A petárdák döntöttek – nézőtéri botrány nyomán horvát összeomlás

  • - h. kovács -
  • 2016. június 17.

Kispálya

Botrányos körülmények között végződött ikszre a cseh-horvát közép-európai derbi. És erről korántsem a játékosok tehetnek.

Voltaképpen izgalmas és gólokban gazdag meccset (2-2) láttunk péntek késő délután, kora este – jellemző, hogy ezen az Eb-n először esett háromnál több (konkrétan négy) találat. A meccs nagyobb részében jobban és szebben játszottak a horvátok, kétszer is kihasználták a csehek bénázását, bár azért Perišić, pláne Rakitić gólja sem nélkülözte a magánvaló esztétikai minőséget. A kicsit kiengedő horvátok ellen negyedórával a vége előtt Rosický gyönyörű, jobb külsővel csavart passza után a csereként beállt Škoda szép (bár védhető) ívelt fejessel egyenlített. Ekkor ismét belehúztak volna déli szomszédaink, s már közel is jártak a harmadikhoz, amikor saját szurkolóik alaposan bekavartak nekik.

false

 

Fotó: MTI/EPA/CG Gunther

Ezen a ponton kell kifejeznünk értetlenségünket: hogy a fenébe tudtak bevinni az elméletileg alaposan megmotozott horvátok ilyen tömegű pirotechnikai eszközt a  Saint-Étienne-ben található Geoffroy-Guichard stadionba? A hajráig zsebben tartották petárdákat, de amikor pár perccel a lefújás előtt rohamrendőrök jelentek meg a cseh kapu (Petr Cech kapuja) mögött állomásozó horvát keménymag előtt, gyorsan elgurult a gyógyszerük.  Az események rekonstruálását cseppet sem könnyítette meg ifj. Knézy Jenő, a köztévé sportcsatornájának kommentátora, akinek meghökkentő tolmácsolásában a rendőrök megjelenésére ha nem is jogos, de logikus válasz volt, hogy a horvát ultrák két kézzel szórták a pályára az égő petárdákat. Rosszul jártak a lángoló eszközöket eltakarítani kívánó önkéntes segítők, az egyikük alá is dobott egyet az egyik vicces kedvű barom, csak remélhetjük, hogy megúszta könnyebb sérülésekkel. A bíró ekkorra természetesen már félbeszakította a meccset, de az alighanem több, amúgy egymással is (némi eufemizmussal) „rivalizáló” szurkolói csoport tagjaiból verbuválódott horvát hardcore apraja-nagyja ekkor már egymást kezdte ütni. A biztonságiak neki is láttak kiüríteni az egyik szektort (az eposzi küzdelem eldöntésébe azonban láthatóan nem akartak beavatkozni), miközben a horvát játékosok kétségbeesetten próbálták csitítani saját rettenetes táborukat, hiszen alighanem felrémlett bennük az is, hogy egy ordasabb botrány után kizárhatják őket az Eb-ről, vagy legalábbis az ellenfél kapja meg a félbeszakított meccsért járó pontokat.

A teljesen megzavarodott horvát focisták a hosszabbításban (és éppen a mezőny egyik addigi legjobbja, a szőke lófarkas Domagoj Vida hátvéd ostoba kezezése miatt) össze is hoztak egy tizenegyest, s a ki nem kényszerített hibát a cseh Necid (amúgy Dzsudzsák törökországi csapattársa) góllal büntette. Sőt, a hosszabbításból még hátralévő perceket a vérszemet kapott csehek majdnem kihasználták, s nem sok híja volt, hogy sikerüljön még egy gólt bepréselniük a többszörös sokkhatástól kába horvátok kapujába. Ezt a váratlan pontvesztést a horvát válogatott és jobb érzésű szurkolóik megköszönhetik saját idióta honfitársaiknak. Egyben ismét szomorú bizonyítékot szerezhettünk afelől, hogy ezen a felduzzasztott létszámú kontinenstornán zajlik egy árnyékbajnokság is az ultra- vagy inkább huligáncsoportok részvételével, amelyben mindenki csak veszíteni fog.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.