Jelenetek egy valódi titkos tanácsos életéből

  • Konok Péter
  • 2015. április 23.

Konok dolgok

Hogyan adjunk titkos tanácsokat? Habonying – rövid tanfolyam.

– Árpikám, tudnál nekem tanácsot adni?

– Persze, Főnök, titokban; de számlát nem adok. Az csorbítaná a függetlenségemet.

– Szóval tudod, felköltözöm a várba, hogy örömet szerezzek mindenkinek.

– Igen, hiszen én találtam ki, nem emlékszel? Azt mondtam, túl szép az a vár, hogy könyvraktárnak használjuk.

– Na. De hát én is parasztgyerek vagyok, mint a Tóni meg a Jani, nem urizálhatok. Gyerekkoromban édesapámnak bányalovai is voltak. Mikor éjszakánként hazajött a pártgyűlésből, az olyan szép volt. Azt danolta, hogy „A Párttal, a néppel egy az utunk...”, a lovak meg nyihogtak, mert néha verte őket. Hiányozni fog nekem az a nyihogás.

– Esetleg odaköltöztethetnénk a Semjént. Ő lovasember, nyihoghatna. Egy-két hét alatt abba is beletanul. Legfeljebb néha verjük.

– Őt nem szeretném. A múltkor belezabált a csokimba, nem bízom benne.

– Szijjártó? Ő úgyis előszeretettel nyihog.

– Nem lehet a külügyminiszter a lovam...

– Pedig talán azt jobban csinálná. Caligula konzulnak tette meg a lovát.

– De én nem másolhatom a Kulich Gyulát! Így is mindig lekomcsiznak.

– Értem. Emlékszel, mit mondtam a múltkor, amikor nem tudtál aludni a dácsádban, mert hiányzott a fociöltözőszag? Hogy építs mellé stadiont. Jó tanács volt?

– Remek tanács volt, Árpikám. Bár nem adtál róla számlát.

– Igen, a függetlenségem miatt, már mondtam. Na! Építtess a várba lovardát!

– Hú, Árpikám, ez már valami! Van ott egy csomó teljesen felesleges épület. De nem fog a nép már megint zúgolódni?

– Dehogy! Ha már cirkusz lesz az egész várból, akkor igazán beláthatják, hogy lovarda nélkül lószart sem ér az egész! Talán még egy-két oroszlánt is beszerezhetnénk. Van is nekem egy másodunokaöcsém, ez a Zuboly fiú... ő szívesen vállalná az oroszlán szerepét!

Neked ajánljuk