Pató Attila

A cseh Szókratész

Jan Patočka élete és műve

Könyv

Fenomenológusból nem könnyen faragható Szókratész. A fenomenológus – dióhéjban – azt vizsgálja, hogy mindaz, amit érzékelünk, aminek van jelentése, létezik. Tehát a mobiltelefonok, a számok, a „szabadság” éppen úgy, mint a boszorkányok vagy a rokonaink valamilyen formában léteznek, de az elme számára (értsd: számunkra) mégiscsak az az elsődleges, hogy megjelennek – és mint ilyenek, jelenségek.

Mindaz, hogy mit is jelent maga a fogalom, ti. a „jelenség”, és hogy ki mit írt erről ezer évek alatt – nos, mindez a fenomenológusok izgalmas munkája. Ám ritkán halnak bele. Hacsak nem járulnak hozzá külső erők. Jan Patočka esetében valami hasonló történt. A kiváló filozófus, a csehszlovák „normalizációs” rendőrség alapos kihallgatásai nyomán 45 éve halt meg.

*

Jan Patočka 1907-ben született az Osztrák–Magyar Monarchiában, a csehországi Turnov városában. Édesapja Liberec környéki cseh–német vegyes családból származott, filológiát tanult, majd középiskolai tanárként és tanfelügyelőként vetette a hivatás ide-oda. Figyelemre méltó, hogy részt vett az első cseh esztétikaoktatási folyóirat megalapításában. Az egyik nagybácsi prágai elit gimnáziumban oktatott és (tovább) erősítette fiatal unokafivérében a cseh nemzeti tudatot, miután az a jičíni általános után felkerült a királyi városba; a cseh nemzeti és polgári öntudat az I. világháború végeztével, a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásával az egész nemzedék számára tényező volt, és életfogytiglan meghatározó maradt. Ezt a századfordulós generációt kapja derékba a náci Protektorátus, majd a sztálini totalitarizmus. A túlélők az 1960-as években még egy utolsó kísérletet tesznek a visszatérésre a fiatalkori ideálhoz; részben ez az erőfeszítés adta az erkölcsi és szellemi erőforrást a ma már legendás kulturális megújuláshoz, ami viszont a ’89 utáni megújulás számára szolgált forrásként – lásd Patočka tanítványainak szerepét a rendszerváltás utáni oktatási rendszerben és filozófiában.

A századforduló szülöttei ugyanakkor egy másik, e nemzeti-republikánus optimizmussal homlokegyenest ellentétes élménnyel is szembesülni kényszerültek. Ez a generáció – volens-nolens, mégis – a német nyelv ismerete révén együtt lélegzett a német kultúrával, amely a háború után különösen erős válságkultúrát termelt. Jobboldalon Spengler és a konzervatív forradalom erői hatottak, a baloldali rendszerkritikusok a kommunista ideológia és a Szovjetunió felé pislogtak – mint ahogyan sokan Csehországban is. Fiatal hősünket is megérintették a válság szellemi viharai. Gyermekkori érdeklődése a filozófia iránt a kórházi bentlakásra kényszerült édesapja számára viszont a kétségbeesés forrása volt, mert hogy fog így majd a gyerek megélni? „Figyelj oda, kérlek, ne járkáljon az erdőbe filozófiakönyvekkel…” – írta a mamának, aki viszont arról számolt be, hogy a kis Jenda, akit egyébként roppant tehetségesnek tartott, a sima úton is képes hanyatt esni. A fiú csak hajtotta a magáét: hadd tanuljon filozófiát. A küzdelem kompromisszummal zárult: romanisztikát és szlavisztikát is kellett tanulnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.