Pató Attila

A cseh Szókratész

Jan Patočka élete és műve

Könyv

Fenomenológusból nem könnyen faragható Szókratész. A fenomenológus – dióhéjban – azt vizsgálja, hogy mindaz, amit érzékelünk, aminek van jelentése, létezik. Tehát a mobiltelefonok, a számok, a „szabadság” éppen úgy, mint a boszorkányok vagy a rokonaink valamilyen formában léteznek, de az elme számára (értsd: számunkra) mégiscsak az az elsődleges, hogy megjelennek – és mint ilyenek, jelenségek.

Mindaz, hogy mit is jelent maga a fogalom, ti. a „jelenség”, és hogy ki mit írt erről ezer évek alatt – nos, mindez a fenomenológusok izgalmas munkája. Ám ritkán halnak bele. Hacsak nem járulnak hozzá külső erők. Jan Patočka esetében valami hasonló történt. A kiváló filozófus, a csehszlovák „normalizációs” rendőrség alapos kihallgatásai nyomán 45 éve halt meg.

*

Jan Patočka 1907-ben született az Osztrák–Magyar Monarchiában, a csehországi Turnov városában. Édesapja Liberec környéki cseh–német vegyes családból származott, filológiát tanult, majd középiskolai tanárként és tanfelügyelőként vetette a hivatás ide-oda. Figyelemre méltó, hogy részt vett az első cseh esztétikaoktatási folyóirat megalapításában. Az egyik nagybácsi prágai elit gimnáziumban oktatott és (tovább) erősítette fiatal unokafivérében a cseh nemzeti tudatot, miután az a jičíni általános után felkerült a királyi városba; a cseh nemzeti és polgári öntudat az I. világháború végeztével, a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásával az egész nemzedék számára tényező volt, és életfogytiglan meghatározó maradt. Ezt a századfordulós generációt kapja derékba a náci Protektorátus, majd a sztálini totalitarizmus. A túlélők az 1960-as években még egy utolsó kísérletet tesznek a visszatérésre a fiatalkori ideálhoz; részben ez az erőfeszítés adta az erkölcsi és szellemi erőforrást a ma már legendás kulturális megújuláshoz, ami viszont a ’89 utáni megújulás számára szolgált forrásként – lásd Patočka tanítványainak szerepét a rendszerváltás utáni oktatási rendszerben és filozófiában.

A századforduló szülöttei ugyanakkor egy másik, e nemzeti-republikánus optimizmussal homlokegyenest ellentétes élménnyel is szembesülni kényszerültek. Ez a generáció – volens-nolens, mégis – a német nyelv ismerete révén együtt lélegzett a német kultúrával, amely a háború után különösen erős válságkultúrát termelt. Jobboldalon Spengler és a konzervatív forradalom erői hatottak, a baloldali rendszerkritikusok a kommunista ideológia és a Szovjetunió felé pislogtak – mint ahogyan sokan Csehországban is. Fiatal hősünket is megérintették a válság szellemi viharai. Gyermekkori érdeklődése a filozófia iránt a kórházi bentlakásra kényszerült édesapja számára viszont a kétségbeesés forrása volt, mert hogy fog így majd a gyerek megélni? „Figyelj oda, kérlek, ne járkáljon az erdőbe filozófiakönyvekkel…” – írta a mamának, aki viszont arról számolt be, hogy a kis Jenda, akit egyébként roppant tehetségesnek tartott, a sima úton is képes hanyatt esni. A fiú csak hajtotta a magáét: hadd tanuljon filozófiát. A küzdelem kompromisszummal zárult: romanisztikát és szlavisztikát is kellett tanulnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.