„Korábban a bagós fogta magát, és elbaktatott a szomszéd sarki kocsmáig vagy a presszóba, ott kért egy doboz cigit a reggeli fröccs mellé, aztán hazaballagott, és megvolt a reggeli séta” – ezzel igazít útba Mohorán egy közel sem nyugdíjaskorúnak látszó férfi, akitől azt is megtudjuk, a faluban most „csak a Coopban” lehet cigarettát vásárolni. Nógrádban közel sem egyedüli a jelenség, hogy az élelmiszerboltban vásárolható cigaretta. (Sok olyan település akad azonban, ahol nem lehet kapni cigarettát, egyikükről szóló riportunk itt olvasható.)
| ||
Az ND Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. honlapjáról kiderül, hogy Nógrád megyében jegyezték be a legkevesebb dohánykiskert, ebből is a nemzeti dohányboltok zöme a nagyobb városokban, így Balassagyarmaton, Salgótarjánban, illetve Rétságon nyílt. Ezzel szemben a kis, 3-400 lelkes falvakban általában egy, a vegyesboltban elkülönített nevű helyiségben kapható dohányáru.
A közel ezerlelkes Mohorán is csak egyetlen dohánykoncessziót lehetett elnyerni. (Az országos összesítőnket itt olvashatja.) Ennek tulajdonosa Abay Nemes Gyula, az érsekvadkerti telephelyű Nyugat-nógrádi Coop Zrt. vezérigazgatója. Bár a környező települések dohánykoncesszió nyerteseinek nevét nem tudtuk beazonosítani, az általunk bejárt dohányboltok mind kötődnek a Nyugat-nógrádi Coop Zrt.-hez, hiszen a dohányboltokat Coop élelmiszerboltokban helyezték el. (Az 1999-ben alapított cég 70 százalékban magántulajdonban van, 30 százalékban pedig az Ipolyvidéki Egyesült ÁFÉSZ a tulajdonosa a zrt.-nek.)
Külön elbánás
Mohorán volt is zúgolódás emiatt, hiszen Abay Nemes Gyula nem Mohorán lakik, de a helyi kocsmárosok esélytelenek voltak a Coop üzletlánccal szemben. „Ez az új dohánytörvény nagyon visszavetette az amúgy sem nagy forgalmat, tulajdonképpen még jó is, hogy a többi italboltos sem kapott engedélyt, így egyformán esélytelenül indulunk a napnak, csak idő kérdése, hogy ki zár be előbb” – vázolja egyikük a nem túl rózsás jövőt.
| ||
A helyi Mámor büfé üres, mindössze két férfi vásárol képzeletben a televízió teleshop műsorát bámulva. Készségesen szóba elegyednek velünk. „Délután azért nagyobb itt az élet, de nem munkából jönnek ám az emberek” – mondják, és sorolják ki mindenki vesztette el az állását valamelyik környékbeli gyár bezárása miatt. „Itt akkora ipar volt, amekkora most a munkanélküliség. A gyárbezárási láz előtt még a Dunántúlról is jöttek dolgozni Salgótarjánba, Romhányba a csempegyárba, a Rétsági Ipari Parkba. Most a kocsmában és otthon múlatjuk a munkaidőt.”
A falu közepén álló Coop élelmiszer-áruházban egész délelőtt élénk a forgalom. Az üzletből nyíló nemzeti dohányboltot az eladó nyitja és zárja, nélküle oda belépni nem lehet. Érdeklődtünk, hogy a nem külön bejáratú dohányárusításra külön pályázatot kellett-e benyújtani, de az eladó nem tud erre a kérdésre válaszolni. Az ND Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nél írásban feltett kérdéseinkre nem válaszolnak, a telefonhívásunkra kivétel nélkül mindig automata válaszolt. Megkérdeztük a Nyugat-nógrádi Coop Zrt.-t, válaszukból kiderült, hogy a törvény szerint a kétezer fő alatti településeken nem volt feltétel, hogy a dohányboltnak külön bejárata legyen, az egyéb törvényi előírásoknak pedig minden dohányüzletük megfelel.
Önmagában nem menne
A közeli Szandaváralján dohánybolt nincs, a legszükségesebbeket, így a tejet, a kenyeret reggel tízig lehet megvásárolni egy apró üzletben. Az itteniek dohányellátása eddig sem volt megoldott, a két kilométerre fekvő szandai önkormányzat falugondnoka hoz nekik gyógyszert és dohányt.
A szomszédos Szandán szintén a Coop boltban találjuk az amúgy kulcsra zárt dohányboltot. Itt is az eladó szolgál ki az üzletben és a dohányboltban is. Azt mondja, elég jó a cigarettaforgalom, mert a környék még kisebb településeiről is idejárnak cigiért, és hiába nagy a szegénység, majdnem mindenki dohányzik. Ennek ellenére biztosra veszi, hogy ezeken a helyeken nem élne meg önállóan egyetlen dohányt árusító üzlet sem.
| ||
Szandáról Terény felé folytatjuk utunkat Palócföldön. Itt is, csakúgy, mint a szomszédos Cserhátsurányban és a távolabb eső, de az előzőekhez hasonlóan pár száz lelkes Szentén és Kétbodonyban az egyetlen élelmiszerboltban találjuk a dohányboltot.
| ||
Ami még ezen kívül kísértetiesen hasonlít ezekben a falvakban: a rossz utak, a munkába járókat kiszolgáló busz és vonatközlekedés hiánya (korában írtunk róla, hogy Nógrád megyében tavaly felére csökkent a vasúti járatok száma), az országos átlaghoz képest is kiugróan magas munkanélküliség és a fiatalok elvándorlása. Akik viszont maradnak, kiállhatnak a kiskapuba, és cigarettára gyújtva gyönyörködhetnek a nógrádi hegyes-völgyes vidék kivételes szépségében.
| Mikszáth nyoma nem forrás Mohorát gazdag történelmi múltja sem tette turisztikai célponttá. Pedig az evangélikus templomban esküdött egymásnak hűséget Mikszáth Kálmán és a helyi földbirtokos főszolgabíró lánya, Mauks Ilona. Szintén itt élt földbirtokos szüleivel 14 éves koráig Tolnay Klári színésznő, akinek emlékháza (képünkön) egyre kevesebbek által látogatott színészmúzeum. A helyi Zichy-kiskastély nem látogatható, azt a külföldön élő utódok kapták vissza és újíttatták fel.
| |||
