Szögi Lajos utca Tiszavasváriban: aláírással tiltakoznak a helyiek az átnevezés ellen

  • Szlavkovits Rita
  • 2015. augusztus 6.

Kis-Magyarország

A Zalka Máté utcában neheztelnek a jobbikos városvezetésre, mert az meg se kérdezte őket. Nem vitatva a néhai pedagógus erényeit, többen nem értik, miért neveznek el róla utcát.

„Itt születtem, ’38-ban. Volt ez már Bánság utca, aztán az 50-es években lett Zalka Máté. Most meg itt van ez... Bár én születésem óta itt élek, most hallottam, hogy a borzalmas kegyetlenséggel agyonvert tanár édesapja itt nevelkedett az utca végiben. Szörnyű, ami történt, sosem felejtjük el. De ez az átnevezés mire való?” – ez az utcában élő idősebb hölgy véleménye arról, hogy Tiszavasváriban átnevezték a Zalka Máté utcát Szögi Lajosra. (A néhai tanárt 2006 október 15-én, gyermekei szeme láttára verték halálra Olaszliszkán, miután egy család azt hitte, Szögi kocsijával elütötte lányukat. Ez azonban nem így történt. Szögit Tiszavasváriban temették el.) Juci néni legfőképpen azt nem érti, miért nem szólt erről az átnevezésről neki senki, állítja, ők még hivatalos értesítést sem kaptak: „Csak a sárga csekkeken egyszer csak az állt, hogy Szögi Lajos utca, nem Zalka Máté. De kérdezze csak Feriéket, ott a második ház, ők még aláírásokat is gyűjtöttek, hogy ne nevezzék át az utcát.”

Tiltakozók

Fülöp Erik, Tiszavasvári jobbikos polgármestere július 15-én jelentette be, hogy a városban 17 közterület nevét változtatják meg az erre vonatkozó, kommunista elnevezések, jelképek használatát tiltó törvénynek megfelelően. Lecserélték a Partizán, az Élmunkás, Kun Béla neveit viselő utcaneveket Csontváry, Károly Róbert nevére. Az átnevezésekről a testület döntött, kivétel nélkül mindenki megszavazta. (Fülöp Erik polgármesternek is feltettük az azzal kapcsolatos kérdéseinket, hogy az átnevezésekről kikérték-e a lakosok véleményét, ő csak írásban vállalta a válaszadást, várjuk reagálását.)

Novák Erik

Novák Erik

Fotó: Németh Dániel

A Zalka Máté utcában lakó Ferit – akihez Juci néni küldött – nem értük otthon, de felesége készséggel elmesélte, miként szerették volna elintézni, hogy ne nevezzék át utcájukat. „Bennünket senki nem kérdezett meg, igaz, képviselőnk, mondjuk, másban sem tüsténkedik. Ugyanúgy a kertünk végében gyűlik a belvíz, mint korábban, hiába kerestük fel, hogy tegyenek valamit. Kénytelenek voltunk a magunk kezébe venni az ügyeinket. Az utca miatt is a férjem rohangált, mind a »huszonakárhányan«, akik itt élünk, aláírtuk. Még csak nem is válaszolt senki a hivatalból. Tudja, nem azért nem akarjuk az átnevezést, mert nem éreznénk együtt a családdal, az egy szörnyű tragédia volt, a Lajos egy nagyon jó pedagógus volt, mindenki szerette, nem azért. Hanem azért vagyunk dühösek, mert senki nem kérte ki a véleményünket. Csak kaptuk a közüzemi számlákat azzal, hogy már a Szögi Lajos utcában lakunk.”

A Feri feleségéhez éppen betérő asszony szerint politikai üzenete van annak, hogy a kegyetlenül meggyilkolt tanárról nevezték el az utcát. A vállalkozó nő nem akar névvel szerepelni a cikkben, szerinte ez természetes egy „jobbikos városban”. „Örökké lebegjen ott a fenyegetés a cigányok felett, mindig szemmel tartanak benneteket” – így fogalmazza meg, szerinte mi az üzenete a „keresztelőnek”. Más területen semmi változást nem tapasztal a nő, amellyel az egyébként égető probléma megoldásának irányába tett volna a város. „Nem épültek utak, nem lett több munkahely. Pedig 12 ezer lakosból mintegy négyezer roma él Tiszavasváriban, iszonyú körülmények között. Büdön szinte leírhatatlan körülmények között élnek, a Széles utcában a jobb módúak laknak, de nézze meg őket! Fenyegetéssel nem lehet semmit megoldani.”

A helyiek nem értik

A helyiek nem értik

Fotó: Szlavkovits Rita

Az asszony szerint az is furcsa, hogy többnyire olyan emberekről neveznek el utcát, akikre az életművük, tevékenységük nagy súllyal esik a latba, fontosak egy nemzet történelmében, munkásságukkal olyat alkottak, ami miatt érdemesek arra, hogy emléket állítsanak számukra. Bár Szögi Lajost vitathatatlanul elismert pedagógusként tartották számon a városban, mégsem e miatt neveztek el róla utcát, hanem kifejezetten a szörnyű emlékezetű gyilkosság miatt. „Mi ez, ha nem fenyegetés?!” – kérdezi az asszony.

Nem a család kezdeményezte

„A Szögi család hálás azért, hogy nem merül feledésbe Szögi Lajos – ezt már Helmeczy László, a család ügyvédje mondja. – De nem ők kezdeményezték ezt. Annak nagyon örülnek, hogy minden ősszel szerveznek emléktúrákat. Ilyenkor Fülöp Erik is mond az olaszliszkai emlékműnél néhány mondatot, ez nagyon szép dolog. Az átnevezésnek – szerintem – azért nem örülnek, mert senki nem szereti, ha ki kell cserélni az okmányokat, az pénzbe kerül. De úgy tudom, hogy most ezért senkinek nem kell fizetni. A család nem kezdeményezte az utca átnevezését, ez csak kapóra jött a polgármesternek, mármint az, hogy el kell tüntetni a kommunista elnevezéseket. Fontosabb ennél, hogy módosítani kellene az áldozatvédelmi törvényt. Kellene egy alap, amiből a behajthatatlan megítélt kártérítéseket kifizetik. Higgye el, én képviseltem roma családot is, amikor ők estek áldozatul erőszaknak, mindegyik oldalt védem mindenféle előítélet nélkül. Most, a Szögi család esetében, akiknél szinte már családtag lettem, azt látom, hogy az idősebbik lány, aki végignézte, amikor az édesapját agyonverték, olyan traumát élt át, aminek örökké nyoma marad. Ő már ötödéves orvostanhallgató, hál’ istennek, de gondolhatja, mit élt át. Most csak rájuk tudok gondolni. Hogy segít-e ezen az, hogy utcát neveznek el az édesapjukról? Szerintem jólesik nekik.”

Még így

Még így

Fotó: Szlavkovits Rita

Tiszavasvári szélén, a Széles utcában éppen dél körül keresem az itt élő kisebbségi önkormányzati elnököt. Gyerekek csapatai zsibonganak, kiderül gyorsan, hogy éppen ebédet osztanak a közösségi házban. „Siessen, még magának is jut” – javasolja egy tíz év körüli kislány. (Tiszavasvári romatelepeit tavaly látogattuk meg, erről bővebben itt.)

Mi a fontos?

A betonút már véget ért, a földút mentén roskadozó házak, a közösségi ház előtt kisebb tömeg. Amikor fotóznék, azonnal hallom a hátam mögött, hogy figyelmeztetnek, ne készítsek képeket. Balogh Sándor önkormányzati képviselő is bizalmatlanul fogad, majd azért megered a nyelve, nem csak az utca átnevezéséről beszélgetünk. „Sok teendő volna, de nem jutunk előre tapodtat sem, az ellenséges hangulatot meg érezzük folyamatosan. A polgármesteri hivatal felújítására futja, másra nem, nemcsak a cigányok ügyében nem történt előrelépés, hanem semmiben sem.” A kisebbségi önkormányzat elnökét csak telefonon érem el, éppen dolgozik. Azt ő is megerősíti, hogy semmiféle együttműködésre nem tart igényt a polgármester, a véleményüket sem kéri ki, pedig lenne miben.

Az itt élők többsége még csak nem is hallott az átnevezésről, amikor elmondom, hogy mi is történt, az első reakciójuk az, hogy az egészhez semmi közük nincs, mivel a 2006. őszi szörnyűség Olaszliszkán történt, az ittenieknek az egészhez semmi köze nem volt. „Különben is ez a legfontosabb?” – kérdezi egy fiatalember, aki éppen két kisgyermekével, feleségével indul a Széles utcai „központ” felé. „Az elmúlt években nekünk nem jó – mondja – a Rozgonyi (Zoltán, független – a szerk.) idején legalább törődtek velünk, de a legjobb akkor volt, amikor Sulyok (József, MSZP – a szerk.) volt a polgármester. Most meg se munka, semmi nincs. Tényleg az utca neve a legsürgősebb?”

Neked ajánljuk