Kereszttűzbe került Csányi Sándor vágóhídja – Viharos közmeghallgatás Mohácson

  • Stemler Miklós
  • 2014. március 11.

Kis-Magyarország

Összecsapott a Bonafarm és az új vágóhidat ellenzők csoportja a városházán. Egy lakos szerint az emberek feje felett döntöttek, a cég szerint a vágóhíd segít a bajban lévő hazai húsiparnak. De lesz-e sertésbűz Mohácson, vagy sem?

Szinte megtelt a mohácsi városháza díszterme hétfő kora délután, ahol a 2016-ban beüzemelni szándékozott vágóhíd kapcsán rendezett közmeghallgatást a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Az érdeklődés azért volt némileg meglepő, mert az eseményt nem verték nagydobra: bár a hivatal honlapján elérhető volt a meghívó, a városi médiában nem harangozták be a közmeghallgatást. Noha az önkormányzat faliújságjára kitűzték a programot, a mohácsiak többsége valószínűleg sem ezt, sem a zöldhatóság honlapját nem böngészi napi rendszerességgel.

Érvek mellette

Hétvégén megjelenő cikkünkben számoltunk be arról, hogy milyen helyi konfliktusokat okoz a Bonafarm-csoport Mohácsra tervezett új vágóhídja. A 400 új – és ebből 300 mohácsi – munkahelyet ígérő megavállalkozás kárvallottja az a helyi vállalkozó Miskolczi Imre, aki két évtizede működtet vágóhidat és húsfeldolgozó üzemet (Pikker Kft.) a baranyai városban. A vállalkozó és a helyi polgármester, Szekó József korábbi jó viszonya emiatt meg is romlott mára.

A hétfői közmeghallgatáson kiderült: az OTP-vezér Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm Zrt. és Pick Zrt. által tervezett létesítmény jelenleg az egységes környezethasználati engedélyre vár. A közmeghallgatás első óráját az töltötte ki, hogy Pókos Gergely vezérigazgató-helyettes a cégcsoport megalakulásától kezdte a történetet, így többek között arra is fény derült, hogy Csányi Sándor hány palack minőségi magyar bort palackoz Villányban – kétmilliót, amúgy.

Pókos Gergely magyaráz

Pókos Gergely magyaráz

Fotó: Borbás Mátyás

Ezt követően Pókos elővezette a beruházás előnyeit:

–         Évi egymillió sertést vágnak majd le, és ez húzni fogja a magyar húsipart.

–         A multikkal szemben különben is a nagyüzemi feldolgozás lehet a kiút a hazai húsipar válságából.

–         Mohácson tehát versenyképes beruházás valósul meg, és ez jót tesz majd a magyar állattenyésztésnek is.

–         Azért döntöttek végül Mohács mellett, mert mindenképp a Dél-Dunántúlon, a Bonafarm egyéb érdekeltségeihez közel kerestek helyet a vágóhídnak, hogy ne kelljen az állatokat túl sokat szállítani, ezenkívül fontos volt az autópálya közelsége, és hogy legyen szakképzett munkaerő a városban.

–         Mohács mellett még Pécs és Szekszárd volt versenyben – a vetélkedés nem meglepő, elvégre 400 munkahelyről van szó és százmilliós iparűzési adóról – a döntő érv Mohács mellett a kitűnő adottságokkal bíró telek volt a cégvezető elmondása alapján.

 

Ez a telek a város külterületén található, északnyugatra a lakóövezettől, az 56-os út és a Duna között. Ezt követően a telek adottságait és az ide tervezett létesítmény környezetterhelési vonatkozásait az előzetes tanulmányt készítő Vidra Kft. munkatársai ismertették.

Egy kilométerre a lakásoktól

Ennek során megtudtuk azt, hogy a munka során keletkező szennyvizet saját szennyvíztisztító segítségével tisztítják meg, majd a minden határértéknek megfelelő szennyvíz a Lánycsók-patak révén a Dunába jut. Ez a kijelentés többekben nemtetszést váltott ki. Ahogy az is, amikor kiderült, hogy az uralkodó szélirány minden esetleges kibocsátást Mohács irányába fúj.

Ide épül majd

Ide épül majd

Fotó: Borbás Mátyás

Ám ez – hangsúlyozták a tanulmány készítői – nem probléma, ugyanis minden anyag biofiltereken keresztül jut ki a légkörbe, a koncentráció pedig olyan alacsony, hogy a városban lényegében nem is lesz mérhető. Ugyanez igaz a „bűzterhelésre” is a Vidra Kft. munkatársai szerint: a zárt feldolgozási folyamatnak köszönhetően már az üzem falain kívül is elhanyagolható lesz a bűz mértéke. Az üzem működését sem hallják majd a mohácsiak, miután a legközelebbi lakóház 990 méterre található, ott pedig a zajterhelés mértéke még a 30 decibelt sem éri el.

A kritikus szekció

A közönséget Polgár Károly, volt önkormányzati képviselő, Szekó József polgármester ellenlábasa rázta fel, aki szerint arról sem esett szó, hogy a levágásukig hol tárolják az állatokat, márpedig napi majd 4000 sertés esetén erre külön épületek kellenek.

Bár Pókos elmondása szerint az állatokat ideérkezésük után azonnal levágják, mindez nem elégítette ki a következő hozzászólót, Miskolczi Imre vállalkozót, aki bő negyedórán keresztül sorolta az ismertetett tanulmány – az ő megítélése szerinti – tárgyi tévedéseit és a megválaszolatlan kérdéseket. Úgy vélte: a tanulmány nem foglalkozik azzal, hogy mi történik az üzem falain kívül, hogyan jut el például a napi 100 kamion a telepre, és ez mekkora terhelést jelent a környezet számára.

Miskolczit a külön szennyvíztelep terve sem győzte meg teljesen, miután – hangsúlyozta – ideiglenes tároló nem tartozik hozzá, ez például a Duna áradása esetén komoly gondokat okozhat. A tanulmányban állandó vízfolyásként szereplő Lánycsók-patak ráadásul az év túlnyomó részében – például az elmúlt esős hetek dacára most is – száraz, azaz a lakóövezeten is átfolyó mederrel rendelkező vízfolyás lényegében szennyvízcsatornaként funkcionálna majd.

Ez a téma eredményezte a közmeghallgatás legpikánsabb momentumát. A tanulmányt készítő Vidra Kft. képviselője szerint ugyanis a környezetvédelmi hatóság kérésére lett a kiszáradt patakmederből állandó vízfolyás, márpedig egy állandó vízfolyás esetében enyhébb követelményeknek kell megfelelnie a beleengedett szennyvíznek. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a tanulmány alapján a szennyvíz a szigorúbb követelményeknek is megfelelne. Miskolczi eközben arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakóterülettől való távolságokat meglehetősen kreatívan számolták a Vidra szakértői, ugyanis nem a telek határától, hanem közepétől mérték ki őket. Így valójában csak 670, nem 990 méter választja el a leendő vágóhidat a házaktól.

Népszavazást!

A többi hozzászóló szinte egy emberként kérte számon a környezetvédelmi hatóság képviselőjén azt, hogy bár az előzetes tanulmány is csak most született meg, a mohácsi képviselő-testület több mint egy éve megszavazta már a beruházást. „12 ember eldöntötte ezt a fejem felett” – méltatlankodott egy férfi. Szili Katalin pártjának – Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt – mohácsi képviselőjelöltje pedig a helyi népszavazás lehetőségét vetette fel.

Ilyenre azonban nagy eséllyel nem lehet számítani, ahogyan újabb közmeghallgatásra sem, a törvény ugyanis egy ilyet ír elő a hatóság részére. Egy másik hozzászóló a Bonafarm Zrt.-től kérte további tájékoztatók megtartását – Pókos Gergely mindenkinek választ ígért írásban. Miskolczi a környezethasználati engedély kiadásának elutasítását kérte a felügyelettől, beadványát a fórum előtt levélben is feladta.

A négyórás közmeghallgatás után többször kerestük Szekó József polgármestert, akit arról szerettünk volna megkérdezni, hogy a város vezetése miért nem volt jelen, és mi az ő személyes véleménye a beruházásról. A városvezető sem hívásainkra, sem SMS-ünkre nem reagált még kedd délelőtt sem. Amint megérkezik válasza, közzétesszük.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.