A South Park ezúttal nem kommentálja az amerikai elnökválasztást

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 9.

Mikrofilm

Nincs már mit mondaniuk Trumpról.

Huszonhat évaddal, több filmmel és különkiadással a hátuk mögött a South Park alkotói, Matt Stone és Trey Parker joggal mondhatják, hogy nincs számukra tabu – sőt, akkor vannak igazán elemükben, ha olyan dolgokból űzhetnek gúnyt, amelyen a legtöbben megbotránkoznak. A sorozat másik ismérve, hogy egyből reagálnak a legfrissebb politikai, kulturális, társadalmi eseményekre; a koronavírus-járványról például még annak kellős közepén készítettek egyórás különkiadást.

Stone és Parker azonban ezúttal kicsit visszavesznek a munkatempójukból: bejelentették, hogy az Egyesült Államok novemberi, 60. elnökválasztásáról, azaz Kamala Harris és Donald Trump összecsapásáról nem készítenek epizódot. „Négy vagy öt elnökválasztáson át próbáltunk South Parkot készíteni, és baromi kemény munka. Az egész egy hatalmas elmezavar és úgy tűnik, sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki” – mondta Stone. Parker hozzátette: persze a választás fontos dolog, de túlzottan eluralkodik minden felett, ami korlátozza az alkotói szabadságukat is, ezért sokkal kevésbé számít jó mókának számukra. „És egyébként is, mit mondhatnánk még Trumpról?” – tette fel a költői kérdést. Mint magyarázta, sokkal viccesebb arról műsort készíteniük, hogy például Cartman robotnak öltözik. És egyébként is egy rakás feldolgozandó téma akad a politikán kívül is. End of Obesity, azaz Az elhízottság vége címmel például legutóbb arról készítettek különkiadást, hogy egyre több ember használja az eredetileg cukorbetegek számára készült Ozempicet fogyókúrás célból. Így tett Parker is, aki több mint 10 kilót fogyott vele, de rájött, hogy nemcsak enni nem kíván, de semmi máshoz nincs kedve a mellékhatások miatt – innen ered az ötlet.

Már Trump megválasztásakor megszülettek az első cikkek arról, mennyire nehéz is Trumpról paródiát készíteni, hiszen ő maga egy két lábon járó paródia. Valamit azonban muszáj volt kezdeni velük a komikusoknak, Alec Baldwin SNL-paródiái például elég nagyot mentek, a színész többek között Emmyt is nyert értük. Mesés elnökünk címmel Stephen Colbert felügyelete alatt animációs sorozat is készült Trumpról, amely három évadon és egy különkiadáson keresztül futott. Ezzel kapcsolatban az volt a legfőbb kritika, azzal, hogy nevetséges rajzfilmfigurát kreál belőle, elvicceli, mekkora veszélyt is jelent Amerikára és a világra. A South Park önmagában annyiszor gúnyolódott már az exelnökön, hogy ezeknek az epizódoknak külön Wikipedia-oldala van – nem csoda, ha unják már, hogy rajta köszörüljék a nyelvüket.

A sorozat alkotói 2021-ben 2027-ig szóló, 900 millió dolláros alkut kötöttek a ViacomCBS-szel. A különkiadások így már a Paramount+ streamingoldalra készülnek, a 2025-ig élő szerződés értelmében azonban a friss epizódokat addig is a Comedy Centralon mutatják be, majd másnap fel is kerülnek a Maxra, legalábbis Amerikában. A 27. évad a tervek szerint még idén adásba került volna – ráadásul a fenti üzlet értelmében mindenekelőtt a Paramount+-on –, ám Stone és Parker most úgy döntöttek, csak jövőre térnek vissza: nemcsak az elnökválasztást akarják kivárni, de azt is, hogy alakul a Paramount sorsa. Arról, hogy a cég idén nyáron összeolvadt a Skydance-szel, erről a cikkünkben írtuk bővebben.

Matt Stone és Trey Parker jelenleg egyébként sem a South Parkkal foglalkoznak, hanem ¡Casa Bonita Mi Amor! című dokumentumfilmjüket promózzák. Ez arról szól, hogyan mentették meg kedvenc mexikói éttermüket, amely a sorozatban is fontos szerepet játszott. Erről ebben a korábbi cikkünkben írtunk bővebben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.