Stefka István őszintén: Bayer Zsolt túl sokat beszél, de jó katona

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. március 12.

Kis-Magyarország

Bayer ugyanis végrehajtja, amit kérnek tőle, bár nem egyszerű vele. Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője Szegeden arról is beszélt, hogy nekik nem kell mindent világosan látni. „Mi megírjuk, megcsináljuk.”

Nem egyszerű Bayer Zsolt főnökének lenni Stefka István szerint, mert a Magyar Hírlap publicistája állítólag túl sokat beszél. Szerda este a szegedi Polgári estek hallgatósága több műhelytitkot is megtudhatott a Magyar Hírlap szerkesztőségéből, miután a főszerkesztő készséggel válaszolt a két fideszes városi képviselő, Bohács Zsolt és Gyimesi László kérdéseire. Utóbbi arról érdeklődött, milyen Bayer Zsoltot dolgoztatni.

„Megbeszéljük, hogy mit kérek, ő végrehajtja. Megállapodtam vele, hogy nem kell bejárni” – mondta Stefka, aki Bayert úgy jellemezte: jószívű, jó magyar, jó katona.

Balról: Bayer, Fritz,Széles, Stefka, Csizmadia

Balról: Bayer, Fritz, Széles, Stefka, Csizmadia

Fotó: MTI

A Magyar Hírlappal kapcsolatban sajtótörténeti különlegességnek nevezte, hogy az újság szélsőséges liberális beállítottságúból konzervatív, jobboldali, s bizonyos értelemben független lappá vált. „A politikusok közötti harc mellett az igazi nagy meccs a sajtóban folyik” – magyarázta a megjelenteknek a sokat látott főszerkesztő. „2002-ben is a kommunikáció miatt bukott az első Orbán-kormány. Akkor még a balliberálisok kezében volt a média 98 százaléka.”

Stefka szerint Antall Józsefnek is nagyobb támogatottsága lett volna, ha akkoriban nem a pártállami újságírók uralták volna a terepet. Stefkát egyébként a Magyar Nemzetből hívta el Széles Gábor, hogy vezesse az Echo Tv híradóját, majd 2007-ben kérte fel a Magyar Hírlap főszerkesztői székébe. (Az említett médiumokat Széles Gábor finanszírozza – a szerk.)

Stefka István emlékeztette a jelenlevőket, hogy a lap akkoriban „szélsőségesen liberális” volt, mindenki ott írt, aki számított: Mészáros Tamás és Bolgár György is. „Szépen, finoman megtisztítottam a lapot – mesélte Stefka –, majd alakítottunk egy jobboldali, konzervatív és bizonyos szempontból független újságot.” Csak azért „bizonyos értelemben” Stefka értelmezése szerint, mert az természetes, hogy támogatják a kormányt, hiszen – ahogy magyarázta – a regnáló kormányon kívül nincs olyan erő, amely bizonyította volna, hogy Magyarország érdekeit képviseli. Stefka István az előadása közben azért arra is kitért, hogy figyelmesen kell minden hírt meghallgatni, érdemes néhány dolgot világosan látni, „igaz, én sem látok mindent világosan, de nekünk nem is kell, mi megírjuk, megcsináljuk”.

Ennek ellenére az egyórás beszélgetés fő témája a meghirdetett „A média helyzete” helyett zömében Zuschlag János volt, akit Gyurcsány állított félre – Stefka szerint.

Aztán Stefka hosszan méltatta Orbánt is. Végül hangsúlyozta: a lapterjesztés és a média, a sugárzás technikai háttere még a liberálisok érdekeltségébe tartozik, hiába 50-50 százalék az arány a felületek területén. „Hát, látják, ezért kell győzni, nem 4, hanem 14 évre.”

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.