KÖNYVMELLÉKLET

Emberi számítás szerint

Jordan Ellenberg: Hogy (ne) tévedjünk – A mindennapi élet rejtett matematikája

Könyv

A szerző gyerekzseniként kezdte tudományos karrierjét (a legendárium szerint már a bébiszittere helyett is ő oldotta meg a matekleckéit), később aritmetikai geometriával, a számelmélet magasabb szintjeivel foglalkozott.

A szerző gyerekzseniként kezdte tudományos karrierjét (a legendárium szerint már a bébiszittere helyett is ő oldotta meg a matekleckéit), később aritmetikai geometriával, a számelmélet magasabb szintjeivel foglalkozott. Fontos lapokban (New York Times, Wall Street Journal, Washington Post) publikálja a szigorúan vett szaktudománytól távolabb álló cikkeit, a Slate-en pedig rendszeres szerző, például jó ideje viszi a híreket matematikus szemmel elemző Do The Math rovatot.

Eredetileg 2014-ben megjelent és jelentős közönségsikert aratott könyvében olyan problémák elemzését végzi el, amelyek analizálása sokkal gyümölcsözőbb, ha matematikai típusú érvekkel veselkedünk a feladatnak. És ez a szerző értelmezésében egyúttal azonos azzal, mintha az értelem próbájának vetnénk alá őket, hiszen bonmot-ja szerint a matematika a józan ész kiterjesztése más eszközökkel. Ellenberg eszköztára dicséretesen s a megcélzott olvasók széles köréhez mérten visszafogott: ábrái tökéletesen szolgálják a megértést, a számoknak és kalkulusoknak rendre helyük van, viszont alig fárasztja közönségét holmi képletekkel, az efféléknek leginkább illusztratív szerep jut. Könyvének lenyűgöző vonása a sokrétűség: látszólag csapong, vibrál, témák sorozatát dobja fel, ám ezek nem véletlenszerűen kerülnek elő, a hozzájuk fűzött gondolatmenetek ugyanis egymásra épülnek. Másrészt mondandója tökéletesen naprakész, éppen azzal foglalkozik behatóan, ami a matematikai szempontból nyilván laikus olvasóját is foglalkoztathatja: a Facebook által definiált csoportokkal, fogyasztói magatartásformákkal, a big data, vagyis az óriás mennyiségű, tömegesen gyűlő adat elemzésén alapuló, legalapvetőbb szokásainkat firtató piackutatással, szerencsejátékokkal, időjárással, az optimális adóztatási mértékkel, befektetések kockázataival, gyógyszerek, gyógymódok hatásosságával, sporttal és sorolhatnánk tovább. Könyve fel s alá száguld a kultúrtörténet s a matematikai gondolkodás immár sok ezer évén keresztül; számos remek gondolkodó és azok maradandó, bár néha bizony téves megfontolása bukkan fel, de mind már olyan témákban, amelyek kívül esnek a matematika akadémiai elefántcsonttornyán (amiről a szenvedélyes matematikus Ellenberg is szelíd és szeretetteljes iróniával ír). Néha talán kevésbé ismert klasszikusok is előjönnek, mint a Kolozsvárról Amerikába menekült magyar zsidó Wald Ábrahám, a többek között háborús célokra is használható statisztikai elemzés zsenije. (Wald rájött arra, hogy bár többnyire hiányoznak a golyónyomok a bevetésről visszatért repülőgépek hajtóműve körül, mégis itt kell a legerősebben páncélozni, hiszen a hiányzó golyónyomok a lelőtt repülőkön találhatók…)

Külön vonulatot jelentenek a szerző által különösen kedvelt statisztikai típusú elemzések. Az amúgy többnyire jó stílusban, legfeljebb apróbb pontatlanságokkal (lásd helyenként a libertariánus és a liberális összekeverését) fordított könyv lapjain megelevenednek és a gyakorlatban is használható eszközökké válnak az olyan szakterminusok, mint a várható érték, a szignifikancia vagy a korreláció, s persze értelmet nyer a közgazdász George Stigler mondása is: „Ha soha nem késed le a gépet, akkor túl sok időt töltesz a repülőtereken!” A könyv, mintegy mellesleg, alaposan körbejárja a statisztika- meg úgy általában a tudománytörténet egyik legellentmondásosabb figurájának, Francis Galtonnak az alakját, aki egyszerre lehetett a statisztikus evolúcióbiológia és téves következtetései nyomán az eugenika atyja. A szerző egyik legfőbb érdeme, hogy gondolatait remek stílusban, frappáns leírásokkal és éppen megfelelő példák segítségével prezentálja olvasóinak, s folyamatosan képes fenntartani azt a látszatot, hogy még a kulturális kánon is közös (ami egyszerre jelentheti a hasonló popkulturális érdeklődést és érzékenységet és persze az obligát művelődéstörténeti gyökereket is). És mire végzünk a könyvvel, amit nem csupán szigorú linearitással tehetünk meg (bár némely fejezetek, a fogalmak tisztázása miatt, tényleg egymásra épültek), nem csupán a rosszul megalkotott lottójátékok ravasz kihasználását sajátíthatjuk el vagy éppen az orvostudományi publikációk kérdéses meggyőzőerejével lehetünk tisztában. Ellenberg a fogékony olvasót megtanítja arra is, hogy kritikusan szemlélje, gondosan mérlegelje és természetes matematikai ösztönére támaszkodva analizálja a körülötte lévő világot. Még akkor is, ha az – a matematikával szemben – nem éppen a józan ész kiterjesztése más eszközökkel.

Fordította: Freud Róbert, Seres Iván. Park Kiadó, 2016, 584 oldal, 4490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.