Segély helyett árulnak – Munkanélküliség és multiellenesség a KGST-piacon

Közgazdászdiplomás eladókkal találkoztunk Nyíregyházán, ahol kínaiak, ukránok és erdélyiek is árulnak. A sokszínűség mégsem vidám: sokan a multikat hibáztatják, amiért évek óta pang az üzlet, a helyzeten pedig a feketézés sem segít.

„Amikor itt megnyílt a piac, még jól meg lehetett belőle élni. A rendszerváltás után kezdett itt árulni az anyósom, sőt, 15 éve még nekem is megérte kiváltani a vállalkozói engedélyemet” – meséli egy férfi a város szélén fekvő nyíregyházi KGST-piacon, aki a feleségével együtt árul. Végzettsége szerint az asszony fodrász, férje pék: úgy számolnak, ha a szakmájukban maradnak, havi 80-100 ezer forint lenne a nettó keresetük fejenként, ebből azonban nehezen jönnének ki, tekintve, hogy három gyermeket nevelnek. Ám hiába az infláció, az árak náluk évek óta nem emelkednek: az a papucs, ami 14 éve 500 forint volt, ma is ennyibe kerül. A cipő viszont ma már olcsóbb: amit 1998-ban még 2500-ért el tudtak adni, ma 1500-ért szeretnék. „Mi a feleségemmel ebből a piacból építettük a családi házunkat. Ma viszont már csak vegetálni lehet belőle. Hogy miért csinálják sokan mégis? Megmondom: azért, mert még mindig jobb, mint segélyért kuncsorogni” – magyarázza.

Ötven éve a piacon
A közel tíz hektáron elterülő piacon a pangás tagadhatatlan: szombati ottjártunkkor több az eladó, mint a vásárló. Jóllehet, látogatásunk időpontja is torzító: a január és a február itt mindig nagyon gyenge, de most talán a korábbi évekhez képest is rosszabb. „Nincs pénze az embereknek” – mondják többen. Volt olyan árus, aki délelőtt 11-ig a pár ezer forintos helypénzt sem kereste meg. (Egy szimpla asztal ára 600 forintba kerül, ha valakinek nagyobb hely kell, az többet fizet.)

Ötven éve árul

Fotó: A szerző felvételei

„Ez már az utója az árunak” – magyarázza egy néni, aki lassan be is fejezi a piacozást. Fájnak a térdei, nehezen mozog. Ötven éve árul a nyíregyházi piacon: a „Csillag Áruházban” kezdte, amit azért hívtak így, mert hajdan a Csillag utcán volt az ócskapiac. Aztán, hogy sorra épültek arra az elegáns családi házak, már nem volt szalonképes a hétvégi kirakodóvásár, így elköltöztették előbb a Piaccsarnok mellé, majd onnan a Tokaji úti vásártérre. Közben a kínálat is átalakult, használt holmit már csak elvétve találni itt, és ma már sok a külföldi, főként kínai árus. Sokan mondják: ez most az ország legnagyobb „KGST”-piaca. A helybélieken kívül Ukrajnából, Lengyelországból, Romániából érkeznek ide az árusok, az említett keletieken kívül, és a kínálatban a műszaki cikken a ruházaton keresztül a régiségeken át a fogyasztási cikkekig minden megtalálható.

Megfojtja a multi
„Sorra nyitottak itt is a multik” – állítják a kereskedők, amikor a pangás okairól kérdezzük őket. Multi alatt itt a városi plázát, a Tescót, illetve más áruházláncot kell érteni. Egyikük hozzáteszi: hiába mondják a vevőknek, hogy az ő áruik is ugyanolyan jó minőségűek, mint amit a bevásárlóközpontokban árulnak – ráadásul a tisztességes kereskedő számlát ad, s becseréli az árut, ha probléma van vele – az emberek mégis inkább a multikba tódulnak. Szerintük reklámozni kellene a piacot, hogy az emberek bátrabban vásároljanak itt. A kereskedők szerint a városnak elég tisztességes bevétele származik innen, ám itt csupán annyi fejlesztés történt, amit az árusok finanszíroztak. (Kerestük a piacot működtető céget is, de cikkünk megjelenéséig kérdéseinkre nem reagáltak.)

Nem veszélyes hely
Bűnügyi szempontból nem fertőzöttebb, mint más, tömegeket vonzó terület – tájékoztatott Fülöp Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője, amikor a piacról érdeklődünk. Mint mondja, néha előfordul zseblopás, gépkocsifeltörés, esetleg szóváltást követő tettlegesség (garázdaság), de egyik sem jellemző a piacra. Kifejezetten a nyíregyházi vásártérre vonatkozó, pontos statisztika nem áll rendelkezésre. Megnéztük a rendőrség honlapján található bűnügyi térképet, ami szintén a fentieket igazolja.

Női felsőket árul egy húszas éveiben járó, mosolygós hölgy. Az árak barátiak, a portéka ízléses. Ez is Lengyelországból való, de az eladó magyar. A nő – mint mondja – gyakorlatilag itt nőtt fel a piacon, a szülei kilencéves korától hozták magukkal árulni, most pedig már saját vállalkozása van. Belenőtt a kereskedelembe, ami meg is látszik azon, ahogy a vevőkkel foglalkozik. „Jó hely lenne ez a piac, csak a multik lenyúlják a vevőket” – mondja. Folyamatosan csökken a forgalom, a január és február – ő is megerősíti – pedig tragikus, ha ugyanis nem tartalékolt volna előre, akkor most nem lenne miből kifizetni az adókat, járulékokat. Ruhát három éve árul, korábban egy büfét vezetett, ugyanitt. „Miért csinálja?” – kérdezzük. „Mert nincs más!” – vágja rá. Vendéglátós a szakmája, de levelezőn, munka mellett elvégezte a közgazdaság-tudományi egyetemet is. A diplomáját azonban csak akkor kapja meg, ha felsőfokú nyelvvizsgát tesz. Az írásbeli már sikerült, most a szóbelire készül. Az elhelyezkedéssel kapcsolatban nincsenek vérmes reményei, mivel a térségben diplomával is nagyon nehéz állást találni.

Külföldi árusok
Sokan jönnek egyébként árulni Erdélyből a nyíregyházi piacra: ők elsősorban cserépedényeket, virágtartókat, fafaragásokat kínálnak. Egy férfi Kárpátaljáról érkezett, ő főként édességet árul. Szép, nagy standja van, még tetőt is emelt a feje fölé, nehogy a csoki, cukorka megázzon. Meséli, hogy foglalkozását tekintve kőműves, de munkanélküli. Feleségének sincs munkája, valamiből meg kell élni, a gyerekeknek enni kell adni. Hétvégente jár ide, állítása szerint csak annyi árut hoz, amennyit szabályosan beengednek. Erre persze rácáfol a széles kínálat, amitől feltehetőleg két nap alatt nem tud megszabadulni. De – mint mondja – ismerősöknél el tudja helyezni addig, míg újra jön.

„Ekonomiszt” – feleli arrébb egy fiatal ukrán hölgy a végzettségét firtató kérdésre. Nemrég él itt, még nem beszél magyarul, így oroszra váltunk. Így mondja el, hogy miután a férje megkapta a magyar állampolgárságot, úgy döntöttek, Kárpátaljáról áttelepülnek a Beregbe, jelenleg Vásárosnaményban laknak. Nyelvtudás nélkül a közgazdászszakmájával azonban itt nem boldogul. Mivel munkájuk nincs, ezért választották a piacozást. Az árut Lengyelországban vásárolják, Varsó közeléből hozzák. Puha, valódi bőr papucsokat, kis, asztali tükröket hozott most – de valószínűleg haza is viszi őket, mert eddig még nem akadt vevője. Olcsóbban is adja, mint amennyiért vette. Kétezer forint helypénzt fizetett, ezt úgy tűnik, ma elbukja, ahogy az útiköltséget is.

Nem sokkal később egy erdélyi asszony úgy beszél rá a vásárlásra, hogy felajánlja, 10-12 év körüli kisfia segít kivinni a kocsihoz az árut, hogy ne kelljen nekem cipekednem. Végül megegyezünk: ezret enged az árból, így ötezer forintért veszek egy lengőtekét. Kilenc bábu, a keret és a golyó. A kisfiút viszont nem tudom lebeszélni, mindenképp egyedül akarja vinni a nehéz csomagot. A gyerek lépésenként kérdezi, messze van-e még a kocsi, ahogy távolodik az anyjától, úgy lesz egyre izgatottabb. Kiderül: attól fél, hogy jönnek a „vámosok”, és akkor nekik futniuk kell, mivel nem adnak számlát. Amikor azzal állok elő, hogy az autó már a közelben van, a gyerek már nyomja is a kezembe a csomagot, és mint akit puskából lőttek ki – szalad vissza anyjához.

Átverés az olcsó cigi
Szabolcs-Szatmár-Beregben a kisebb-nagyobb városokban, falvakban iparcikkpiacok működnek, hol rendszeresen, hol csak alkalmanként. A NAV a nagyobb városokban naponta tart ellenőrzéseket. Ezeknek „köszönhetően a korábbi évekhez képest már nincs jelen nagyobb mennyiségben a csempészcigaretta, azonban még mindig vannak ügyeskedők, próbálkozók. Egy-egy elkövetőnél sincs nagy mennyiségben a cigaretta, jellemzően egy-két-három kartont találnak náluk, és sokszor már nem is viszik be a piac területére a portékát” – mondja Dávid Zoltán százados. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságának sajtóreferense felhívja a figyelmet: arra, hogy a „csempészcigarettának” gondolt füstölnivaló jelentős része nem is cigaretta, hanem papír. A cigis kartonok papírral vannak megtöltve, így cigaretta látszatát keltik. Megtudjuk, a csalók fóliázógépeket használnak, az üres cigisdobozokat hajléktalonokkal gyűjtetik össze szemetesekből, egy-egy jó állapotú cigisdobozért tíz forintot adnak nekik. Egyes esetekben a kartonban egy dobozban valóban cigaretta van, ha gyanakszik a vevő, az árusok ezt bontják ki neki.

A sajtószóvivő elmondta: a külföldi árusok többsége budapesti székhelyű adószámmal rendelkező vállalkozó, akik általában jelentős összegű adóhátralékot halmoznak fel időről időre. Ezek a vállalkozók azért árusítanak székhelyüktől eltérő településeken, hogy az adózást elkerüljék. Sokáig azonban ők sem örülhetnek, mert „az ellenőrzések során a végrehajtó kollégák ezeket az árusokat célzottan felkutatják, és a helyszínen szedik be az adóhátralékot, illetve készpénz hiányában a tartozás összegének megfelelő árut foglalunk le”. Tavaly a nyíregyházi piac ellenőrzések során 112 esetben indítottak jövedéki, szabálysértési és büntetőeljárásokat jövedéki termékek, hamis-hamisított termékek árusítása miatt.