott volt a legutóbbi siófoki ellenzéki tüntetésen és megszámolta, hányan voltak.
„Vörös Mónika? Találó név!”
„Munkálkodása kapcsán és okán sok-sok ’érdekességet' küldtek Önről. De ez az én ’titkom’" – írta egy kommentelőnek Lengyel a siófoki polgármester Facebook-oldalán. És így folytatja: „Ön nem olvas, csak ír!… Ön, mivel nem tiszteli a tényeket, vitaképtelen. S azt is gondolom, Siófok polgármestere nem szorul ilyen típusú ködszurkáló ’védelemre’”.
Vagy másutt: „Már megbocsássa, de Önnel vitatkozni olyan élmény, mint galambbal sakkozni”. A Vörös Mónika néven hozzászólónak pedig ezt írta: „Vörös Mónika. Találó a név… Ugye?" Egy újabb bejegyzésében Lengyel János megjegyezte: „Egészen szépen lábalunk ki abból a jó másfél évvel ezelőtti időszakból, amibe sikerült annak idején "beleterelni" az újságot...”
Kérdés, hogy mire gondolt: a lap megváltozott politikai irányára vagy az olvasótábor csökkenésére.
