Stefka István őszintén: Bayer Zsolt túl sokat beszél, de jó katona

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. március 12.

Kis-Magyarország

Bayer ugyanis végrehajtja, amit kérnek tőle, bár nem egyszerű vele. Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője Szegeden arról is beszélt, hogy nekik nem kell mindent világosan látni. „Mi megírjuk, megcsináljuk.”

Nem egyszerű Bayer Zsolt főnökének lenni Stefka István szerint, mert a Magyar Hírlap publicistája állítólag túl sokat beszél. Szerda este a szegedi Polgári estek hallgatósága több műhelytitkot is megtudhatott a Magyar Hírlap szerkesztőségéből, miután a főszerkesztő készséggel válaszolt a két fideszes városi képviselő, Bohács Zsolt és Gyimesi László kérdéseire. Utóbbi arról érdeklődött, milyen Bayer Zsoltot dolgoztatni.

„Megbeszéljük, hogy mit kérek, ő végrehajtja. Megállapodtam vele, hogy nem kell bejárni” – mondta Stefka, aki Bayert úgy jellemezte: jószívű, jó magyar, jó katona.

Balról: Bayer, Fritz,Széles, Stefka, Csizmadia

Balról: Bayer, Fritz, Széles, Stefka, Csizmadia

Fotó: MTI

A Magyar Hírlappal kapcsolatban sajtótörténeti különlegességnek nevezte, hogy az újság szélsőséges liberális beállítottságúból konzervatív, jobboldali, s bizonyos értelemben független lappá vált. „A politikusok közötti harc mellett az igazi nagy meccs a sajtóban folyik” – magyarázta a megjelenteknek a sokat látott főszerkesztő. „2002-ben is a kommunikáció miatt bukott az első Orbán-kormány. Akkor még a balliberálisok kezében volt a média 98 százaléka.”

Stefka szerint Antall Józsefnek is nagyobb támogatottsága lett volna, ha akkoriban nem a pártállami újságírók uralták volna a terepet. Stefkát egyébként a Magyar Nemzetből hívta el Széles Gábor, hogy vezesse az Echo Tv híradóját, majd 2007-ben kérte fel a Magyar Hírlap főszerkesztői székébe. (Az említett médiumokat Széles Gábor finanszírozza – a szerk.)

Stefka István emlékeztette a jelenlevőket, hogy a lap akkoriban „szélsőségesen liberális” volt, mindenki ott írt, aki számított: Mészáros Tamás és Bolgár György is. „Szépen, finoman megtisztítottam a lapot – mesélte Stefka –, majd alakítottunk egy jobboldali, konzervatív és bizonyos szempontból független újságot.” Csak azért „bizonyos értelemben” Stefka értelmezése szerint, mert az természetes, hogy támogatják a kormányt, hiszen – ahogy magyarázta – a regnáló kormányon kívül nincs olyan erő, amely bizonyította volna, hogy Magyarország érdekeit képviseli. Stefka István az előadása közben azért arra is kitért, hogy figyelmesen kell minden hírt meghallgatni, érdemes néhány dolgot világosan látni, „igaz, én sem látok mindent világosan, de nekünk nem is kell, mi megírjuk, megcsináljuk”.

Ennek ellenére az egyórás beszélgetés fő témája a meghirdetett „A média helyzete” helyett zömében Zuschlag János volt, akit Gyurcsány állított félre – Stefka szerint.

Aztán Stefka hosszan méltatta Orbánt is. Végül hangsúlyozta: a lapterjesztés és a média, a sugárzás technikai háttere még a liberálisok érdekeltségébe tartozik, hiába 50-50 százalék az arány a felületek területén. „Hát, látják, ezért kell győzni, nem 4, hanem 14 évre.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.