Könyv

Mitmacholás

Parti Nagy Lajos: Árnyékporocska, Emlékmondatok Kner Piroska életéből (Félténypróza)

  • Józsa Márta
  • 2022. szeptember 21.

Kritika

Mit is mondhatnánk valakiről, akinek fiktív énje olyanokat tud mondani, hogy „utolsó leheletemig használok zöld fokhagymát”?

Beczkóyné Kner Piroska minden bizonnyal sokszor kényszerült mitmacholásra, például akkor, amikor valahogy ki kellett matekoznia a fiával együtt, hogy a gyerek most akkor zsidónak minősül-e. Olyanok között, „akik egyáltalán nem tartottak semmilyen vallást, inkább vájdlingot meg a kolbászbelet disznóöléskor, már bocsánatot kérek”. Semmi különös nem történt ezzel az asszonnyal, a korban megszokottakon kívül: volt persze házassága, annak a múlt század eleji női emancipációs törekvéseivel együtt, például abbéli dilemmákkal, hogy hogyan is legyen az asszonyneve. Születtek gyerekei, volt konyhája, személyzete, támadott a tüdővész, jött a háború egyszer, meg aztán még egyszer. Aztán munkaszolgálat, hadseregek vonultak ki és be, közben a disznóvágás tudománya mellett a szappanfőzésére is szükség lett.

Két kötetről beszélünk, az egyik Beczkóyné Kner Piroska vaskos, egykor már nyomda alá is rendezett, de eddig meg nem jelent, 1915-ben írt szakácskönyve, amelyről röviden annyit, hogy nem sokat veszített vele az amúgy is vitatott státuszú magyar gasztronómia. A kortárs konkurenciából a konyhában bőven elég a főhős által kihívónak tekintett Vízvári Mariska szakácskönyve, és maradjunk annyiban, hogy a verébpörköltön kívül aligha tartalmaz újdonságot a gondosan felépített, kosztosok tartására is alkalmas recepteket ismertető kötet. Spoilerezek: húsz verébre van szükség egy négytagú család jóllakatásához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.