Prostitúció, drog, rabszolgák – Mégis nélkülözhetetlen az uzsora

Kis-Magyarország

Amikor a postás az uzsorásnak viszi a pénzt, akkor már a helyszínen dolgozó szakemberek is tanácstalanok. Két borsodi település uzsoraeseteit tárgyalták ki a helyszínen dolgozók kedd este a Király utcában – meghallgattuk őket mi is.

Először íróként és dokumentumfilmesként ment Ózdra, 1998-ban, ahol a Hétes-telepen részt vevő megfigyelőből lassan aktivistává vált – kezdte saját történetét Bódis Kriszta kedd este a tranzit.hu Király utcai nyitott irodájában, ahol a téma az uzsora volt. Alulnézetből. A témát ugyanis a Katalizátor Hálózat eseményén a helyi társadalmak szintjén, terepen végzett kutató- és szociális munka révén közelítették meg szakértők, és a különböző megközelítéseket két példa, az ózdi Hétes-telep és a borsodi falu, Lápos lakosságának helyzetét ismertetve mutatták be.

Bódis Kriszta

Bódis Kriszta középen

Fotó: Németh Dániel

Bódis, aki a Van Helyed Alapítvány vezetője, elmondta: a Hétessel együtt tizenhat hasonló szegregátum van Ózdon, amely területeken létrejövő folyamatokra szerinte a legjobb szó egyszerűen a gettósodás. (Tavalyi cikkünk a térségről itt olvasható.) A helyszínen végzett munka során lassan be kellett látnia, hogy nem tud csodát tenni, mivel a telep lakosságának több mint fele gyerek, így olyan közösségszervező munkába kezdtek, amelynek révén a gyerekeknek lett némi elfoglaltságuk.

Bódis elmondása szerint egy ideig – a három csapás bevezetésekor – az volt a szerencse, hogy a telepen tevékenykedő valamennyi uzsorás eltűnt, mivel lecsukták őket. Ekkoriban a telep lakossága krízishelyzetekben Bódis Krisztához és alapítványa munkatársaihoz fordult segítségért, nekik pedig sokszor rögtönözve, de ki kellett valamit találniuk. Volt, amikor még segíteni is tudtak, a siker az egyéni megoldásokban rejlett, de alapvetően változott meg minden, amikor az uzsorások visszatértek. Sokkal durvább eszközökkel léptek fel, mint korábban, hamar egyértelműsítették, ki az úr. Az ózdi telepen ma már az uzsorát prostitúció, drog- és fegyverkereskedelem kíséri, valamint a rabszolgatartás különös jelei is megmutatkoznak.

Amikor a bíróság segíti az uzsorást

Erről az elképesztő baranyai esetről mi írtunk először, itt.

 

Ehhez képest Láposon – ez egy borsodi falu – valamivel jobb a helyzet. Legalábbis ez derült ki Durst Judit szociológus „Ha nincs pénz, úgyis belemegy az ember valamibe” – a „dögös” és a „korrekt” kamatos pénz intézménye Borsodban című előadásából. „Az uzsora a szegénységkultúra terméke” – ez volt a vitaindítónak szánt kezdés tételmondata –, amely leginkább akkor terjed el, ha a társadalmi normák már nem működnek megfelelően, a szolidaritási csoportok már nem biztosítanak megfelelő biztonsági hálót. Láposon – akárcsak az ország más területein – ma már nemcsak pénzt, de élelmiszert vagy cigarettát is adnak kamatra, még családtagoknak is. (Ezzel kapcsolatos ózdi riportunkat itt olvashatja.)

Durst Judit előadása

Durst Judit előadása

Fotó: Németh Dániel

Láposon – Durst elmondása alapján – az integráció, a romatelep felszámolása nem volt sikeres, noha uniós pénzből történt, mivel ezt követően a korábban mezőgazdaságból élő, jellemzően nem roma lakosság jelentős része elhagyta a falut. Ez azért sem volt szerencsés, mert korábban ez a réteg a romáknak még némi munkát is tudott adni. Egyébként a falu fő tevékenysége a gombászás és a gyógynövénygyűjtés volt, de mára gyakorlatilag megszűnt itt a felvásárló réteg. Gyűjtöttek régebben fát is, de mióta büntetik, azóta ez is csak egy újabb adóssághalmozó motívum lett a falu életében, ugyanis a szegénység ezen kriminalizálása miatt a fatolvajt minden alkalommal hatvanötezer forint megfizetésére kötelezik, amikor is a büntetett rögtön szalad az uzsorásához. Így az adósságspirál a végtelenbe fut – megélhetésért, krízishelyzetben, büntetés miatt is kölcsönre van szükség –, nemhogy nem lesz vége soha, de a tartozók sokszor már azt sem tudják, mennyi az adósságuk, annyira kilátástalan a helyzetük, végképp lehetetlennek tartják, hogy a kölcsönöket egyszer vissza tudják fizetni.

Az uzsorás és az adós között Durst szerint olyan hierarchikus viszony jön létre, amelyben az egyik fél feljebbvalónak ítéli magát a másiknál, és ebbe a rendszerbe mint vezető tisztségviselő, olykor gondoskodó politikus tartozik még a polgármester, aki sokszor a szegények megsegítői szerepkörben tetszeleg, noha érdem alapján osztja a közmunkát, és amivel lehet – ha úgy alakul –, ahogy kell, vissza is él. Durst megkülönböztette a „korrekt” és a „dögös” uzsorást: köztük a lényegi különbség az, hogy a lakosság megítélése szerint rendesen eljáró uzsorást megtűrik maguk között, sőt mi több, jó viszonyt alakítanak ki vele, míg a finoman szólva hazardírozó kölcsönt adóval szemben közösen lépnek fel.

Bódis Kriszta és Durst Judit elbeszéléseiből kiderült, hogy az uzsora egy társadalmi létfenntartó erő, amely nélkül akár éhséglázadás is lehetne, mert olyan szinten függnek tőle az emberek. A zálogház és a banki kölcsön után ugyanis egyből az uzsora következik, nehéz ellene tenni, mert „végül is hasznos”, és egy társadalmi szükségletre nyújt megoldást. Amikor már a postás is inkább közvetlenül az uzsorásnak viszi a pénzt, mondván, hogy úgyis nála köt ki, akkor kereshetők az alternatívák, meg lehet próbálkozni a segítségnyújtással, csak az a baj, hogy a szakavatott, sokat látott aktivisták és szociológusok sem tudják, mi a teendő ebben a helyzetben.

Visszaélés? Jogsértés?

Ha Ön vidéken él, és jogsértést, igazságtalanságot vagy visszaélést tapasztal, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag@narancs.hu címre, és mi utánajárunk.

Neked ajánljuk