Legyünk büszkék Kassai Viktorra!

  • narancs.hu
  • 2016. július 8.

Kispálya

A nemzethalál nem itt kezdődik.

Amióta a magyar válogatott hazautazott, Kassai Viktor játékvezetőre jóval több figyelem irányult. Nem azért, mert hibázott, épp ellenkezőleg! Ám a dicsérő szavak végeredményben mégsem a játékvezetőről szóltak, hanem arról a szerencsétlen teljesítménykényszerről, ami tényleg csak arra jó, hogy csalódás legyen a vége. Hiszen Kassai kiváló teljesítményét látva a honi sajtó java eleve elrendeltetettnek vélte: Kassai fogja vezetni az Eb-döntőt. E hisztéria azután ért a csúcsra, hogy kiderült, Kassai nem vezet elődöntőt, ami után sokan szinte készpénznek vették, hogy övé a döntő.

Az UEFA mai közleménye szerint azonban az angol Mark Clattenburg vezeti a vasárnapi finálét, Kassai Viktor a negyedik játékvezető lesz.

false

 

Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donyev

Akkor most csalódottnak vagyunk? Megint egy kis nemzethalál? Nagyon úgy tűnik. „Kassai Viktor mellett a szerb Milorad Mazsics és az angol Mark Clattenburg reménykedhet még, de ha Wales bejut a döntőbe, akkor Clattenburggel sem kell már számolni” – írta korábban a Nemzeti Sport, mintha tényleg valami hatalmas verseny lenne, hogy ki vezeti a döntőt. Ma pedig „Kassai alulmaradt, nem ő fújja a döntőt, de…” – írja a rangado.hu, ahelyett, hogy büszkén hirdetné, igenis, hatalmas dolog negyedik játékvezetőnek lenni az Eb-döntőn.

Mert az.

Persze nem egy olyan országban, ahol a labdarúgó-válogatott teljesítményét leszámítva kizárólag az aranyérem csillog fényesen.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.