Az Eb előtt még saját hazájában is leírták az olasz válogatottat, mondván, ez az elmúlt 50 év leggyengébb csapata. Pirlo visszavonulásával utolsó nagy vezéregyéniségük is távozott (nem számítva most a kapus Buffont), legértékesebb játékosuk jelenleg a középhátvéd Bonucci.
De kinek kellenek a sztárok? Aki megnézte a belga-olasz meccs légikamerás elemzését, meggyőződhetett róla, hogy olasz mezben nem 10 mezőnyjátékos, hanem egy tökéletes ritmusban mozgó organizmus védekezett. A belgák egy helyzetig jutottak (Lukaku ziccerben fölé-mellé emelt). Még kb. háromszor hibázott az olasz válogatott a félpálya közelében, mindháromszor gondolkodás nélkül lerántották a kontrára induló belgát (egy-egy sárga lapért, természetesen).
De a belgák ellen támadásban is kitűntek a taljánok, talán a 2006-os vb győzelmük óta nem is láttam ilyen jól játszani őket. Oké, a csatároktól nem kell elájulni, de középen Giaccherini, a két szélen Candreva és Darmian (olykor az odakeveredő Parolo) remekül futballozott. Folyt a labda, elől Éder és Pellé megtartották, ha meg kellett tartani. Teljesen magától értetődően született a két gól.
| ||
A védekezéssel ma sem volt probléma, a svédeknek konkrétan 0 helyzetük volt. Ibrahimovic ugyan fölé vágott egy ziccert, de az les volt. Az utolsó percben volt egy nagy kavarodás az olasz tizenhatoson belül, akkor meg a magyar Kassai jogosan nem ítélt büntetőt. Ibra szép dolgokat csak a félpálya környékén tudott csinálni, a tizenhatos felé közeledve teljesen levette a pályáról az olasz védelem. Szegény svédek elmondhatják magukról, hogy két meccs alatt egy kapura menő lövésük sem volt (az írek ellen öngóllal egyenlítettek).
Csakhogy most az olaszok sem vitézkedtek elöl. Giaccherini és Parolo támadásban eltűnt, az első félidőben a két csatár alig ért labdához. Leginkább még a Darmian helyén játszó Florenzit lehetett dicsérni, de a beadásai valahogy neki sem jöttek össze.
Az olaszok persze híresek arról, hogy egy győzelem után két 0-0-ás döntetlennel mennek tovább a csoportból, de Conte edző gesztusaiból úgy tűnt, ezúttal nem erről van szó, megnyernék ők a meccset, ha tudnák. Végül a 89. percben egy bedobás után megcsúsztatott labdával az addig szinte semmit sem mutató Éder gyalogolt be a svéd tizenhatoson belülre, és remekül helyezett a bal alsóba.
Az olaszok a franciák után másodikként jutottak a 16 közé, és az első két meccs alapján bármeddig menetelhetnek, gólt legalábbis nehéz lesz rúgni ellenük. A svédeknek az utolsó meccsükön mindenképpen győzniük kell a belgák ellen. Ez a játék kevés lesz hozzá.
Teczár Szilárd
