Bármily meghökkentő, de a labdarúgó-Európa-bajnokságok hosszú történetében még soha nem játszott egymás ellen Franciaország és Németország. Már önmagában az is meghökkentő, hogy a korábbi 16-os, még korábban nyolcas (illetve 1976-ig négyes) döntőben soha nem akadtak össze, de még Eb-selejtezőt sem tudnak egymás ellen felmutatni. Mivel szorgalmas Eb-fellépőkről, egy háromszoros és egy kétszeres győztesről van szó, ez minimum furcsa. Bár mondjuk a hetvenes években még egyértelmű volt a német fölény, de 1984 óta a franciák csak egy Eb-t mulasztottak, ellenben most negyedszer jutottak be a négy közé. A tény, hogy még Eb-selejtezőt sem játszottak egymás ellen soha, inkább már a sorsolás szeszélyének tulajdonítható – no meg persze annak, hogy kábé a nyolcvanas évek eleje óta többnyire ugyanabba a kalapba kerültek.
Memóriaegységünkben ugyanakkor számos emlékezetes német–francia csata jelenik meg a közelebbi és a távolabbi múltból, ám ezek rendre világbajnoki mérkőzések voltak, szám szerint négy. Az elsőre, az 1958-as, akkor is Franciaországban rendezett vb bronzmeccsére már csak az elszánt futballkrónikások emlékeznek, pedig akkor 6-3-ra nyertek a zseniális Raymond Kopa által irányított házigazdák, ami számukra is mágikus számkombinációnak bizonyult – mellesleg a vb-gólkirály Just Fontaine 4 (!) góljával. (A meccs korhű francia kommentárral itt teljes hosszában megtekinthető, egy hosszú összefoglalót itt láthatnak, megéri, már csak a mai szemmel is látványos akciók, szép gólok miatt is.)
| ||
1982-es, drámai fordulatokban gazdag csatájuk a spanyolországi vb elődöntőjében egy egész generáció meghatározó futballélménye: a rendes játékidőben kialakult 1-1 után (amit sokak szerint a németek jogtalanul fejeztek be 11 emberrel, mert Harald Schumacher kapust talán kiállíthatták volna Battiston francia jobbhátvéd legázolása miatt, és akkor egy tizenegyes is járt volna – a felvétel alapján mindenki döntse el maga) jöhetett a fél óra ráadás. A hosszabbításban azután a franciák hiába húztak el 3-1-re, a szörnyű német futballmasinéria két elegáns góllal egyenlíteni tudott. Meg kell hagyni, Klaus Fischer, a német foci falurossza, a Fallrückzieher királya (itt az egyik leglátványosabb találata) titulusához illően hanyatt vetődve, hátrahúzva szerzett egyenlítő gólja volt a meccs legszebbje.
A tizenegyesekben azután már a németek
nyertek, ezt a jó szokásukat azóta is megtartották (lásd az olaszok elleni, igaz, nem mindig meggyőző produkciójukat).
Négy év múlva jött a visszavágó, a nekünk oly szomorú emlékű mexikói világbajnokság elődöntőjében, ám akkor már elmaradt a dráma: a németek az elején rúgtak egy gólt (Brehme szabadrúgását csúnyán bevédte Bats kapus), a franciák azután már hiába hajtottak az egyenlítésért (a legnagyobb helyzeteiket talán pont Battiston hagyta ki). A németek végig veszélyesen kontráztak, s végül az utolsó percben rúgtak még egyet, Rudi Völler jóvoltából, aki lazán átemelte a rokonok elé kijövő Batsot, majd az üres kapuba gurított. Mondanunk sem kell: a németek végül mindkét vb-döntőt elvesztették.
A két évvel ezelőtti meccsükre, gondoljuk, már jóval többen emlékeznek: akkor is a németek győztek, éppenséggel 1-0-ra egy Mats Hummels-fejesgóllal, ezzel ejtették ki a franciákat a brazíliai vb negyeddöntőjében, s ki ne tudná, végül a kupát is elvitték. A két szövetségi kapitány azóta is a helyén van: Didier Deschamps ezúttal is
a kis malac Joachim Löw eszén próbál túljárni.
Érdekes, hogy az akkori német kezdőcsapatból heten most is a pályán fogják hallgatni a himnuszokat, hozzájuk jön még az akkor csereként beállított Götze, s csak azért nem maradtak többen, mert pont a gólszerző Hummels (sárga lapok) és Khedira (sérülés) kénytelenek kihagyni a meccset. A francia csapat kicsit jobban kicserélődött azóta, ott csak öten maradtak az akkori kezdőből, hozzájuk jön még a két éve csereként beállított Koscielny és Giroud. Persze azóta sokat javult a játékuk, habár ebben a sorozatban sem tudták egyenletesen magas minőségben produkálni magukat, s egyelőre még csak jó félidőket produkáltak (mostanáig ez is elég volt). De a néha tétovának tűnő, kulcsjátékosaiktól (Hummels, Khedira, Gomez) megfosztott németek ellen végre ki fogják hozni magukból a maximumot – reméljük, ezúttal Griezmann sem fog sírva lejönni a pályáról, s végül a franciák mennek tovább a döntőbe. Viszont a dráma, esetleg a hosszabbítás talán ezúttal sem marad el.
