Könyv

Hoffmann Rózsa tankönyvétől jutott el a saját, fiataloknak szóló irodalomtörténetéig. Az irodalom visszavág szerzőjével, a Piarista Gimnázium tanárával konzervatív tanítási módszerekről, a Bibliára rakódott trutyiról és a pannonhalmi botrányról is beszélgettünk.

A Narancs birtokába került hivatalos terv szerint az idén 700 millióval gazdálkodó Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. az íróiskolája mellett ösztöndíjakat oszt, könyvkiadót, művészeti portált, irodalmi magazint és digitális könyvtárat alapít, de lesz fesztiválja, vándorcirkusza és zenei tehetségkutatója is.

Megkésve indult és sietve merült feledésbe. Volt „teokrata anarchista” és lett a munkásosztály, helyesebben a pártmunkásosztály hivatalos írója. A legtöbb könyve és egész élete ma már inkább csak kordokumentum, de a pályája elején és végén azért írt egy-két máig ajánlott olvasmányt.

Régi dalom, hogy újabban, azaz harminc-negyven éve a krimi és társai (például a kémregény) vették át azt a szerepet, amit régebben a sommásan realistának nevezett regény játszott. Nem totális agylágyulás tehát James Ellroy kijelentése, aki gond nélkül nevezte magát a bűnügyi regény Tolsztojának.

Regényt írt a világhírű összművésznő, akire a közhelyszerű sokoldalúság is szerény jelző: játékfilmek, lemezek, performanszok, novellaszerű szövegek és mindezek együttese jelzi művészi kiteljesedésének útját. Az első rosszfiú az első, de vélhetően nem az utolsó regénye. Telefonon beszélgettünk.

A szerző gyerekzseniként kezdte tudományos karrierjét (a legendárium szerint már a bébiszittere helyett is ő oldotta meg a matekleckéit), később aritmetikai geometriával, a számelmélet magasabb szintjeivel foglalkozott.

A könyvfesztivál díszvendégeként Budapestre érkező török Nobel-díjas nyomába eredünk.

Minimum tizenegyes! - a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – világirodalom

Monumentális könyvet írt. Nem azért, mert a Világló részletek 1200 oldal, és nemcsak azért, mert – Radics Viktória múlt heti számunkban megjelent kritikájának szavaival – a „magyar történészek számára megkerülhetetlen mű lesz Nádas Péter emlékirata”.

Ezt is megértük: a lesajnált, a köztudatban még mindig komolytalan gyerekműfajnak tartott képregény bekerült a hazai kultúrpolitika kánonjába, legalábbis egy 30 ezer példányban megjelent presztízskiadvány erejéig.

A magyar történészek számára megkerülhetetlen mű lesz Nádas Péter emlékirata. A 19. század második felétől a 20. század második feléig áttekintett korszakban a család mint médium rengeteg eseményre és folyamatra világít rá.