Hát jó, akkor kerüljön szóba az, ami már évek óta bosszant. Nevezetesen hogy szinte lehetetlen normális csizmát kapni. Kérdés persze, mit nevezünk normálisnak. Mert szépet, sőt gyönyörűt vehetünk, de… A lábbelik szerelmese vagyok, így került már nem egy bizarr darab a birtokomban, többek között csizma is. Ám mit várunk első sorban egy csizmától? Hogy lehessen benne járni (sokszor ugye ez is teljesíthetetlen feladatnak tűnik, és nem csupán a sarokméretek miatt, hanem amiatt, hogy még a legjobb, legdrágább darab sem képes arra az egyszerű mutatványra, hogy például megfogja a bokát), valamint hogy kellően meleg legyen. A melegség, mint kritérium nem vonatkozik az őszi darabokra (bár nekem is van pár őszi csizmám, azt gondolom, maga a műfaj rossz), és azokra a kreációkra, amik csak és kizárólag arra vannak kitalálva, hogy eltipegjünk a kocsiig, majd kilibbenjünk belőle. Nyilván egy nőnek szüksége van ilyen lábbelikre is, de bizony talpalós darabokra úgyszintén, amikben átvészelhet egy szimpla hétköznapot, és mégsem fest úgy, mint egy jeti. Aki csak egy kényelmes, bundás valamire vágyik, annak könnyű dolga van, vesz egy bundás tornacipőt, egy hótaposót, vagy egy bélelt gumicsizmát, és csumi. (A perverzebbeknek marad, amit idén láttam először Angliában: a szőrmével bélelt balerina, lábszárvédővel.) Aki nem kedveli a lábujjak közé begyűrűző nedvességet, azoknak ott a gore-tex, ami már mérsékeltebben nőies, csupán az anyaga miatt, ám roppant praktikus. Amikor beszereztem egy ilyen darabot, napokig szórakoztam azzal, hogy betettem a csizmás lábam a zuhany alá, és néztem, hogy fut szerteszét a víz. Szerencsére pár éve újra hódít a szőrmeláz, így csizmában is kapunk ilyet,de a legravaszabb az, amikor felül bőven burjánzik a szőr, de maga a csizma béleletlen! Tavaly szerencsére sikerült vennem (és hála a Magasságosnak, jelentősen leértékelve, mert ezek méregdrága cuccok) egy szuper, belül bundás, ám mégis nőies darabot – becsben is tartom, hátha tíz évig nem jön szembe hasonló!
Rá kellett jöjjek, hogy a csizmatervezők nem a mi éghajlatunkra gyúrnak. Maximum az angliai enyhe tél az, ameddig ellátnak, és nem szívesen áldoznak a mínuszok oltárán. Így hát maradnak a kis trükkök: a termo talpbetét és a harisnyaszerű dupla védelem, egy plusz másik zoknival megfejelve. (Hozzáteszem, hogy két évvel ezelőttig a termo-talpbetétet is alig-alig lehetett kapni, ne gondoljunk bele, ki milyen kényszermegoldásokkal élt, hogy a felfázást elkerülje…)
Persze abba kapásból bele kell nyugodnunk, hogy csizmaügyben is igazságtalan az élet. Az én szép, karcsú bokám, kecses vádlim semmilyen csizmában nem érvényesül igazán. Ez a szezon a kicsit vaskosabb, esetleg görbébb lábúaké – velük egy durvább darab is csodákat tehet, elrejti a hibákat, és gondolom, így rá se hederítenek, ha netán fáznak egy kicsit…
És oké, nem teszek fel fotót, pedig a lábaim tényleg csodásak.
