Halálbüntetés, munkatáborok és a népakarat

  • Konok Péter
  • 2015. április 30.

Konok dolgok

Halálbüntetés? Munkatáborok a menekülteknek? Hát nem ezt akarjuk mindannyian?

A kormány „lépéseket tesz”, mert a Guardian megírta, hogy Orbán „vissza akarja állítani a halálbüntetést, és munkatáborokat akar építeni a bevándorlóknak”.

A kormány ilyenkor immár hagyományosan lépegetni szokott, afféle kisbirodalmi lépegetőként, nagy vastalpai dübörögnek (hallod, elefánt?), villognak a kommunikációs lézerek.

Mert a Guardian kétségkívül ferdít. Orbán Viktor csupán a „választók”, a „magyar emberek” akaratát képviseli, mint mindig – a nemzet torka ő, törpegigászi giga, amin szabadságharcos pálinka (a kisemberek kemény drogja) csurog lefelé, és ordas ordók danolnak bele a Nyugat alkonypírjába az európai kocsma muskátlis tornácán. Servus servorum populi, ez Orbán Viktor, a Nagy Rezonőr. A népakarat szócsöve.

A „magyar emberek” azt akarták, hogy kórházi folyósokra lefektetett, penészes matracokon várhassák az aktuális vakbélműtétet, zsebükben az otthonról hozott gyógyszer, kötszer, konyhakés? Megkapták. Kinek mi köze hozzá? Így szeretik.

Kisvasutat is akartak a „magyar emberek” Felcsútra, hogy az Ország Gázmestere azon szállíthassa a szotyolát a helyi amfiteátrum VIP-páholyába? Épül már.

A világ legmagasabb áfáját követelték a „magyar emberek”, mert alább nem adták? Büszkék lehetnek rá. Van. Mindenki láthatja. Csak ne tessék tapogatni!

Nemzeti trafikokat akartak a „magyar emberek”? Igen. Fóliás ablakokat követeltek rájuk? Ige... izé, dehogyis, félreértés: a „magyar emberek” nem követeltek fóliás ablakokat, átláthatóságot követeltek, itt mifelénk csak gonosz Idegen Érdekek szoktak ködösíteni meg homályosítani.

Atomot követelt a „magyar ember”? Atomot kap, bár világnemzetként birodalmában soha nem nyugszik le a nap.

A „magyar emberek” netadót követeltek (de kicsavarták a kezükből a kónbenditek, tavareszek és gardianok); vasárnapi zárva tartást követeltek, hogy olyankor beszélhessék meg gyerekeikkel a heti hittananyagot, amit szintén ők követeltek; a magyar emberek követelték, hogy védjék meg a nyugdíjakat, a brókereket (vagy várjunk csak! kezdek belezavarodni...); a „magyar ember” haszontalan nemzeti parkok helyett repcemezőket és mangalicatelepeket követelt. Guccit a jobbaknak, örökkön táguló villákat az optimatáknak, delfines jacuzzit a nemzet futsalosainak, börtönt a hajléktalanoknak, békét a palotáknak és háborút a kunyhóknak. Optimista időjárás-jelentéseket. Vida Ildikót (mert a „magyar ember” magyarul beszél).

És persze halálbüntetést követelnek és munkatáborokat a menekülteknek. Az utóbbit levélben is megerősítették. Illetve izé… szóval nemsokára meg fogják erősíteni.

Orbán, mit tehetne szegény: rajta keresztül a „magyar ember” beszél. Mint Pepin bácsi: „Nem én üvöltök, valaki itt bennem.” A nemzet nem a négyes metró: igazi, értő vezető kell bele, már csak megnyugtatásul is. De mindig a „magyar emberek” akaratának sínjein, magasztos kényszerpályáján fut végállomástól végállomásig.

Ha a „magyar ember” akarná, megszűnne a gravitáció. Lepotyognának mind a földről áskálódó ellenei.

De a „magyar ember” nagylelkű is. Ezt azért nem akarja.

Még.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.