Stefka István őszintén: Bayer Zsolt túl sokat beszél, de jó katona

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. március 12.

Kis-Magyarország

Bayer ugyanis végrehajtja, amit kérnek tőle, bár nem egyszerű vele. Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője Szegeden arról is beszélt, hogy nekik nem kell mindent világosan látni. „Mi megírjuk, megcsináljuk.”

Nem egyszerű Bayer Zsolt főnökének lenni Stefka István szerint, mert a Magyar Hírlap publicistája állítólag túl sokat beszél. Szerda este a szegedi Polgári estek hallgatósága több műhelytitkot is megtudhatott a Magyar Hírlap szerkesztőségéből, miután a főszerkesztő készséggel válaszolt a két fideszes városi képviselő, Bohács Zsolt és Gyimesi László kérdéseire. Utóbbi arról érdeklődött, milyen Bayer Zsoltot dolgoztatni.

„Megbeszéljük, hogy mit kérek, ő végrehajtja. Megállapodtam vele, hogy nem kell bejárni” – mondta Stefka, aki Bayert úgy jellemezte: jószívű, jó magyar, jó katona.

Balról: Bayer, Fritz,Széles, Stefka, Csizmadia

Balról: Bayer, Fritz, Széles, Stefka, Csizmadia

Fotó: MTI

A Magyar Hírlappal kapcsolatban sajtótörténeti különlegességnek nevezte, hogy az újság szélsőséges liberális beállítottságúból konzervatív, jobboldali, s bizonyos értelemben független lappá vált. „A politikusok közötti harc mellett az igazi nagy meccs a sajtóban folyik” – magyarázta a megjelenteknek a sokat látott főszerkesztő. „2002-ben is a kommunikáció miatt bukott az első Orbán-kormány. Akkor még a balliberálisok kezében volt a média 98 százaléka.”

Stefka szerint Antall Józsefnek is nagyobb támogatottsága lett volna, ha akkoriban nem a pártállami újságírók uralták volna a terepet. Stefkát egyébként a Magyar Nemzetből hívta el Széles Gábor, hogy vezesse az Echo Tv híradóját, majd 2007-ben kérte fel a Magyar Hírlap főszerkesztői székébe. (Az említett médiumokat Széles Gábor finanszírozza – a szerk.)

Stefka István emlékeztette a jelenlevőket, hogy a lap akkoriban „szélsőségesen liberális” volt, mindenki ott írt, aki számított: Mészáros Tamás és Bolgár György is. „Szépen, finoman megtisztítottam a lapot – mesélte Stefka –, majd alakítottunk egy jobboldali, konzervatív és bizonyos szempontból független újságot.” Csak azért „bizonyos értelemben” Stefka értelmezése szerint, mert az természetes, hogy támogatják a kormányt, hiszen – ahogy magyarázta – a regnáló kormányon kívül nincs olyan erő, amely bizonyította volna, hogy Magyarország érdekeit képviseli. Stefka István az előadása közben azért arra is kitért, hogy figyelmesen kell minden hírt meghallgatni, érdemes néhány dolgot világosan látni, „igaz, én sem látok mindent világosan, de nekünk nem is kell, mi megírjuk, megcsináljuk”.

Ennek ellenére az egyórás beszélgetés fő témája a meghirdetett „A média helyzete” helyett zömében Zuschlag János volt, akit Gyurcsány állított félre – Stefka szerint.

Aztán Stefka hosszan méltatta Orbánt is. Végül hangsúlyozta: a lapterjesztés és a média, a sugárzás technikai háttere még a liberálisok érdekeltségébe tartozik, hiába 50-50 százalék az arány a felületek területén. „Hát, látják, ezért kell győzni, nem 4, hanem 14 évre.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.