Könyv

Szombath Attila: „Ki ítél most?” – A filozófia méltóságvesztése és a civilizáció hanyatlása

  • Váradi Róbert
  • 2017. május 27.

Könyv

Évezredeken át élt a gondolat, hogy az ember nem pusztán csak egy természeti létező a többi között, hanem több annál, hiszen szembe tud szállni a természettel. Legújabb könyvében Szombath Attila is osztja ezen arisztokratikus elvet, amely „közelebbről nézve abban a meggyőződésben áll, hogy az emberi élet képes, sőt mindenkori tehetsége szerint köteles is a puszta létfenntartásnál magasabb irányt követni”. Csakhogy az emberiség – valamikor a modernitás hajnalán – elfeledkezett erről a nemes intuíciójáról, és helyette az emberi létet lefokozó pótcselekvésekbe, a tudomány öncélú művelésének „pszeudo-alapvetésébe” kapaszkodik a régi korok fundamentuma helyett. Az élet összes jelenségét bő másfél évszázada egyre intenzívebben átható általános létromlást, a hitványság hódítását, a civilizáció hanyatlását és vele a filozófia nimbuszának mélyrepülését megannyi hazai és külföldi filozófus, szépíró és esszéista/értelmiségi felpanaszolta már.

A „Ki ítél most?” sem jelent ebből a szempontból nóvumot, mégis méltatlan lenne Szombath mélyen kiábrándult, imponálóan korszerűtlen, elfogult munkáját elintézni azzal, hogy az csak egy újabb mű ebben a zsánerben. Mert még ha erősen vitatható is az arisztokratikus elvből levezetett közösségi élet praxisának tartós életképessége; ha okkal lehetne a szerző szemére vetni, hogy filozófus léte dacára szűklátókörű módon negligálja a keleti tanokat (különösen a buddhizmust), de olyan megkerülhetetlen európai filozófusokat is, mint Schopenhauer vagy Kierkegaard; ha nem tisztázza is civilizáció és kultúra spengleri értelemben vett különbségét – azért itt mégsem fantomfájdalmakról van szó. Szombath diagnózisa alapvetően mégiscsak igaz. Személyes hangvételű, mívesen megírt, határozott állásfoglalásra késztető könyve önmagában is üdítő szellemi étek.

Kairosz, 2016, 148 oldal, 2400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.