„A kérdéses részt Pétertől loptam” – Daniel Kehlmann emlékezik Esterházyra

  • narancs.hu
  • 2016. július 29.

Könyv

A világhírű német írót a világhírű magyar íróról kérdeztük.

A frissen megjelent Narancsban két világszerte ismert író, Lawrence Norfolk és Daniel Kehlmann nyilatkozik Köves Gábornak az Esterházy Péterhez fűződő személyes és irodalmi viszonyáról. Utóbbit, A világ fölmérése nálunk is népszerű osztrák-német szerzőjét a németek és az osztrákok Esterházy-képéről és a közös étkezésekről is kérdeztük. Az interjút egy szöveglopásról szóló részlettel ajánljuk.

Magyar Narancs: Esterházy nagy művésze volt a vendégszövegeknek. Volt, hogy ön kölcsönzött Esterházytól?

Daniel Kehlmann: Az F című regényem egyik fejezetét, hogy úgy mondjam, tőle loptam. Azt a fejezetet, amelyben a regényben szereplő család hátterét, a különböző apákat veszem sorra visszafelé haladva. A kritikusok közül egy azzal gyanúsított, hogy Esterházytól loptam az ötletet. Valamivel később egy dániai rendezvényen együtt léptünk fel, Péter és én. És akkor bevallottam: igen, mondtam a közönségnek, e szörnyű vád nyomása alatt én most itt, a szerző jelenlétében bevallom, hogy minden, amivel vádolnak, igaz. A kérdéses részt Pétertől loptam. Péter végighallgatta a vallomásomat, a közönség felé fordult, és csak annyit mondott: nagyon helyes, ezért volt ott.

Folytatás a csütörtökön megjelent nyomtatott lapban.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.