Még hogy nem Orbán biznisze a foci! Akkor mit keres itt a Századvég Alapítvány?

  • narancs.hu
  • 2016. július 9.

Kispálya

Csak azért jött, hogy bemondhassa: „a magyarok döntő többségét büszkeséggel töltik el a labdarúgó-válogatott sikerei”.

Tegnapi közleményében egyebek mellett így ír a Századvég Alapítvány: „A magyar csapat teljesítménye, a közös szurkolás lehetősége, az euforikus utcai ünneplések

olyan közösségi élményhez juttatták a magyar embereket,

amire már régóta nem volt példa”. Kiderül az is, hogy „a megkérdezettek 92 százaléka úgy látja, hogy büszke lehet az ország a magyar csapat Eb-szereplésére, de 91 százalék szerint már önmagában a kvalifikáció is szép teljesítmény”.

A játékosokra is rákérdeztek, amiből az jött ki, hogy Dzsudzsák Balázs a legnépszerűbb, Gera Zoltán a második, Király Gábor pedig a harmadik kedvenc.

És ami a legfontosabb: A kutatási eredmények arra is rámutattak, hogy a lakosok döntő része szerint a közös szurkolás élménye és lehetősége, az, hogy újra lehetett szorítani a magyar csapatért egy nagy tornán,

erősítette a magyar emberek összetartását.

Felfoghatjuk persze ezt úgy is, hogy ez egyszer az igazat írták, meg persze úgy is, hogy felmondták a leckét: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.